Boldog karácsonyt!

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben. (Juhász Gyula)

Leviszáj

Helyszín: orvosi rendelő
Diagnózis: piros torok, köhögés, csepegő orr
Terápia: sok mézes tea, bogyók, "ne menjen a héten (szelektív hallóknak kieső szó a héten) iskolába" varázsmondat
Következmény: remény a csillogó szempárban: "Anya, soha többet nem kell iskolába mennem?"

Mit ér egy hang, avagy újra advent van.

Annyi mindenről szerettem volna írni, annyi minden történt, ami talán nekünk fontosak, Levinek, Apának és nekem. Nem nagy dolgok, kicsik, aprók, egy-egy szó, néhány mondat, egy mosoly, egy tett, ami sokat elárul. Arra a következtetésre jutottam, hogy mindaz amiről írni akartam, a háláról szól. Igen, hálás vagyok! Nagyon is hálás! Lehet, hogy az advent is szerepet játszik abban, hogy mélyebben érintenek a dolgok, de ezért is hálás vagyok. És még miért?

Mit ér egy hang, mondd, hangszer nélkül árván,
Mit ér egy hang, mit nem kap szárnyra szél,
Szóljon hát most minden hangból hálám,
Hogy a semmiből így felrepítettél.

Hálás vagyok: 
- ezért a dalért, amit újra és újra hallgatok napok óta és aminek a segítségével újra és újra hálát adok Istennek az ő szeretetéért, ajándékaiért 
- a napsütésért
- hálás vagyok az Anya szóért, hogy van aki mondja
- a minden kimondott "szeretlekért", amit Apától kapok
- kimondhatatlanul hálás vagyok azért a segítőszándékért , amivel Levente a hátán akart felvinni egy magas domb tetejére az utolsó két méteren: gyere Anya, kapaszkodj belém és felviszlek
- kimondhatatlanul hálás vagyok azért a segítőszándékért, hogy ha már nem tudott felvinni a hátán Levi, de : Anya, akkor tollak, de lépj te is, jó
- hálás vagyok a baciknak, mert így hamarabb haza jött az iskolából és többet lehetünk együtt
- hálával tartozom a madaraknak a hidegben való csiripelésikért 
- a csendnek, ami beszél
- hálás vagyok, hogy kiürül a lábas
- a társasjátékokért, ahol én is nyerhetek
- hogy korán kelő vagyok, mert így mindenre marad időm
- a testvéri szóért
- a könyvnek ami elrepít a legmesszebb tájakra
- hálás vagyok a konyhai zsírcseppekért, mert azt jelenti, hogy van miből főzni
- a nehézségekért , mert jóbbá válhatunk általa
- a hisztikért, mert türelemre tanít
- a nevetésért, mert van min és van kivel vidámnak lenni
- az aggodalmakért, mert összekovácsol 
- mélységekért, mert jobban értékeljük a magasságokat
- a mosolyért, ami felvidít
- hogy a virágok új hajtást hoznak
- a baráti szavakért
- a szobában való melegért, ami körbeölel minket
- hálás vagyok, hogy van kit felköszöntenem anyák napján
- szerencsésnek érzem magam, hogy anyósomra nem vonatkoznak az anyós-viccek
- nevelési problémákért, mert tükröt tartanak elénk
- hálás vagyok, hogy érzem minden léptemet figyelemmel kísérik
- és hálás vagyok, hogy megkaptam a hit ajándékát. És hiszem, hogy ahol hit van , ott hála is mindig lesz!

- 

Mikulás

Minden évben valami izgalmat rejt a Mikulás! Nem lehet mondani, hogy unalmas figura a Jó Öreg Télapó!
Persze, még mindig aktuális a kérdés, hogy igazi-e vagy nem. Valahogy mindig a hamisított "fajtákkal" találkozunk, akiknél főleg a kikandikáló barna hajtincs, vagy éppen a szakállát erősítő madzag árulkodik. De summa summarum: hát persze, hogy létezik a Mikulás, csak az Igazi, titokban tartja magát, akiket látunk, ők a tanoncok, akiknek még nem nőtt ki a szakálluk és nem őszültek bele ebbe a sok ajándékozásba.
És hogy mennyire létezik a Télapó?

Az a kis kedves Öregapó valamit nagyon félre nézhetett a nagyítóján keresztül, mert Levinek bizony virgács került a csomagba, amit én észre sem vettem. (halkan megjegyzem semmi közöm hozzá :-))
Levi, nem is hozott virgácsot! Tudod ez mit jelent? - lelkesedtem a kicsomagolt ajándékok felett. De Levi arcán nem láttam ezt a vidámságot, sőt egy kissé lehajtott fejjel, szemlesütve súgta oda nekem: Anya, hozott, de eldugtam, és közben egy könnycsepp gömbölyödött Levi szemében.
Anya, az iskolában is megbeszéltük, hogy kinek , mit hozott a Mikulás, de én nem vallottam be, hogy nekem (is) hozott virgácsot - mesélte Levi a nap további eseményeit.
És ekkor megértettem, hogy mennyire lelkére vette és milyen "beszédes" számára ez a kis hagyományokkal bíró tárgy.
És az este folyamán újra eltölt Levinél a mécses virgács ügyben és megbeszéltük, hogy megkérjük a Mikulást, hogy gondolja át újra, hogy valóban Levinek szánta-e a virgácsot , és  ha tévedett, akkor az ablakba rakott virgácsot vigye magával oda, ahová esetleg már nem jutott.

Boldog születésnapot!

Muhi János

Mesélj apu

Mesélj nekem apu, 
Mi az, hogy becsület? 
Hogyha az van nekem, 
Jár érte tisztelet? 
Milyen lesz apu, 
Az igaz szerelem? 
És ha majd elmúlik 
Akkor az fáj nekem? 

Vannak-e apu, 
Ma is istenek? 
Hisznek-e még bennük, 
Most is az emberek? 
Van-e tényleg élet 
A halál után? 
És ha ezt kérdezem, 
Miért nézel bután? 

És ha majd felnövök, 
Nekem is lesz sorsom? 
Mert most a tanulás, 
Az a legfőbb gondom. 
Miért lesznek rosszak, 
Apu, az emberek? 
Hogy lehet, hogy vannak 
Éhező gyerekek? 

Ha a munkádért mindig 
Megkapod a béred. 
A hónap végén akkor 
Miért nincsen pénzed? 
Ha rám nézel, látom, 
Fátyolos a szemed. 
Hogyha én nem lennék, 
Könnyebb volna neked? 

Hogyha öreg leszek, 
Nekem is lesz szagom? 
És az unokákat 
Én is elronthatom? 
A szomszéd néniből 
Mikorra lesz banya? 
Hogy lesz egy országból 
Mocskos zsiványtanya? 

Sok mindent nem tudok, 
De egyet, elhiheted, 
Megmutattad nekem, 
Milyen a szeretet. 
Ne búsulj, apa, 
Nem számít a pénzed, 
Mert jó, hogy velem vagy, 
Én így szeretlek téged.

Drága Apa! Nagyon boldog születésnapot Neked! Szeretünk nagyon! Levi és Anya

A legszebb szó és Csipike

Nehéz egy olyan bejegyzést írni, ahol a leírt szöveg nem adja vissza azt a hangsúlyt, azt a szívből jövő szót, annak a bizonyos szónak a tartalmát, ízét, hangulatát és őszinteséggel átitatott mondanivalóját.
Nehéz úgy írni egy helyzetről, egy párbeszédről, egy cinkos és huncut mosolyról , hogy átérezze az olvasó azt a meghittséget, békét, nyugalmat amit a pillanatnyi helyzetben, olvasás közben átéreztünk, nem értheti meg azoknak a perceknek a valódi szeretettel körbeölelt hangulatát aki nem emelkedett fel velünk az olvasás örömével együtt egy másik dimenzióban.
Nem a most kezdődött advent miatt érzem ezeket. Van története, van vidámsága és van lelke.
Levi soha nem volt az aki az érzelmeit szavakba önti, ha elmondtuk neki, hogy szeretjük, jött a válasz : én is. De sokszor ez inkább reflexszerűen bukott elő belőle , aminek valóságtartalmát soha nem vontunk kétségbe. A sokszor kimondott szavak egy idő után talán elcsépelődnek, elveszítik jelentőségüket és folyékonnyá válnak vagy eltűnnek mint a kámfor. De az a szó, amit a tegnap este kaptam, nem fog eltűnni, beleírta jó mélyen az emlékezetembe, a szívembe magát és életem végéig hűen fog bennem élni.
Az utóbbi hetekben az egyik gyerekkori nagy kedvencemet olvassuk estenként Levivel , a Csipikét. Kicsit gonosz, kicsit akaratos, kicsit házsártos, de mégis szeretetteli kis hüvelyknyi emberke. Nagyon szeretjük a  Levivel, jókat mosolygunk rajta és egy-egy számunkra szállóigévé vált mondattal ugratjuk egymást. Még jobban összekötött minket , nemcsak az együtt töltött idő, hanem együtt nevetünk rajta, együtt próbáljuk kitalálni a történet további részét és együtt mondjuk az olvasás végén: Fel a fejjel, ki a mellel, bátor ember aki nem mer!
A minap este is így ért véget az esténk, aztán jött a szokásos esti puszi , villanyoltás ... majd egy szó jutott el a fülemhez, majd a szívemhez ... SZERETLEK  jött a hang a hátam mögül. Egy őszinte hang , egy őszinte szó, egy őszinte kis Emberkétől. Az anyai szívemet telibe találta!

Leviszáj

Itt van az ősz ... és itt vannak a bacik, a vírusok, az orrfúlyás, a tüsszögés, a mindenhol árválkodó használt papírzsepik, a mellkaskenőcs, orrcsepp, gőzölgő mézes forró tea és a könyörgő szempár: hadd nézem a tévét Anya! - mint a gyógyulás legfontosabb kelléke.
Egy ilyen napot fogtunk ki a hűvösre forduló novemberben. Egy csütörtöki nap csúcsosodott ki a nátha és bár Apával - nem orvosi diagnózis alapján - úgy ítéltük meg, hogy súlyossági fokát tekintve a még "elmegy" kategóriába tartozik, de azért maradjon itthon Levente és pihenje ki. Hála a gyors vírusnak, na meg a terápiás jelleggel bámult tévécsatornáknak, délutánra már úgy tűnt, hogy túl vagyunk rajta.
Örömmel újságoltam Gizi mamának és adtam pillanatnyi helyzetjelentést Levente állapotáról, aminek ő maga is fültanúja volt. Bár még kissé bágyadt és levert, de másnap már mehet iskolába, csacsogtam bele a telefonba, miközben láttam Levi szemében felvillanó kérdéseket és arcán átsuhanó vége a szabadságnak, a tévénézésnek és a kényeztetésnek gondolatot.
Ezért gyorsan valamit tenni kell, hogy hassak anyára és tovább maradhassak itthon - láttam Levi tépelődését. Na jó, de mégis hogyan? És megvan! Mit is mondott a mamának? - hogy bágyadt és levert vagyok? Igen!!! Ez jó hivatkozás! Próbálkozom!
"Anya, szerintem nem kéne nekem még holnap iskolába mennem, úgy érzem, még mindig le vagyok verve - miközben egy pillanatra újra átadta magát a náthás állapotnak a hitelesség kedvéért."
És lássuk be, igaza van, mi is voltunk gyerekek és jártunk iskolában! És mi is "le voltunk verve", ha akaratunk , és neadjisten bacíjaink és vírusaink ellenére is mennünk kellett iskolába. De hát ilyenkor dobjuk szét  a karunkat és mondjuk ki a franciák nagy igazságot: C'est la vie!

Születésnapodra!

Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

  

Leviszáj

Anya puszik közben: Úgy szeretlek puszilgatni, egész nap csak puszilgatnálak.
Levi: Anya, de az iskolában az órán zavarnál.

:-)

Barátság

"A barátság nem élet-halál kérdése, annál sokkal fontosabb"

Anya: Levi van barátod az iskolában?
Levi: Igen, van egy kislány
Anya: Hogy hívják?
Levi: Nem tudom, nem kérdeztem meg.
Anya: És mit szoktatok játszani együtt?
Levi: Nem játszottunk még együtt és nem is beszélgettünk.
Anya: Akkor hogy lett a barátod?
Levi: Odajött hozzám és megkérdezte, hogy leszek-e a barátja. Én meg azt mondtam, hogy igen.

Alleluja

És igen, vártunk rá, reménykedtünk, rendületlenül hittünk és bizakodtunk! És megvan!!! A kezdeti nehézségek után, bekerült az első maci magatartásból az üzenőfüzetbe. A maci azt jelenti, hogy a héten jól viselkedett a gazdája. Amint kiderült, ez eddig is járt (volna), de csak annak aki megérdemelte. Mi pénteken láttunk ilyet először. De megvan és ez a lényeg! És ez csak a kezdet - reméljük. Judit néni megdicsérte Levit, hogy magyarból javított, sőt matek órán egyszer sem kellett rászólni ... mondja nekünk ez a Levi , mi meg el is hisszük. Zsóka néni pedig azzal fogadott a tegnap, hogy Levente milyen gyönyörűen rajzol. Míg a többi gyerek játszott, addig Levi a rajztáblával és a tolltartóval félrevonult és lerajzolta az iskolát.

De ha megkérjük, szívesen lemegy a pékségbe,  és hogy el ne felejtse a "listát", készít egyet magának. Aki megfejti a listát, nyereménye két darab fél kilós szeletelt kenyér.

És ha nincs más sürgős dolga, akkor tervez és alkot, pl. egy okos telefont :-)

Tanít az élet ...

Jó ideje már nem írtam és ennek egyik igen nyomós oka, hogy iskolába jár a Levi, és ezzel együtt új élet és új kihívás korszakát éljük, új szokásokra, megoldásokra és több arcpirosítóra van szükségünk.
A délutánjaink az eddigi jövés - menés, játszóterezés, biciklizés helyett ceruza hegyezéssel, olvasással, írással, radirózással, újra írással telnek a délutánok. 
És mit is írhatnék az elmúlt közel egy hónapról? Naponta van pirospont matekból és magyarból is. Ezeknek nagyon örülünk és értékeljük is.
És van egy nagyon hasznos kis közvetítőeszköz a tanár és szülők között, ez pedig az üzenőfüzet. Ajjajjj, gyakran vesszük a kezünkbe és úgy tűnik, hogy egyre gyakrabban kell "láttamoznunk" , főleg a bejegyzéseket. De, hogy ne unatkozzunk Apával a beírásokat olvasva, Levente gondoskodik arról, hogy változatos legyen, ne csak a verekedésről, lökdösődésről és rúgdósásról szóljon a beírás, a mai "meglepetés", hogy Levi bezárta a társait a WC-be. Na bumm neki! Szigorú szülői tekintettel vonjuk kérdőre Leventét, miközben majd kitör belőlünk a nevetés. Igen, egy kicsit pironkodva, de bevallom, hogy büszke is vagyok arra, hogy nem egy anyámasszony katonája.
Mert ha csak el kéne olvasni az üzenetet, nem is lenne gond, de amikor személyesen a tanító nénik tudtunkra adják tökéletesnek hitt gyermekünk csínytevéseit, na ott  és akkor  egy picit érezzük a meleget a fejünkben, miközben tiltakoznánk, hogy NEM, NEM, ez tévedés, a mi gyerekünk nem ilyen. Hát nem látja a tanító néni ezeket az ártatlan szemeket, ahogy ilyenkor (is) tud nézni? Tévedés, hiszen mi majdnem nyolc éve élünk vele (és neveljük), ő még csak három hete ismeri (?), na ná, hogy mi jobban tudjuk, hogy mire képes és mit tud. Jó-jó, tudom én azt, hogy sokat beszél és szelektív a hallása, meg hogy visszaüt. 
Az itthoni beszélgetések alkalmával mindig meggyőz minket nagy könycseppek közepette, hogy ő jó cél érdekében  beszél órán, komolyan véve azt a nevelési intelmet, hogy segítsünk másokon, és ha kérdeznek, akkor illik válaszolni. Hát nem félre értette ezt is a tanító néni? Ezért most  unatkozhat Levente egyedül egy padban.
Jó cél érdekében neveli a Danit egy kisebb nyaklevessel, hogy máskor ne gyagyásozza le. Hát tehet Levente arról, hogy a tanító néni csak lát de nem hall?
Arról sem tehet, hogy az osztálytársai bezáródtak a WC-be. Csak meglökte a lengő ajtót, az meg bezárult, és különben is fáradt volt Levente, ezért nekidőlt egy kicsit pihenésképpen, és onnantól már csak egy kis erőfeszítésre volt szükség, hogy ne is tudjon kinyílni ... három gyerek nyomása ellenére sem. Hát tehet arról, hogy éppen az a három gyerek volt bent, akik Levente szerint amúgy is megérdemelték, hogy bezárják őket (véletlenül)? Mint ahogy arról sem tehet, hogy nyál van a szánkban, és emiatt időnként kicsúszik a nyelve a szájából, amiről  -joggal -  feltételezhetjük, hogy nyújtogatja a nyelvét.
Tanító néni drága, nekünk egy szófogadó gyerekünk van, nem tehet(ünk) róla, hogy az élet néha kemény helyzetekbe sodorja :-))

Most őszintén! Hát úgy néz, mint aki csínytevésekre képes??? Úgy-e hogy nem?????????????????? :-)

De nehéz az iskolatáska...és a első pirospont

Kedves Világ!

A fiam ma kezd iskolába járni. Ez furcsa és új lesz neki egy ideig. Arra szeretnélek megkérni, hogy bánj vele gyengéden. Tudod, mostanáig ő dirigált. Ő volt az udvar vezére, én pedig mindig ott voltam a közelben, hogy meggyógyítsam a sebeit és lecsillapítsam az indulatait.

De most - más lesz a helyzet.
Ma reggel lebaktat a ház előtti lépcsőn, meglendíti a kezét és belekezd nagy kalandjába, amelyben valószínűleg háború, tragédia is elő fog fordulni.
Ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, élni akarásra, hitre, szeretetre és bátorságra van szüksége.
Ezért, Világ, azt szeretném, ha megfognád a kezét és megtanítanád azokra a dolgokra, amelyeket majd tudnia kell.
Tanítsd - de gyengéden, ha ezt meg tudod tenni. Tanítsd meg neki, hogy minden zsiványra jut egy hős; hogy minden csaló politikusra jut egy istenáldotta vezető; hogy minden ellenségre jut egy barát.
Tanítsd meg őt a könyvek csodálatára.
Adj neki nyugodalmas időt, hogy eltöprengjen a madarak, a napfényben röpködő méhek és a zöldellő dombok virágjainak titkán.
Tanítsd meg arra, hogy sokkal jobb tisztességben veszíteni, mint csalni.
Tanítsd meg arra, hogy bízzék az eszméiben, még akkor is, ha mindenki azt mondja neki, hogy tévesek.
Tanítsd meg, hogy csukja be a fülét a csőcselék előtt ... de álljon helyt, és harcoljon, ha azt gondolja, hogy neki van igaza.
Tanítsd gyengéden őt, Világ, de ne dédelgesd, mert csak tűzzel lehet minőségi acélt készíteni.

Nagy kívánság ez, Világ, de nézz utána, hogy mit tudsz tenni.
Olyan helyes kis fickó!

Este van, este van ...

Este van, este van... a tûz sem világít,

Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

A gyermek is álmos, -- egy már alszik épen, 

Félrebillent fejjel, az ágy melegében.

  (Arany János)

A család

Úgy szeretem az ilyen napokat! Amikor mindenki teszi a dolgát ... amikor valami megmagyarázhatatlan békében telnek az órák ... amikor a szó szoros értelmében is olyan családi egységet alkotunk, amit nem tud megbontani semmi ... amikor egy kicsit megfűszerezzük egy kis régmúlt zenével - Neoton, Apával nekünk nosztalgia, Levinek már történelem - amikor sok okunk van nevetni. Ilyenkor szeretném megállítani az időt és élvezni minden mozdulatát a meghittségnek.
Apa büszkén mutatta Levinek, hogyan kell összeszerelni az íróasztalt, és Levi lelkes inasként szorgalmasan lapozta az útmutatót.

 Én pedig a két kedvenc sütinket sütöttem meg, miközben belengte a légkört a vidámság, a zene és keveredett a finom szilvás süti és almás pite illatával.
Anya, tudod nekem mi a legfontosabb dolog a világon? - fordult felém minap Levente. Gyorsan átfutott néhány variáció ami elhangzik majd a Levi szájából, de nem számítottam az igazi válaszra: a CSALÁD.

Erdélyi csemegék - A nagy utazás

Hirtelen ötlettől vezérelve és némi bonyodalom után, Apával úgy döntöttünk, hogy ha kevés időre is (két nap), de meglepjük az erdélyi nyámot és kiruccanunk a Székelyföldre. Igen erős motiváció volt a már hetek óta Erdélyben nyaraló gyerekünk, valamint a Gizi mamák tusnádi lakókocsis nyaralójának  megtekintése és kipróbálása is.
Összepakoltunk és Apával útnak indultunk. Mivel meglepetésnek szántuk, ezért Gyula papa telefonos GPS-es vezérlése nem jöhetett szóba, így a jó öreg google-t hívta Apa segítségül. Nagy hiba volt.  Megadta a két végpontot és a megadott útvonalat követtük lelkesen és bízva abban, hogy nekünk az a legjobb megoldás. Egy darabig nem is volt gond, mentünk a számunka kijelölt útvonalon, követve az európai utat, előzve a kamionokat, megfejtve a romániai közlekedési kultúrát (olyan nincs). A gond Rupeánál (Kőhalom) kezdődött, amikor egy bal kanyarral  letérített a papír gps-ünk az útról. Hirtelen Apával egy majdnem mezei úton találtuk magunkat, a hegyek tövében a kertek alatt. De mi követtük az útvonalunkat, a jó öreg google után. Igencsak vadregényes helyeken jártunk, bár időnként megkérdeztük az autó láttán meglepetésükben éppen állukat kereső falubeliektől, hogy Barót fele jó irányba tartunk-e. Kedvesen felvilágosítottak minket és útbaigazítottak, hogy a falu végén jobb írányba forduljunk az első úton. Csakhogy több út is volt és mindegyik mezei. De még mielőtt jobbra fordul(hat)tunk volna, egy kissé rozoga fahídon át vezetett az utunk, ami előtt Apa megállt, mert néhány másodperces gondolkodásra volt szüksége, hogy átmenjen-e rajta és ha igen, lassan vagy gyorsan jutunk át biztonságosabban. Én a gyors mellett szavaztam, Apa inkább a lassabb megoldást választotta, és a palló túloldalán örömmel konstatálta, hogy ezt ugyan túléltük, de ilyet ő még csak filmeken látott.És meg is jegyezte Apa bölcsen: Cica, ha ezt Te túléled, meggyógyultál. Túléltem!
Előnye is volt az útnak: nem kellett kerülgetni a kaminokat, nem kellett figyelni az útszéli táblákat - mert nem volt - lehetett a tájban gyönyörködni, egész közelről nézhettük meg a fekete bivalyokat - kb. 15 centiről és örömmel kiáltottunk fel Apával amikor ötven kilóméter vezetés után végre egy autó lámpája tűnt fel a távolban. Talán ő is eltévedt!
Mindezek mellett, után is szerencsésnek mondhatjuk magunkat több okból is és hálát adhatunk a Gondviselésnek: nem fogyott ki a gázolaj az autóból - mivel azzal az indokkal nem tankoltunk tele, hogy majd az olcsóbb kútnál megállunk és teleöntjük a tankot  és különben is 10 km-ként van bezinkút - merthogy ahol mi jártunk nemhogy bezinkút, de még életjel is alig volt :-) A másik ok amiért szerencsések voltunk, hogy olyan helyeken jár(hat)tunk, ami festői szépségével rabul ejtett minket - meggyőződésem, hogy Isten különösen jókedvében megformázta Erdélyt és teremtett köréje egy világot -  és biztos vagyok benne, hogy nem sok turista jár(hat) arra :-) De aki szeretne, ajánlom a www.google.hu -t :-)
Hosszas, kanyargós, vadregényes, rázós, mezei út után megérkeztünk egyben (még az autó is) Tusnádra. Volt ám nagy meglepetés amikor megláttak, Apa és én pedig örültünk, hogy végre célbaértünk.

Leviszáj

Két gyerekkel, sok kilóméterrel mögöttünk és rengeteg szennyessel tértünk haza. A fürdőbe nem lehetett bemenni a tornyosúló ruhahalmaztól, még akkor sem, ha az autóból egyenesen a mosógépben landoltak a koszos ruhák egy része. Három adag mosás után, már sem a szárító, sem az én kapacitásom nem bírta tovább, ezért a megmaradt  ruhából megpróbáltam a szennyestartóra egy kisebb hegynyi halmazt rakni.
A "kis" alkotásom feltűnt a gyerekemnek is, aki kicsit rábambulva a kupacomra, felhívta a figyelmemet rá: Anya, igazán moshatnál, mert sok a szennyes, már nem fér a tartóban. Aztán én is felvilágosítottam, hogy ahhoz, hogy egyáltalán a wc-hez eljusson,  és rajta ülve mélázhasson, szükség volt néhány adag ruha mosásra.

Hálivúd

Az elmúlt években hollywoodi mintára egy nagy fehér "BRASOV" feliratot telepítettek a Cenk-hegy felső részére. A hajnali sötétségben és a brassói elkerülő úton kellő távolságból láttuk a kivilágított felíratot. Mivel Levi nem tud még olvasni , csak azt látta, hogy a hegy oldalban kivilágított felirat, összerakta a kockákat, de azért a pontosítás végett megkérdezte, hogy : Apa, Hollywood Romániában van?










 És aki nem hiszi, hogy valóban van Romániában hálivúd (vagy inkább hélivúd) az járjon utána. Mi találtunk!

Ha az autó zaja zavar a hallásban (2)

Útban hazafelé Erdélyből.
Apa: Gyerekek, nézzétek ott folyik a Maros!
Levi: Apa, miért kapunk egy balost?

Gáborszáj

Gábor: "Az én okosságommal és Levi ügyességével nagyon jó dolgokat csinálunk".

És íme a bizonyíték!

Van vaj?

A minap az igencsak ételekben válogatós gyerekem szegezte nekem azt a kérdést, hogy Ildi - aki különben nagyon jól , finoman és változatosan főz - miért tesz mindig olyan ételt elé, amit ő nem szeret. Teljes védelmembe kellett vennem Ildit, mert nem a kiszúrás vezérli ilyenkor, hanem a Levi kedvenc és megehető ételeinek szűk listája okozhatja a problémát. Gyorsan hozzátenném, hogy a gyümölcsevés terén szerencsések vagyunk, mert azokat imádja, na meg a rántott halrudacskát. Ezzel a kedvenc ételek listáját le is zárhatjuk. A Levi által definiált ehető ételek listája sem sokkal hosszabb. És az éhenhalás elleni étellista egyetlen darabja: a vajaskenyér.
Szóval, megbeszéltük Levivel, hogy nem  az Ildi akar vele kiszúrni, csak igen nehéz  olyan ételt elé tennni amit ő is megeszik.
Pár nappal később, az erdélyi utazás végett, csomagolás közben Levente kicsit aggódóan kérdezte, hogy mikorra érünk Ildiékhez? Hát legkésőbb este hétre oda kéne érni, de nem sokat tudtok már játszani a Gáborral , mert pihenni is kéne az indulás előtt - mondtam  Levinek, mivel gondoltam, hogy emiatt izgatja az időpont.
Anya, csomagolnál nekem valami vacsorát? - nézett rám könyörgően Levi. Megbeszéltük, hogy ha olyan étel lesz amit nem szeret, akkor majd kéri az éhenhalás elleni lista egyetlen darabját, azaz a vajaskenyeret.

Megcsörrent a telefon és Ildi volt a vonal túlsó végén. Vidáman osztottam meg vele az éppen azt megelőző párbeszédünket az ételekről és a vajaskenyérről, aminek Levi is fültanúja volt. Még  le sem tettem a telefont a kezemből, mikor egy aggódó hang suhant el a fülem mellett: na....na...na... mit mondott? Van vajuk?

Leviszáj

Orosházán, Kati mama konyhájában egy délelőtt, háttal mamának.
Levi: Kati mama, átöltözhetek?
Kati mama: miért?
Levi: Hát, nem leszel túl boldog ha meglátsz. (Levi a feje búbjától egészen a lábujáig sarasan áldogált)
Kati mama: Hát Levi, te sem leszel túl boldog amikor tudatosul benned, hogy zuhanyozni kell.
:-)

Székely gyerek, avagy Maszatmarci első napja Szentivánlaborfalván

József Attila
     Perc

Dalol a madársereg,                         
Hogy az erdő zeng belé,
Maszatos parasztgyerek
Inal a folyó felé.

A Nap is süt melegen,
Tüzesíti a leget,
Nem is látni az egen
Pici keskeny felleget.

A parasztgyerek hevül,
A folyóparton ledül,
Homokon gurul tovább,

Kavicsot fog, jó lapost,
A folyóba dobja most
S fütyörészve áll odább.

Leviszáj

Levi Orosházán Kati mama régi időkből maradt székén előre-hátra hintázik.
Apa: Levi ne billegj, mert kitörik a lába és mehetünk a kórházba.
Levi: Miért? Van ott ilyen szék?

Élmelme(zé)s(es) gyerekem

De azt a címet is adhattam volna, hogy hogyan hívassuk meg a gyerekünket vendégségbe. Persze, ez így ilyen formában nem teljesen fedi a valóságot. A történet igazi része, hogy Levente hivatalos volt D-ékhoz egy kis kánikulai locsi-pocsizásra. Azért csak illik vinni valamit, hátha legközelebb is meghívják - gondoltam én a mindenre gondoló anyuka. Leltárt csináltunk Levivel gyorsan, de nem nagyon találtunk semmit, ami még jó is volt, elég is lett volna 4 gyereknek és még ízlett volna is nekik. A hűtőszekrény legmélyén rábukkantunk egy tábla milkás csokira. Na ez jó lesz - kiáltott fel Levi, és már indult is ki az ajtón. De Levi, nem azt jelenti, hogy a teljes csokit meg kell enni, mert ahhoz nagyon sok  - próbáltam észhez téríteni a gyerekemet. Persze anya - nézett rám kicsit csalódottan. És a kapuból még vissza kiáltott: Anya, a maradék csokit haza hozzam?
:-)

Találós kérdés

Ő ki?

Hát persze, hogy a pókember!


És ő?

Szabad a gazda?
A pókember az iskolában, fehér pólóban. :-)

Leviszáj

Rajzolás közben: Anya, jól kreatívitok?

Ha én rózsa volnék...

én is baromira utálnám, hogy fehér, vattaszerű élősködők ülnének a nyakamon. Merthogy azokat a vacak amerikai lepkekabocákat - akik pontosan 2004 -ben telepedtek le Magyarországon, csak tudnám mi a fenének - nem érdeklik a tüskék, a virágok, a szárak, csak szaporodnak napról-napra és már-már olyan érzést keltenek az Apától és Levitől nőknapjára kapott rózsáimon, mintha a hó játszana velük a forró nyár közepén. A f*rancba - ma reggel elhatároztam, hogy nem beszélek csúnyán - de akkor is (!) a franc essen bele ezekbe a dögökbe, hogy az én rózsáimat nézték ki maguknak. Tennem kell valamit.
Hazafelé vezető utamon komoly választás előtt álltam: vagy a család esti élelmezését oldom meg (magyarul bevásárolok a csarnokba , és még főznöm is kell) vagy a rózsákat mentem meg.  Mivel tele gyomorral kellett döntést hoznom, így nem volt kérdés, hogy ki élvezi a prioritást. Reszkessetek kabócák! Jövök...öööö, vagyis küldöm Apát.

Estére majd kiürítem a maradék vajat, sajtot, felvágottat a hűtőből és olyan lakomát  rittyentek az asztalra, hogy a Fiúk az összes ujjukat megnyalják utána. És főzés helyett még játszótérre is tudunk menni.
Éljen a lepkekabóca (irtószer) és a hideg a vacsora!

Vakációóóóó

Az elmúlt héten itt volt a Gábor újra nálunk. Tanulságos, szórakoztató, lelket simogató, szemet gyönyörködtető, elgondolkodtató és kissé fárasztó, de annál jobb volt a hét.
Olyan jó lenne gyerekként megélni a mindennapokat, nem rágódva a múlton, nem aggódva a jövő miatt, hanem megéljük a pillanatokat, rácsodálkozva akár egy katicabogárra, örvendezve és ujjongva elbújni a háztetőhöz közel repülő szúnyogírtó repülőgép elől, hittel és kitartóan ásni egy-egy dinó csontváz után

és élvezettel merülni alá a medencébe egy kis vizivilág felfedezésére.

Mindenre volt példa az elmúlt héten. Voltak örömtől csillogó szemek, de a néha a szomorúság könnyei is  utat törtek maguknak. Olykor a szülők hiánya okozta a bánatot, vagy éppen egy-egy nemtetsző  mondat jelentett pillanatnyilag megoldatlan problémát és a világ legnagyobb bánatát sugallta. Voltak még a szorgos munkától és a homokozástól piszkos kezek, egy-egy vicces szófordulattól derült fizimiskák

társasjátékban elmélyült gondolatok,

filozófikus kérdésektől töprengő arcok,

fagyis szájszélek, mezítlábas futkározástól piszkos talpak, túró ruditól csokis " bajszok", és játéktól átítatott hosszú, boldog napok.

Persze adódtak megbocsájtható és megbocsájtott viták, békét kötő kézfogások, én legyek az első versengések, árulkodós próbálkozások , de mindent összevetve ezek is mindig a pozitív érzésekké, feladatokká és életfelfogássá váltak.

És persze volt egy tanulságos hetünk. Ki-ki a maga módján, szüksége, igénye, kitartása és hite szerint , akár tudatosan vagy tudatalatt szereztünk fontos vagy kevésbé fontos, olykor akár nélkülözhetetlen tulajdonságokat. Türelem, alkalmazkodás, kitartás, konfliktuskezelés, segítőkészség mind-mind a javunkat szolgálta.
Gábor és Levi fantáziadús ötletei, elmélyülő feladatai, találékony megoldásai és kreatív gondolatai szinte egész napi elfoglaltságot jelentett. Időnként persze szükség volt a felnőtti, felelős közreműködésre, de nem sok energiát igényelt.A rendrakás terén szükség volt noszogatásra, de időre is.

Háttérbe szorult a tévézés, előtérbe került a focizás, a fürdőzés, az ásatások,  a sátorozás és a játszóházban eltöltött órák is sok élményt adtak.
Apropó ásatás! Nem tudom, hogy az ötlet kitől származott, de mindenesetre órákat töltöttek el azzal, hogy  leleteket keressenek. A hozzá szükséges eszközöket is megtalálták, Levi kapával, Gábor ásóval "kutatott", és a földben rejtett és talált kövületekből rakták ki a papucsos dinó csontvázát. Hogy mitől papucsos? Hát a papucsától (lásd a hátsó lábát) :-)

Szorgalmuk és kitartásuk példaértékű, sem a korgó gyomruk, sem a fáradt testük nem akadályozta a munkában. A reggeli fél hetes kelés után, Gábor derékra tett kézzel és komoly, megfontolt arccal ismertette terveit, miszerint átöltözik, nyújtozik egyet és neki is áll a munkának. Nem várhat a munka, még hiányzó részek vannak és nemsokára mennie kell haza.

Na és a sátor! Új, közös élmény volt számukra a kinti sátorozás. Első éjszaka még bent a lakásban aludtak a sátorban,

a következő éjszaka már kinti alvás vonzotta őket.

De a törpék élete nemcsak játék és mese - hallottuk sokszor a rajzfilmből a mély igazságot. Nos, Gizi mama buzgó tettvággyal nekilátott a kertünk egységét rontó téglahalmaz eltüntetéséhez. Felajánlottam a fiúknak, hogy ötszáz forintot kapnak a segítségért. Olyan hévvel rohantak ki az udvarra, hogy majd fellöktek, én meg utánuk mert kiváncsi voltam, hogy a lelkesedésük kitart-e a tégla kupac eltüntetéséig. Levi a feladatát főleg abban látta, hogy a "munkásokat" szórakoztassa a történeteivel, Gábor pihenés közben, két fordulat között elmesélte Gizi mamának, hogy bizony jól jön neki ez a pénz és szüksége is van rá, mert a pontosan 7620 forintját a biciklijére költötte és most üres a pénztárca. Balázs nem mondott semmit, csak hordta a téglát :-)

És még néhány ráadás:

Volt egy török Mehemed

Volt egy török Mehemed
Sose látott tehenet
Nem is tudta Mehemed
Milyenek a tehenek
Egyszer aztán Mehemed
Lát egy csomó tehenet
Csodálkozik Mehemed
Ilyenek a tehenek?
Meg is számol Mehemed
Háromféle tehenet
Fehéret-feketét-tarkát
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed
Felrúgták a tehenek

Ballagás

Nyolc év "szövetség"

Apával már nyolc éve alkotunk hivatalosan egy párt. Ma nyolc éve mondtuk ki azt a bizonyos boldogító igent, amit azóta sem bántunk meg, és remélem, hogy legalább még ötven évig élvezni is fogjuk a nyolc évvel ezelőtti fogadalom következményeit.
Abban biztos és bizonyos vagyok, hogy Isten is egymásnak teremtett minket, és az elmúlt évek ezt alá is támasztották. 
Bár Apával másképp gondoljuk az isteni tervet. Mivel én vagyok az idősebb (fogalmazzunk finomabban: érettebb pontosan kilenc hónappal), születésemkor Isten rám nézett és azt mondta, hogy "nincs a világon egy olyan tökéletes férfi aki illene ehhez a lányhoz, gyorsan teremtek egyet". És akkor megteremtette Apát nekem.
Apa szerint születésemkor Isten rám nézve úgy ítélte meg, hogy a világon nincs ekkora balek, aki feleségül venne, ezért gyorsan teremtett egyet. És akkor megteremtette Apát nekem.

Bárhogy is ítélte meg Isten, nem hibázott. Azóta is jóban-rosszban együtt. És ezért nagyon hálás vagyok!!!

Amikor az autó zaja zavar a hallásban

Levi: Anya, miért mész a  templomba?
Anya: Imádkozni.
Levi: Kaját hozni???

Összhang

A vízöntő

Ötletből nincs hiány, ami a kreativitást illeti. Ami víz marad az üvegben ivás után, azzal lehet rajzolni és írni.