Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2021. október 18., hétfő

Állattér

 A Nap, mint egy előadás rendezője, végignéz a terepen. A helyszín tökéletes. 


A fák lombjai között átnyúló fénynyalábokkal megvilágított színtér csábít hangtalanul. Az ősz már festi szép színesre a leveleket, láthatatlan ecsetjével színezi az erdő lombjait.


Az állatok közt  is érezni az őszt. Párzási időszak van. A szomszéd oroszlán(nője) kertje mindig zöldebb. A közös kerítésnél megy az udvarlás. A drótháló két oldalán ülő oroszlán a szemével udvarol egymásnak.A gyenge szellő szinte az orrunkig hozza a légyott illatát. Na, meg az oroszlánasszony orrához is, aki nem nézi jó szemmel, hogy az ura a szomszédnak csapja a szelet. Ráförmed, de a ház ura, oroszlánüvöltéssel adja tudtára, hogy kinek, hol van a helye,  hamar helyreigazítja az asszonyt. 

De már késő. A szomszédasszony látja a feszültséget, inkább a sarokban meghúzódó, bambán bámuló férje mellé telepszik. A kerítés mellől a Nagy Oroszlán vágyakozva bámulja a szomszédék idillinek tűnő életét. Valahogy így zajlik a felsőlajosi oroszlánromantika. 

A tigriseknek is hatalmas területük van. Kell is. Mert az ősz nem csak az oroszlánokhoz köszöntött be, de a tigrisek szexuális étvágyát is feltüzelte. Féltékenység, irigység, vágy...mindig találnak valamit, amiért üldözhetik egymást. 

Izgalmasan zajlik az élet az erdő közepén , az állatkert "falai" között. A kerítés mellett rohannak melletünk a lámák, kecskék, csacsik , pónik, tevék. Micsoda vendégszeretet!







Kezem a zsebembe lapuló állatnasira fonódik, és igyekszem kiélvezni azokat a pillanatokat, amikor azt érezhetem, hogy imádnak az állatok a bújásukkal, kíváncsiságukkal , (elképzelt) rajongásukkal. Aztán átadtam magam a realitásnak, és a kis gyűrött, zöld micsodákat a tenyeremre téve, előre félve, majd bátrabban nyújtom a kis patások felé. 



Nyelvük szaporán kapta le a kis zöld micsodákat a tenyeremről, és rohantak is tovább a következő tenyérhez. A kis haszonlesők. Imádnivalóak!

Állok a teve előtt. Szemét rám függeszti, hosszú nyelvét nyújtogatja. A két füle között látom a nagy púpjait, amiben akár 70 liter vizet is képes tárolni. Hatalmasnak tűnik. Elbátortalanodok. Amíg a lélekjelenlétemet összpontosítom, ragacsos nyelvét felém nyújtogatva próbálja a türelmetlenségét a tudtomra adni. Nyelve hegye a mellényemet érinti, látom az arcán, hogy elégedetlen a kapással. 

Megvárjuk amíg a néni odaadja a tápot és utána csinálunk fotót - mondja apuka a mellette álló rózsaszínbe öltöztetett kb. hároméves kislányának. 

Az idő sürget. A teve türelmetlen. A látogatók fotózkódnának.

Apukának vallomást teszek, hogy én bizony nem merem odanyújtani a kezem a tevének. 

Bíztat. A hároméves kislánya bevállalósan adta a kis zöld micsodákat, nagyon bátor volt. Igaz, hogy a fél keze eltűnt a teve szájában, de nem harapta meg - mondja apuka büszkén a kislánya hősiességére utalva. 

Oldalra pillantok. A kétpúpú kihasználva a pillanatot nyakát jobban előrenyújtva, a nyelvét maximálisan kidugva kapja ki kezemből a rágcsákat. Elégedett a mosolya. A kezem is megmaradt. Legalább volt mivel újabb adagot nyújtsak neki. 

Bundás fejek, agancsok, gyönyörő frizurák, tappancsok, szerethető, simogatható és távolról gyönyörködhető állatok vonják be energiájukkal a helyet. A vékony napsugarak kicsalogatják a házaikból, békésen punnyadnak vagy éppen udvarlási zűrzavarral itatják át a nyugodt erdő atmoszféráját. Nagyon jó itt lenni!