Az elmúlt héten itt volt a Gábor újra nálunk. Tanulságos, szórakoztató, lelket simogató, szemet gyönyörködtető, elgondolkodtató és kissé fárasztó, de annál jobb volt a hét.
Olyan jó lenne gyerekként megélni a mindennapokat, nem rágódva a múlton, nem aggódva a jövő miatt, hanem megéljük a pillanatokat, rácsodálkozva akár egy katicabogárra, örvendezve és ujjongva elbújni a háztetőhöz közel repülő szúnyogírtó repülőgép elől, hittel és kitartóan ásni egy-egy dinó csontváz után
és élvezettel merülni alá a medencébe egy kis vizivilág felfedezésére.
Mindenre volt példa az elmúlt héten. Voltak örömtől csillogó szemek, de a néha a szomorúság könnyei is utat törtek maguknak. Olykor a szülők hiánya okozta a bánatot, vagy éppen egy-egy nemtetsző mondat jelentett pillanatnyilag megoldatlan problémát és a világ legnagyobb bánatát sugallta. Voltak még a szorgos munkától és a homokozástól piszkos kezek, egy-egy vicces szófordulattól derült fizimiskák
társasjátékban elmélyült gondolatok,
filozófikus kérdésektől töprengő arcok,
fagyis szájszélek, mezítlábas futkározástól piszkos talpak, túró ruditól csokis " bajszok", és játéktól átítatott hosszú, boldog napok.
Persze adódtak megbocsájtható és megbocsájtott viták, békét kötő kézfogások, én legyek az első versengések, árulkodós próbálkozások , de mindent összevetve ezek is mindig a pozitív érzésekké, feladatokká és életfelfogássá váltak.
És persze volt egy tanulságos hetünk. Ki-ki a maga módján, szüksége, igénye, kitartása és hite szerint , akár tudatosan vagy tudatalatt szereztünk fontos vagy kevésbé fontos, olykor akár nélkülözhetetlen tulajdonságokat. Türelem, alkalmazkodás, kitartás, konfliktuskezelés, segítőkészség mind-mind a javunkat szolgálta.
Gábor és Levi fantáziadús ötletei, elmélyülő feladatai, találékony megoldásai és kreatív gondolatai szinte egész napi elfoglaltságot jelentett. Időnként persze szükség volt a felnőtti, felelős közreműködésre, de nem sok energiát igényelt.A rendrakás terén szükség volt noszogatásra, de időre is.
Háttérbe szorult a tévézés, előtérbe került a focizás, a fürdőzés, az ásatások, a sátorozás és a játszóházban eltöltött órák is sok élményt adtak.
Apropó ásatás! Nem tudom, hogy az ötlet kitől származott, de mindenesetre órákat töltöttek el azzal, hogy leleteket keressenek. A hozzá szükséges eszközöket is megtalálták, Levi kapával, Gábor ásóval "kutatott", és a földben rejtett és talált kövületekből rakták ki a papucsos dinó csontvázát. Hogy mitől papucsos? Hát a papucsától (lásd a hátsó lábát) :-)
Szorgalmuk és kitartásuk példaértékű, sem a korgó gyomruk, sem a fáradt testük nem akadályozta a munkában. A reggeli fél hetes kelés után, Gábor derékra tett kézzel és komoly, megfontolt arccal ismertette terveit, miszerint átöltözik, nyújtozik egyet és neki is áll a munkának. Nem várhat a munka, még hiányzó részek vannak és nemsokára mennie kell haza.
Na és a sátor! Új, közös élmény volt számukra a kinti sátorozás. Első éjszaka még bent a lakásban aludtak a sátorban,
a következő éjszaka már kinti alvás vonzotta őket.
De a törpék élete nemcsak játék és mese - hallottuk sokszor a rajzfilmből a mély igazságot. Nos, Gizi mama buzgó tettvággyal nekilátott a kertünk egységét rontó téglahalmaz eltüntetéséhez. Felajánlottam a fiúknak, hogy ötszáz forintot kapnak a segítségért. Olyan hévvel rohantak ki az udvarra, hogy majd fellöktek, én meg utánuk mert kiváncsi voltam, hogy a lelkesedésük kitart-e a tégla kupac eltüntetéséig. Levi a feladatát főleg abban látta, hogy a "munkásokat" szórakoztassa a történeteivel, Gábor pihenés közben, két fordulat között elmesélte Gizi mamának, hogy bizony jól jön neki ez a pénz és szüksége is van rá, mert a pontosan 7620 forintját a biciklijére költötte és most üres a pénztárca. Balázs nem mondott semmit, csak hordta a téglát :-)
És még néhány ráadás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése