Van vaj?

A minap az igencsak ételekben válogatós gyerekem szegezte nekem azt a kérdést, hogy Ildi - aki különben nagyon jól , finoman és változatosan főz - miért tesz mindig olyan ételt elé, amit ő nem szeret. Teljes védelmembe kellett vennem Ildit, mert nem a kiszúrás vezérli ilyenkor, hanem a Levi kedvenc és megehető ételeinek szűk listája okozhatja a problémát. Gyorsan hozzátenném, hogy a gyümölcsevés terén szerencsések vagyunk, mert azokat imádja, na meg a rántott halrudacskát. Ezzel a kedvenc ételek listáját le is zárhatjuk. A Levi által definiált ehető ételek listája sem sokkal hosszabb. És az éhenhalás elleni étellista egyetlen darabja: a vajaskenyér.
Szóval, megbeszéltük Levivel, hogy nem  az Ildi akar vele kiszúrni, csak igen nehéz  olyan ételt elé tennni amit ő is megeszik.
Pár nappal később, az erdélyi utazás végett, csomagolás közben Levente kicsit aggódóan kérdezte, hogy mikorra érünk Ildiékhez? Hát legkésőbb este hétre oda kéne érni, de nem sokat tudtok már játszani a Gáborral , mert pihenni is kéne az indulás előtt - mondtam  Levinek, mivel gondoltam, hogy emiatt izgatja az időpont.
Anya, csomagolnál nekem valami vacsorát? - nézett rám könyörgően Levi. Megbeszéltük, hogy ha olyan étel lesz amit nem szeret, akkor majd kéri az éhenhalás elleni lista egyetlen darabját, azaz a vajaskenyeret.

Megcsörrent a telefon és Ildi volt a vonal túlsó végén. Vidáman osztottam meg vele az éppen azt megelőző párbeszédünket az ételekről és a vajaskenyérről, aminek Levi is fültanúja volt. Még  le sem tettem a telefont a kezemből, mikor egy aggódó hang suhant el a fülem mellett: na....na...na... mit mondott? Van vajuk?