De azt a címet is adhattam volna, hogy hogyan hívassuk meg a gyerekünket vendégségbe. Persze, ez így ilyen formában nem teljesen fedi a valóságot. A történet igazi része, hogy Levente hivatalos volt D-ékhoz egy kis kánikulai locsi-pocsizásra. Azért csak illik vinni valamit, hátha legközelebb is meghívják - gondoltam én a mindenre gondoló anyuka. Leltárt csináltunk Levivel gyorsan, de nem nagyon találtunk semmit, ami még jó is volt, elég is lett volna 4 gyereknek és még ízlett volna is nekik. A hűtőszekrény legmélyén rábukkantunk egy tábla milkás csokira. Na ez jó lesz - kiáltott fel Levi, és már indult is ki az ajtón. De Levi, nem azt jelenti, hogy a teljes csokit meg kell enni, mert ahhoz nagyon sok - próbáltam észhez téríteni a gyerekemet. Persze anya - nézett rám kicsit csalódottan. És a kapuból még vissza kiáltott: Anya, a maradék csokit haza hozzam?
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése