A nyári szünet megkezdése előtt kérdeztem Levit, hogy kell-e a nyáron kötelező olvasmányt olvasni? Nézett rám felháborodva, hogy mi a túróról beszélek, még hogy olvasni nyáron? A többi szülő tanácstalansága és hasonló információ hiánya miatt elkönyveltem bár kétkedve, hogy nem kell a nyáron olvasni...kötelezően.
A nyár vége felé, amikor már lassan szembe kellett nézni a bevásárló taneszközlistával, egy anyukának feltűnt, hogy az iskola honlapján a lista élén pici betűvel tudatták a szülőkkel, hogy a nyáron el kell olvasni A Pál utcai fiúkat. Forró drót a többi anyukának, keresés , hogy ki tudná kölcsönadni a könyvet, és beosztani, hogy iskola kezdésre a végére is érjünk.
Nem azt mondom, hogy nem kellett időnként határozotta(bba)n inspirálni Levit az olvasásra, de időre elolvasta és nagyon tetszett. Nem is csodálom, szerintem az egyik legjobb ifjúsági regény.
Majd megnéztük a filmet és elhatároztuk, hogy végigjárjuk (nagyjából) a Pál utcai fiúk egyes helyszíneit.
Az útvonal:
A Pál utcai fiúk iskolája:
A Pál utcai fiúk:
A Pásztor fiúk között:
Az eistand:
A grundon (nem az eredeti, annak helyén ma már egy lakóépület áll):
Egy szomorkás hétvégén miközben a neten keresgéltem, megláttam, hogy a Vígszínházban játsszák a Pál utcai fiúkat. Elmegyünk? - kérdeztem Levit. Örültem, hogy a tömény Pál utcai fiúktól még nem lett elege és azonnal rávágta, hogy: menjünk!. Később derült ki, hogy még be sem mutatták, de sikerült a második előadásra jegyet szerezni. Napok múlva is az előadás élményében fürdök, és mint egy elakadt lemez újra és újra dúdolgatom magamban, hogy:
"Felveszem a vörösingem, (ingem),
hogy az Öreg Isten letekintsen,
Hogy nékem csak ide intsen,
hogy lássa bennem hiba nincsen..."
Kiveséztünk teljesen a regényt, elolvastuk a könyvet, megnéztük a filmet, végigjártuk a helyszíneket, és egy fantasztikus színházi előadással is gazdagodtunk. Jöhet a magyaróra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése