Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2017. március 15., szerda

Vagyok

Hogy hová tűntem? Miért nem írok? Kamaszt nevelek, semmire nem marad időm mellette.
Amint felnőtt, jövök :-D

2017. február 16., csütörtök

Jó hír - rossz hír

Előzmény: az iskolai házirend megszegése. A gyerekek elmondása alapján mindenki megszegi. Van aki szerencsés és nem bukik le, és van aki nem annyira szerencsés és lebukik. És van az a kategória, aki saját magát "adja tanárkézre".
Pénteken tornaórán Levi és egy osztálytársa igencsak összeszólalkoztak és ezt tettek is követték. Na , persze Zsuzsa néni beírása sem maradhatott el. Majd a nap folyamán egymásnak írogattak nem túl szép szavakat, az osztályfőnök szerint zaklatták egymást...és engem is az osztálytárs. Aztán az igazgatóbácsi is pár perces előadást tartott a gyerekeknek a  házirend betartásáról, illetve annak megszegéséről.
Anya, van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? - hadarta egy szuszra a telefonba. Nem volt választási lehetőségem, mert már kezdte is a jóval. Zsuzsa néni visszavonta a szaktanári intőt - ez a jó hír. A rossz, hogy helyette igazgatói intőt kaptam.

Én ezt már többször mondtam, hogy minden csak nézőpont kérdése :-)

Ja és Levi telefonja kitiltották az intézményből a 2017-es tanév végig. Na ennek kimondottan örvendek, főleg mert az ítélethozás előtt mi már kivetettük rá ezt a szankciót. Az Etelka néni elhatározása megerősítette bennünk a döntésünk létjogosultságát.


2017. január 18., szerda

Félévzárás

Levi: "Anya, én nem azért tanulok, hogy jó jegyeim legyenek, hanem, hogy ne bukjak meg semmiből".
Lássuk be, nem tette túl magasra a mércét. De legalább megugrotta. Ez is egyfajta sikerélmény. 
Ha már az ugrásnál tartunk, nem tudom, hogy van-e a világon még egy olyan gyerek Levin kívül, akinek testnevelésből van a legrosszabb jegye félévkor. Persze, persze, a tanárnő hibája - állítja Levi. 
És ha lehet tovább feszíteni a határokat, hát Levi megtette egy üzleti ajánlattal. Amennyiben valamelyik főtantárgyból ötös lesz az átlaga, abban az esetben 2000 forinttal jutalmazzuk az igyekezetét. Bátran mondtam rá igent. Nem kell a kockázattal számolnunk...

2017. január 14., szombat

Mindjárt

Nem unatkoztam, csak kíváncsiságból megszámoltam egy átlagos nap "mindjártjainak" számát, ami a kamasz gyerekünk szájából hangzott el. A mindjártok mindjártjai nem része a statisztikának, de az is élő jelenség. Sőt, a mindjártok, mindjárjainak a mindjártjait sem vettem górcső alá.

Mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt,mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt = 35 darab.

Még mondja valaki, hogy nem vagyunk türelmesek! :-)

2017. január 3., kedd

Apa beteg (?)

Ha egy Férfi Szótárt lapoznánk fel, nem találnánk ilyen szót, hogy beteg, max. egy utalót, hogy lásd halálos beteg címszó alatt. A férfiaknál nincsen fokozata a betegségnek, vagy nincs, vagy végzetes. 

Apa az újévet egy tigrisbukfenccel indította, amikor az éjféli tűzijátékot meggyújtván elszaladt volna, de a fránya padka útjába állt, Apa pedig az éjféli izgalmakat fokozta egy be nem tervezett bemutatóval. A társaságunkban lévő ismerősünk pedig még jót is mosolygott mivel azt hitte, hogy a show része Apa önfeláldozó mutatványa. 
De nem! Január elsején reggel nyolckor Apa arra ébredt, hogy fáj az alkar és a kézfej között egy pici rész, és felmerült benne a törés gondolata. Gyanúját igyekeztem lecsitítani, érvekkel alátámasztani, hogy törés esetén esés után rögtön fájt volna, tapasztalat alapján izomzúzódásra gondoltam. És igazam volt, bár Apa az újévi ügyeletes kórház véleményét is kikérte. Elnézést, a férjem az éjszaka elesett és fáj a karja, megtudná mondani, hogy melyik kórház ügyeletes -duruzsoltam bele egy szuszra az asszisztens fülébe a telefonon keresztül. Segítőkészek voltak, de szinte láttam magam előtt a "kevesebbet kellett volna inni" arckifejezést. 
Orvosi utasítás: pihentetés (egy pasinak ilyet felesleges mondani, anélkül is tudja), kenőcs, rögzítés és igény esetén fájdalomcsillapító. 
A (halálos) beteg elvárása a gyógyulás érdekében a családdal szemben: készültség az igényeinek kielégítésére, együttérzés (maximálisan) és sajnálat (felsőfokon). 
Vállaltuk a szerepünket. Asszisztáltunk Apa betegségéhez és alkalmazkodtunk az igényeihez. Hadd legyen egy jó napja - kuncogtunk össze Levivel. 
Cica, bekennéd a kezem?  Természetesen bekentem, noha a jobb keze teljesen szabad volt. 
Cica, felvágnád a kolbászt? Mégsem hagyhattam, hogy éhen haljon az Uram.
Cica, hoznál nekem vizet? Hiába emlékeztettem, hogy a lába nem fáj, és talán még jót is tesz neki, ha megmozdul az ágyban, de Apa beteg (?) volt és hajthatatlan. 
Levi ideadnád a távirányítót? A szórakoztatás fontos része a gyógyulásnak, így hát Levi is ugrott. 
Nem az volt a baj, hogy Apa beteg (?) volt, hanem, hogy élvezte. Mi is... egy ideig, miközben hálát adtunk, hogy Apa nem fogadta el az orvos ajánlatát, hogy 10 napra pihentető gipszet tesznek a kezére. Abban az esetben 10 napra ideiglenes szállást kerestünk volna Levivel...és ebben határozottan egyet is értettünk, mi rabszolgák. 
A képzeletbeli pohár kezdett megtelni, amikor a puffadás okát a kezére kent borsószemnyi kenőcsnek tudta be. De Apa még ezt is tudta überelni. Cica, behoznád a teát? - kérését is teljesítve meglátta a kezemben a bögrét, szegény Apa, csak ennyit mondott az önsajnálat medrében vergődve: és hol van a szívószál? Ne is törődj, hogy beteg vagyok, majd iszok pohárból. 

2017. január 1., vasárnap

Boldog Új Évet!

Nem kívánnék többet, jobbat, szebbet, másabbat mint az elmúlt év, vagy akár csak a decemberi hónap. Az év kedvenc időszaka számomra az advent, a készülődés, a befelé figyelés, a csend, a meghittség, a varázslat, a szépség, az izgalom, a nyugalom, a békesség. A lakást is ennek jegyében öltöztettük ünneplőbe. 




Bár időnként a karácsonyi zenével a fiúk agyára mentem, de szolidaritásból és az ünnepi időszakból adódóan toleránsak voltak velem szemben. 
Az adventi és karácsonyi időszak hangulatát és ráhangolódását a sok, színes tarka program tette meg szebbé. Színházak, összejövetelek, különböző programok élményeivel gazdagodva töltekeztünk. 



A szentestét együtt töltöttük Ildivel, Gáborral, Balázzsal és Zsolttal. A már szokásos és szinte kötelező nagy szent zabálás után jött az ajándékozás, majd megpróbáltunk talpon maradni a társasjátékban, lezsíroztuk magunkat a kártyával, és robbantgattunk a tik-tak bummal, amíg az elem le nem merült. Az este minden perce annyira magával ragadott minket, hogy észre sem vettük, hogy még fotót sem csináltunk az est folyamán. 
25-én kb. három heti cuccal megint nekiindultunk Orosházára, noha csak három napra terveztünk, de valahogy mindig akkora csomaggal vágunk neki, mintha költöznénk. Megpróbáljuk leredukálni , de eddig még soha nem sikerült.
Kati mama sem ítélt minket fogyókúrára, a sok finomság mellett, gondja volt rá, hogy senki ne maradjon éhes. Amint reggel a Levi szeme kinyílt, már kente a kalácsot Kati mama: igen, Kiscsillagom, mit kérsz Kiscsillagom, hozom Kiscsillagom. 
És miért vannak elkényelmesedve a férfiak? Na hát ezért! Mi, nők tehetünk róla. Vagyis a mi esetünkben Kati mama :-)

Hagyományainkon nem változtattunk szilvesztert illetően. A "mi korunkban" jelszóval a csendesebb, nyugodtabb, amolyan tévézős, meleg szobás légkörben érezzük jól magunkat. Ám van egy kiskamasz gyerekünk, akit ez a nyugdíjas szórakozás nem annyira vonz. Korcsolyapályás tinidiszkóra vágyott. Feladtuk a szoba meleg ölelését, és elvittük a diszkógömbös, jéghideg korcsolyapályára. 
Még nem hagyhatjuk magára, de ciki helyzetben sem akartuk hozni, hogy a nyakán lógunk. Pár méteres körzetben maradtunk Apával, az épület körül róttuk a köröket a -8 fokban. 

Szerencsére csak tízig tartott a hacacáré, maradt még időnk a felmelegedésre az éjféli tűzijátékig, amiért Levi már hetek óta türelmetlenül várta a szilvesztert.
Tüzijáték
Még egy tüzijáték

...és a buli vége :-)




2016. december 25., vasárnap

Boldog karácsonyt!

Finom ételek, ízletes italok, sok meglepő kedves ajándék, nevetés, mosolyok, meghittség, szeretet...ilyen volt a Szentesténk, ilyen volt a "Születésnap". Soli Deo Gloria!

2016. december 19., hétfő

2016. december 18., vasárnap

Fogadóóra

Szeretjük is meg nem is. A gyerekünket új aspektusból láthatjuk, a tanítók, tanárok jóvoltából a fogadóóra után kezdünk kicsit bizonytalanná válni, és eluralkodik rajtunk az az érzés, hogy a gyerekünk valójában skizofrén, amire eddig nem jöttünk rá.
Még hogy a mi, majdnem mindig szófogadó, időnként szorgalmas, néhanapján rendet rakó gyerekünkről kiderülnek más tulajdonságok is? 
Alsó tagozatban egy tíz perces szembesítésnél a tanító nénik rövid és tömör összefoglalója: Levente okos, jó képességű, nagyon intelligens, ám DE kissé lustácska, szétszórt, és a magatartása bizony hagy némi kívánnivalót maga után. 
Felvértezve magamat indultam immár a felsős fogadóórára. Már nemcsak a tíz perces szembesítést kellett túlélni, hanem öt tanár tíz perces ítéletét kellett mosolyogva végig ülni, miközben belülről meg érzed, hogy valami szétfeszít, és ide neked azt a gyereket, de azonnal!
Elsőként a fiatal, kedves, mosolygós magyar tanárnőhöz estem be...felkészülve mindenre. A Levente okos, jó képességű, nagyon intelligens, ám DE kissé lustácska, szétszórt. Hmmm....lemaradt a már alsó tagozatból jól ismert magatartásos beszámoló. Á, nem. Azzal semmi gond. Kedves tanárnő, fussunk neki még egyszer! A suttogó hangom miatt, nyilván nem értette jól a nevet, így tisztázom, hogy én a Vági Levente anyukája vagyok. Megnyugtat, hogy valóban nincs gond a magatartásával (akkor még), sőt a gyakran nagyon hangos osztály csítításában Levi is besegít. Ha már a tanárnő a saját hangját sem hallja, Levi előkapja a tolltartójából a sípját és belefúj. Csend lesz a teremben...főleg a döbbenettől. Kezdem magam kihúzni, elönt a büszkeség. Nem tart sokáig. Előkerül a témazáró dolgozat. Sokkot kapok. Aztán látok rajta egy nevet. Nem a Levié. A remény érzése szétárad a sejtjeimben. Mondom én, hogy összekevert valakivel a tanárnő. És amikor visszanyújtom a dolgozatot, hogy biztos ott lesz valahol a Levié is - egy kicsit magasabb pontszámmal - , felvilágosít, hogy a bal oldali név a dolgozat írója, és hát persze ott virított a jól ismert, szívemhez közel álló név. Na de ki a másik? Hát a padtárs, akiről esetleg másolni lehet dolgozatírásnál. Na, de tanárnő! Ez micsoda feltételezés? 
Átesve a felső tagozat első fogadóórás szűzkeresztségén, immár bátrabban léptem be Piroska néni osztályába, aki kedves mosolyával tálalta Levi angol órás aktivitását. Nem tudott sokat mesélni. Kissé félve kérdeztem rá a magatartására, tartva attól, hogy a magyar tanárnő által felépített enyhe lábakon álló jó magatartási kártyaváramat hamar lerombolják. Szinte észre sem lehet venni, hogy a teremben van - nyugtat meg a tanárnő. Mivel Piroska néni is felfedezte a Leviben mélyen szunnyadó képességeket, így az első padba ültette, hogy álmából néha felébresztve beavathassa az angol nyelv szépségeibe és rejtelmeibe. 
Az emelt rajzos fiatal temperamentumos, amolyan csípdmegfogdmeg jellem, egy mondatban összefoglalta amit tudnom kell: tehetséges , kamasz, de határozottsággal minden megoldható. Vagy a tanárnő tud keveset, vagy én sokat.  Határozottan kijelentem, hogy én is úgy gondolom... de egy kiskamasznál soha nem lehet tudni semmit...ezt viszont biztos forrásból tudom. 
Az osztályfőnök, Etelka néni kedvessége biztonságot érző hálót font körém, és úgy éreztem hogy már nagy baj nem lehet. Tanári rátermettsége megláttatta vele is a Leviben rejlő lehetőségeket, de hamar fel is mérte, hogy társul hozzá egy adag figyelemhiányosság, és a barátok közelsége bizony a magatartására is hatással van. Ezért Etelka néni mintegy bástyaként két csendes lányt ültetett Levi két oldalára, ezzel megvédve őt az órai csínytevésektől és egy kicsit saját magától is. 
Megkönnyebbülve hagytam el az iskola épületét. Nem repestem az ott hangzottaktól, de nyugtáztam magamban, hogy végül is jobb lett mint amire számítottam. És jó is lenne ebben az érzésben ringatózni, ha nem lenne ott a DINA, ami a napi aktualitásokat tálalja elénk. Levi szerint ez könnyen megoldható: ne nézzünk bele. A fogadóóra következményeként felmerül bennünk a kérdés: lehet, hogy a gyerekünk skizofrén, mi meg mazochisták vagyunk? 


2016. december 11., vasárnap

Az érthetetlenség napja

Én: Levi hoznál be egy fej lilahagymát?
Levi: Az amelyik olyan sárgás színű?

Apa: Levi kedden megyünk a lőtérre.
Levi: Szerdán?

És még nincs vége  a napnak. Juhéj! :-D