Számadás

Hát eljött az év utolsó napja is! Semmi mást nem érzek mint a többi napon, bár még csak most ébredtem. De igen! Valami mégis más! A konyhában a sok mosatlan. Végre egy évben egyszer lehet az (elő)szilveszterre hivatkozni és este úgy lefeküdni aludni, hogy a mosatlan mérete kb. egy 20 fős társaság kiszolgálását sugallná. Viszont reggel amikor egy kávésbögrét kerestem, senki nem jött az állítólagos 20 főből, hogy segítsen keresni, nekem kellett mélyre ásnom az edények között.

De nemcsak ennyi történt az elmúlt évben, lássuk csak mi változott:

- Levi (gyerek)ágyát kiraktuk a szobájából, mert már kinőtte és különben is ...
- az úton már nem fogja meg a kezem, sőt az átkelésnél sem
- nekem a gyógyszertárba ránctalanítót reklámozó papírt dobnak a vérnyomáscsökkentő mellé
- Apa többet költ már szerszámra mint ruhára
- Levi egyre nagyobb figyelmet szentel a történelmi személyeknek, különös a Mátyás királyért (ezer forintos) rajong (mi Apával (a) Deák Ferencért vagyunk oda)
- én a ruhaboltokban már csak a különös méretű ruhák felé veszem az irányt  (48-as mérettől a végtelenig) (Apa már ruhaboltokba sem jár)
- Apánál is és nálam is megfigyelt jelenség, hogy az elfogyasztott étel mennyisége nincs arányban a kilóink számának növekedésével
- hála a hajfestékeknek, saját tapasztalatra nem tudok hagyatkozni, de Apánál látom az elmúlt egy évben hány szakáll- és hajszál váltott a barnáról szép deres őszre
- Levi az elmúlt évben folyamatosan gyakorolta az Apa és Anya szavakat, így mára különös tehetséggel tudja percenként akár ezerszer  (néha tízezernek tűnik) kimondani, hogy APAANYA
-  praktikusság helyett, sokszor a kényelmet részesítjük előnyben
- Levinek egyre jobban megy a számolás, ez főleg a gyakran megszámolt Mátyás királyoknak (is) köszönhető
- Levi "gyerekes" kacatjain túladtunk, így már nagyfiús  és ki nem mondható kacatok váltották fel a helyet, de ezekkel is ugyanakkora kupit lehet csinálni (valahogy ez nálunk mindig változatlan)
- ha megakarom puszilni Levit, már nem kell lehajolnom, elég ha csak előre hajolok ...feltéve ha hagyja a puszilkodást
- Levi leszokott a déli alvásról, mi Apával rászoktunk
- most már Levi is felteszi azt a számomra érthetetlen kérdést amit Apa: Anya, miért állunk meg minden ékszerbolt előtt?
- Rubint R. helyett Schobert N.-ra tornázom, mert az utóbbi lassúbb és könnyebben követhető (még megtudom különböztetni a jobb lábamat a bal karomtól, remélem jövőre is megmarad ez a képességem)


...és van-e a jövőre terv? Terv nincs, csak egy kívánság: soha rosszabb ne legyen!!!

Ok-okozati összefüggés

"...én mindig készenlétben vagyok, ezért is hívnak Vági Leventének."

Ha valaki megfejtette, kérem, szóljon nekünk is :-)

Boldog Karácsonyt!

http://youtu.be/7VwcXgtHz0M

Leviszáj

Anya : Levi nagyon szeretlek.
Levi: Tudom
Anya: Na és honnan?
Levi: Már egyszer mondtad!

Köszönöm!!!

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Nem tudok más olyan szót, amivel jobban kitudnám fejezni a hálámat a családomnak a ma (is) tanúsított emberségükért, figyelmességükért és szeretetükért. 

Új szó vagy új állat?

A napi figyelemfejlesztés során ezúttal a magyar abc betűit néztük Levivel. Eljutottunk a "cs" betűig, és kerestünk szavakat a fent említett betűvel. Csiga, csap, lecsó és soroltuk volna de időnként elakadtunk. Levi, mi a szamár másik neve? - próbáltam a megoldás felé vezérelni.   Láttam Levi szemében felcsillani azt a bizonyosat és szerintem ő is érzett valami ilyesmit, mert hirtelen felkiáltott: CSAMÁR!

És ha már itt tartunk, egy kis "cs" betűs gyakorlás:  nem minden csacsi csöcse csecse, csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse, mert ha minden csacsi csöcse csecse volna, akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.

A Mikulás

Nehéz ügy! Mármint Levinek. Van vagy nincs, igazi vagy hamisított, északi vagy nem, az ajtón jön be, vagy az ablakon, egyenes a szakálla az igazinak vagy göndör és még sorolhatnám. Sok-sok kérdés, a válaszok pedig egyenlőre rejtve maradnak. Az Igazi Mikulás és Béla bácsi között van az intervallum. Mert olyan jó hinni abban, és hiszünk is, hogy északon, Lappföldön él egy Igazi Mikulás, ám folyton mégis Hamisított Mikulásokkal találkozunk a villamoson, a rendezvényeken, a bevásárló helyeken és bizony az oviban is. És otthon? Hát otthon természetesen éjszaka járt a Mikulás, így nem láthattuk, bár egy kissé rossz néven vette Levente, hogy Gizi mamáékhoz meg nappal ment, és ő pont nem volt ott. Hát ilyen a pech! :-)
És ez a nagy mikulás dömping kissé elhalványítja azt a csodálatot amit a gyerekekből kéne kiváltania. Lássuk be, hogy a Mikulásból is megárt a sok - persze csokiból és ajándékból soha nem elég.
De azért valahol mégiscsak ott volt Leviben a kisördög, hogy mi van ha az igazi jön el hozzánk. Így este fel is ajánlotta, hogy segít a ruhákat kiteríteni, hogy hamarabb lefeküdjünk, ezzel is segítve a Mikulás munkáját. És persze énekeltünk és verset mondtunk neki, jó hangosan, mert hát úgy-e szegény már öreg és biztosan a hallása sem túl jó már.
Igen, igen és igen! - ujjongtam magamban, bár nem tudom, hogy miért fontos, hogy higgyünk a Mikulásban, de úgy éreztem, hogy ezzel még egy kicsit kitoltuk a varázslatos gyerekkor határait, még hiszünk a csodában és még élvezzük a megmagyarázhatatlan élményeket.
Másnap reggel óvodába menet lelkesen újságoltam a Levinek, hogy az oviba is megy a Mikulás.
Öhöm, a Béla bácsi - mondta Levi, miközben egy nagy árkot ugrott át. Hanglejtéséből úgy éreztem, hogy az előző napi hat Mikulással való találkozás után, már annyira nem lelkesedett az újabb színjátszásért, főleg, hogy verset kellett mondani neki és énekkel is illik szórakoztatni az Ősszakállút.

A nap végén megbeszéltük az óvodai Mikulást, aki természetesen a hamisított fajtából volt. Féltek tőle a kicsik? - kérdeztük Levit. Igen, a három éves Dani sírt, de aztán mondtuk neki, hogy ne féljen tőle, mert ő a Béla bácsi!

Leviszáj

Az óvodai nagy-, és óriás csoport betlehemes darabot adott elő a szociális otthonban. Hazafelé Levente közölte velem, hogy ő nagyon fáradt, mert: "az előadás miatt egy órán keresztül állnunk kellett a teremben,  bezzeg az Andrea néni (óvodavezető) piszok szerencsés, mert ülhetett".

Viszonyítás

Amikor Levente egyedül legózik...

...és amikor Apával.

Mini híradó

Szeretettel üdvözlünk mindenkit! Ma kivételesen Jenei Gábor és Vági Levente jelentkezik a (mini)tények stúdiójából a nap mini híreivel.

A mai nap folyamán, a Spar üzletlánc a két legszorgalmasabb dolgozóját kitüntette (a munkakönyvben egy lukkal), akik lelkiismeretesen, becsületesen és természetesen nagyon komolyan vették a munkájukat.

Továbbra is az élelmiszereknél maradva, örömmel közöljük, hogy az árak nem emelkedtek, ezért a vásárlók ma is sok-sok finomsággal tudták telerakni bevásároló kocsijukat.

Az időjárás sajnos kedvez a különböző rusnya élősködőknek, de Dr. Jenei és Dr. Vági mindent megtesz annak érdekében, hogy a fertőzéses időszak kimaradjon idén a télből.

Dr. Vági fogászati rendelőjében ma különleges kedvezménnyel lehetett szolgáltatást kérni. Nem csak az ezer wattos égővel világítottak a páciensek szemében, de a fogászati szék fel- és lefelé közlekedési sebességét is ki lehetett próbálni..természetesen csak a bátrabbaknak. És aki ezek után még a száját is kinyitotta az Dr. Váginak, az nem csak bátor, de vakmerő is. És amíg Dr. Vági a páciens (adott esetben Anya) szájába nézett, addig Dr. Jenei tesztelte a fogászati szék teherbírását és gyorsulási sebességét.

 

A bankunk szerint a mai árfolyam változatlan. Ugyan az áron lehet venni a csokoládét, fagyit és nyalókát, mint eddig.  

Rendőrségi híreink következnek! Két Rosszcsont Kölköt fogott ma el a rendőrség. Nem tanúsítottak ellenállást, bűneiket bevallva vállalták a következményeket.

Ha valaki otthonra szeretne egy ilyen barátságos "nevelőeszközt", kérjük, hívja a képen látható telefonszámot!

És akik nélkül ez az akció nem jöhetett volna létre: 

Közlekedési híreinkben felhívjuk figyelmüket a biztonságos, időjárási viszonyoknak megfelelő közlekedésre. Az általunk bemutatott képen az észnélküli közlekedést mutatjuk be. Persze, a látszat néha csal...de ezúttal nem. 

És a végére egy jó tanács! Ha valaki ráveszi magát Minicity meglátogatására, ajánljuk, hogy szerezze be az általunk bemutatott fejvédőt, mindenféle baleset megelőzésére, és ha nem szeretne úgy járni valaki mint Anya - aki a szerencsésebbek közé tartozva ugyan, de csillaglátás közben emlegette felmenőit, viszont volt anyuka, akinek az elsősegélyt is igénybe kellett vennie vérző sebének ellátásához. És ez a bizonyíték arra, hogy felnőttek számára kemény világ a mini világ!!!

És egy ilyen hosszú, fárasztó nap után valami kellemessel zárjuk a napot! Jó társaság, mese, könyv és a hiányzó ... (Anya, kérek egy forró csokit!!!)

És egy újabb "csoda"

Előtte

Utána

Ilyen volt, ilyen lett!

Végre! El sem merem hinni, hogy itt tartunk. Öt éves álmom válik valóra, kényezteti a szemem és simogatja a lelkem. Bár még messze nem tartunk a végénél, de úgy érzem, hogy a legnagyobb lépést megtettük a felújítás felé.

Ilyen volt a kezdet...

a folytatás....

...néhány lépéssel tovább...

... útban a cél felé...

...pillanatnyi állapot... (ma fejezték be  a munkálatokat, ezért van a kupi még elől)

...folyt. köv. tavasszal...

Leviszáj

Levi asztalterítés közben:
Anya, nincs abrosz a helyén. Most mit tegyek az asztalra? Isten abroszát?

Apa csak egy van...

...és az az egy is isten...legalábbis ahogy én látom itthon a helyzetet. És milyennek lát(hat)ja Levi Apát? Hát kb. így :

...aki minden földi dolog fölé emelkedik
...aki mindent megold
...aki erős
...aki érti és tudja, hogy mit jelent a Hot Wheels
...akinek képessége van megvenni mindent amit a Fia kiejt a száján
...aki ....
...aki.....és sorolhatnám a végezetekig.

Tombol az apaimádat! Ha Apa kint eszi a szendvicsét udvar betonozás közben, akkor Levinek is ki kell  vinni, bár nem éhes, de ez olyan "apás". Az asztal mellett mindegy hogy hol ül a Levi, a lényeg, hogy Apa mellett legyen a széke. És ma este hajvágás lesz , természetesen mindkét fiúnak, hiszen Levinek is "apás frizura kell" :-)
És a szendvics pusztítása munka közben : 

Jó hír!

Bár nem szoktam olvasni és hinni sem a horoszkópnak, de a ma reggeli hírek olvasása közben megakadt a szemem Apa heti horoszkópján, miszerint, a héten nemcsak szép, de okos is lesz.

Húsleves recept Apa módra

Belevalók:
- 1 liter víz
- 1 csomag tészta
- 2 db húsleveskocka

Elkészítési mód:
- mindent bele

Jó étvágyat!

Kóla

Anya, képzeld a M. (szomszéd) töltött nekem kólát amikor náluk voltam - fordult felém Levi udvarsöprögetés közben.
Levi, és mondtad neki, hogy Te nem ihatsz kólát? - fordultam felé kissé ejnye-bejnye arckifejezéssel.
Anya, nyugodj meg! Nem ittam mohón. Csak módjával!
Megnyugodtam! :-)

Leviszáj

A minap este egy szöcskét találtunk az ajtó előtt. Szegény szöcske nem vette jó néven, hogy Levente a szemébe világított a lámpával, ezért egy meggondolatlan ugrással Apa 43-es cipőjében landolt, de szegény ott sem maradt (valamiért) sokáig, rögtön tovább vette az irányt. Anya, milyen rugalmas ez a szöcske - állapította meg Levi a természet nagy igazságát.

Mint a kámfor.2

Ezt nem lehet megszokni, de lassan rutint szerzünk az elveszett gyerek keresésében. Minden egyes alkalommal rémálom, de úgy tűnik, hogy egy idő után hamarabb felébredünk. Most már legalábbis tudjuk, hogy néhány "üres járat" után, vesszük az irányt a hangosbemondó felé.


Ma sem volt másképp. Kimentünk a Tudományok Napja rendezvényre, ahol rengeteg izgalmas dolog várta a népet, főleg a gyerekeket. És ez az izgalom és türelmetlenség vezetett oda, hogy megint átéltük a keresem és nem találom szituációt.
Nem! Nem! Nem szülői gondatlanság miatt történt, ugyanis egy percre sem vettük le a szemünket  a gyerekekről. Csakhogy Levi felszállt egy kiállított buszra és megbeszéltük, hogy hátul szálljon le, ott várom. Összesen három gyerek volt a buszon, és az összes ajtót árkus szemekkel figyeltem, és egy perc után már keresésre indultam. De akkor már nem volt sehol. Ildi Gáborral egyfelé rohant, én fel-le, Apa meg mindenfelé, Levi meg csak ment előre, hogy mielőbb odaérjen az áhított játékhoz, csakhogy nem nézett hátra, hogy mi ott vagyunk-e.
Előbb a rendőrökhöz, majd a hangosbemondóhoz rohantam, aztán az idegtépő várakozás, miközben Apa és Ildi húzva Gábort maga után tették az egyre kétségbeejtőbb köröket.
Mint utólag kiderült, Levi is észrevette egy idő után, hogy egyedül maradt és egy oszlop tövében sírva fakadt, ahol a szomszéd fánál lévő játékvezető észrevette. Majd odavezette az első hangosbemondóhoz, és bemondták , hogy Vági Levente keresi az anyukáját. Csakhogy a két bemondó messze volt egymástól, és nem lehetett hallani, így Levi keresett elől engem, én meg hátul őt, de nem hallottuk egymás "hangját".
De az Isteni Gondviselés egy "hallót" küldött, aki éppen akkor járt mindkét helyen amikor elhangzott a felkiáltás. Nem tudok neki elég hálás lenni!!! Odajött hozzám és elmondta, hogy Levi is keres engem és hogy melyik sátornál találom meg. Mikor odaértem az ominózus helyre, Levi izgatottan, vidáman és önfeledten szabályozta a játékmenetet. Ildi, Apa és én meg pár percig még az idegrendszerünket próbáltunk a normál működésre visszaállítani. Nem sok sikerrel!


Leszámítva azt a fél órát, nagyon jól éreztük magunkat. 

Szüret

Ma szüretelni indult az óvoda. Nagy volt az előkészület és az izgalom, főleg a beharangozott pogácsa és must miatt. Apa el is szaladt vödröt venni, mivel nem volt kis kosarunk, féltünk, hogy Levi nehogy megrakja a nagy kosarat és majd azt kelljen cipelnie. Apa megtalálta a megfelelő méretű vödröt, amibe lehet keveset és sokat is tenni. (A viszonyítás végett tettem mellé a dobozt.)

Aztán amikor az oviba értem, kiváncsian és erőmet összegyűjtve nyúltam a szekrény tetején lévő vödör után. Kicsit könnyűnek tűnt...

Ezt láttam benne! A szüret eredményét. (Nem a szőlő sok, hanem a tányér a kicsi. A legkisebb amit a szekrényben találtam)

Négy fürt szőlőt, és néhány lehullt szem mellette. Levi , ezt mind te szedted? - kérdeztük egyszerre M-val, M. anyukájával. Nem, segítettek - jött a válasz őszintén. Aztán fény derült mindenre: hárman szedték ezt a mennyiségű szőlőt.
És este jött felém egy igen komoly kérés: Anya, légy szíves csinálj belőle mustot. 

Azért én már sejtettem valamit, hétvégére a piacon biztos ami biztos alapon vettem egy kiló szőlőt.

Csak egy idézet

"Gyermekeid nem a te gyermekeid.
A saját maga után sóvárgó Élet fiai és leányai.
Általad, de nem belőled jöttek a világra.
Bár veled vannak, mégsem a tiéid.
És nekik adhatod szeretetedet, ám a gondolataidat nem, mert nekik saját gondolataik vannak.
Hajlékot nyújthatsz testüknek, a lelküknek azonban nem,
Mert az a holnap házában lakozik, melybe te még álmaidban sem léphetsz.
Tehetsz kísérletet rá, hogy hozzájuk hasonulj, de ne próbáld azt, hogy magadhoz hasonlóvá formáld őket.
Hisz az élet nem néz vissza, mit sem törődik a tegnappal.
Te vagy az íj, melyből gyermekeid eleven nyílként röppennek
útnak.
Légy hát ívhajlat a védelmező Öröm kezében."


Kahlil Gibran

Teltház

Gizi mamáék joggal kitehetnék a "megtelt" táblát a kapura. Öt unokával együtt tengetik a napjaikat, így ha lenne most egy kalapom, megemelném.

Átaludt szabadság

Levi a hetet Gizi mamáéknál tölti és ebben fontos szerepe van Andinak és Orsinak is, a két erdélyi unokának. Amikor Levi megtudta, hogy a lányok Pesten vannak, azóta folyton Gizi mamáékhoz készül. És ott is van! És az elmondások alapján, nagyon jól érzi magát, Andival egész jól elvannak.
A minap este közölte Gizi mama, hogy reggel korán elszalad a csarnokba vásárolni és addig Orsi lesz a házigazda.
De jó! Akkor azt csinálunk amit akarunk - csillant fel Levente szeme az örömtől és izgalomtól.
Mama igen korán indult, így korán is ért haza, még a gyerkőcök aludtak. Levi álmos szemekkel érkezett le és kissé csalódottan kérdezett rá, hogy már haza is ért. Ekkor tudatosult benne, hogy átaludta a nagy szabadságot!

Apa esete a traumatológiával

Apának néhány napja fáj a jobb térde, ezért hétfőn elment a traumatológiára, hogy orvosolják a problémát. Röntgen nélkül nem sokat tudtak tenni, de amire elkészült a röntgen, bezárt a "bazár", így a szerdai (mai) nap kellett visszamennie az eredménnyel. Közel másfél óra várakozás után , Apa látva a többi beteg leleményességét, odaállt az ajtóba a röntgennel, mert úgy tűnt, hogy ez biztos belépőt jelent az orvoshoz. Szóval, Apa is beállt a traumatológia feliratú ajtó elé, és még csak kényelembe sem helyezte magát, amikor a szomszéd ajtó kinyílt és szólították Apát. Csakhogy a szomszéd ajtón a Gipszelő felírat díszelget.
Láttam Apa csodálkozó arcát, ám én sem értettem, hogy miért gipszelnék, hiszen még a kezében van a röntgen, vagyis orvos nem is látta az eredményt.
Apa rá is kérdezett a Gipszelő Fiútól, hogy úgy-e nem akarja begipszelni, mire azt a választ kapta, hogy a papírján van a "G" betű, vagyis az ítélet : gipsz. De hogy mi alapján született meg a döntés, nem tudjuk. Mindenesetre a Gipszelő Fiú átszólt a Röntgenszemű Orvosnak, hogy a páciens nem közreműködő a művelet végrehajtásában. Aztán kb. negyedórás várakozás után átment a szomszéd szobából az orvos, hogy megnézze az elégedetlenkedő és orvosi határozatot felülbíráló beteg leletét. A három filmből egyet nézett meg, biztosan neki elég volt annyi is a diagnózishoz. Hát, ez elég rossz állapotban van - mondta az orvos. Ítélet: hamarosan műteni kell!
Gondolom szokott ropogni - próbálta Apába belebeszélni. Nem, nem szokott ropogni és eddig nem is fájt - érvelt Apa.
De biztosan szokott ropogni - mondta az orvos határozottabban. Nem, nem szokott ropogni.
Akkor csak nem figyelt eddig rá, de ropog ez a térd. Apának  már kezdett a türelme fogytán lenni. Higgye már el, hogy nem szokott ropogni, hiszen én hallom, tudom és érzem.
Akkor hamarosan ropogni fog - zárta le a témát , és akkor majd műteni kell - közölte Apával megint a nyomós okot a doki.
Én kint egy majdnem félórás várakozás után már azt hittem, hogy Apa egész testét begipszelték..holott még a jobb térdét sem kellett végül, nem volt indokolt. Amikor Apa végre kijött, mosolyogva csak ennyit mondott : hát ez vicc!

Mint a kámfor

Azt hiszem nem mondok nagy valótlanságot, ha azt állítom, hogy a szülők, nagyszülők rémálmai közé tartozik hogy elvész a gyerek. Én már átéltem ezt több ezer tömeg közepén, sok ezer gyerek között tűnt el Levi a szemünk elől (de erről már írtam) és ha visszagondolok arra az eseményre még ma is kiráz a hideg tőle.
De nem kell sok ezer ember és nem kell tömeg. Elég egy bicikli,  és egy - állítólagos - szófogadatlan gyerek hozzá. Meg egy aggódó nagymama, aki több mint háromnegyed órán át keresztül-kasul kereste Levit a környéken. El tudom képzelni azokat a pillanatokat amikor egy remélt helyen megjelent , de hült helyét találta Leventének. Aztán a kétségbeesés hevében, kb. majdnem egy óra keresés után észrevette a szomszéd háza előtt a biciklit,ami még nem volt ott amikor mama elindult. Levi persze bent a házban jól érezte magát és talán fel sem fogta, hogy milyen helyzetet teremtett. Számonkérés közben kiderült, hogy Levi ugyan elment Kati mama házához és be is kopogott, de Mama addig kerekezett a környéken és kétségbeesve kereste az unokáját. Már - már minket is felakart hívni, de 220 kilométerről nehezen tudtunk volna segíteni, bár Apát ismerve rögtön autóba pattant volna....ebben biztos vagyok.
A lényeg, hogy előkerült Levente, a lelki fröccs alatt Kati mamát nézte, bár nem tudom, hogy mennyire fogta fel az egésznek a veszélyét és jelentőségét. Kati mama úgy érzi, hogy azalatt a bizonyos majdnem egy óra alatt három évet öregedett. Meg is értem.

A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

"A mese egyfajta beavatási rítus. A gyermek ízelítőt kap a felnőttek világából. A csodás elemeket tartalmazó történetek magával ragadják a gyermeki lelket. A gyerek tudja, hogy a mese más, mint a valóság, de érzi, hogy a mesei hatás fontos számára. Akarva-akaratlanul is tanul belőle. A mese bűvöletében él, ami nem is csoda, hiszen a mese a szóbeli elbeszélő művészet legmagasabb műfajának egyike." - írja Bruno Bettelheim a mesével kapcsolatban, amit évekkel ezelőtt nagy élvezettel olvastam.
És milyen igaza van...én hiszek ebben és a mesében is...még Levivel ellentétben.
Hétvégén Levi megszeretett volna örvendeztetni engem is egy varaggyal, de nem csókolhatom meg, mert meghalok - intett óvá Levente. Hmmm....De Levente, én úgy emlékszem, hogy ha megcsókoljuk a varangyot, királyfi válik belőle. Egy pillanatra el is merültem a mese világába , hangosan merengve, amint lelki szemeim előtt láttam a nagy királyi kastélyt, a hatalmas , pompás várat, és az arannyal megrakott kincses ládákat, nem beszélve a sok lovashintóról, gyönyörű ruhákról, az ásóról, a kapáról és a nagyharangról. 
Levi hangja rángatott vissza a valóságba: "Anya, hidd már el, hogy nincsenek varázslók! A valóságban csak olyanok vannak, akik a pénzüket tudják elvarázsolni." 


Anya, figyelmeztetlek még egyszer, hogy meg ne csókold a varangyosbékát! - kiáltotta Levi vissza az ajtóból,aztán gyorsan el is tűnt.  Minden bizonnyal Zolikával varangyos keresésre indultak.

Zolika

Becsületesen megígértük és le is mentünk Leviért Orosházára. Szombaton még maradsz-e kérdése , nemleges választ kaptunk, aztán vasárnapra meggondolta magát Levi. Csak még egy hetet hadd maradjak - és már ment is, mert dolga volt....a Zolikával.
Zolika a szomszéd  ötéves kisfia, akivel nagyon egymásra találtak Levivel. És csínytevésekből sincs hiány ha ők ketten együtt vannak és valahol megjelennek. Látta ennek kárát egy varangyosbéka is. Izgalmas élete nem tartott sokáig...egész addig amig Levi és Zolika lába elé nem került. Aztán történt valami....a részleteket nem kérdeztem, de szegény varangy élete ott véget is ért. Aztán egy békához méltó helyet kerestek neki a végső nyugalomhoz, Kati mama virágos kertjének, egy megfelelő nagy levelű virág árnyékos védettsége alá temették. Ám nem számoltak azzal a ténnyel, hogy Kati mama igazi kertész módjára időnként kapálgat...így hát itt sem volt nyugalma szegény varangynak...azóta a senki földjén aszalódik....bár nem mernék fogadni , hogy ha megtalálja a két Lurkó, valahol még lesz folytatása a varangyos történetnek.
Aztán a mosógép is élvezhette a mozgalmas életet. Biztos vagyok benne, hogy még annyi papír nem landolt a dobjában, mint a minap. Hogy miért került oda? Ki tudja? De azt igen, hogy kik tették bele. Kati mama szétrobbantotta az Alkotó Bandát és Zolikát haza küldte gondolkodni, míg Levi a szobájában gondolkodhatott. Tíz perc múlva megjelent Zolika az ajtóban és kopogtatás után Kati mama szemébe nézett és közölte, hogy : "Kati mama légy szíves ne haragudj, de nem tudunk meglenni egymás nélkül Levivel".

És azóta is együtt a medencében, az udvaron, a játszótéren, a szobában és mindenhol.

És amikor nem bandáztak....

... a feje tetejére állt a világ egy ici-pici része

Bandázás felsőfokon és ami ezzel jár

Már lassan két hete élvezi egymás társaságát Kati mama és Levi. Nem is tudom hogy melyikük hív minket reményteljesebben, hogy mikor megyünk Leviért. Talán Kati mama a bizakodóbb és reménykedőbb és kissé félve teszi fel a már jól ismert kérdést. Vállalva az esetleges Kati mama szívinfarktusát, Apával megpróbáljuk bedobni az egyáltalán nem vicces mondatot - de mégis jó poénnak tartjuk - miszerint igenis még egy-két hétig jó lenne ha tudna Levire vigyázni. Aztán Kati mama is vállalva a mi szivinfarktusos rizikónkat közölte, hogy ha két hét múlva megyünk, ne csodálkozzunk ha a gyerekünk bőrét a ház előtti orgonafán találjuk kiterítve. :-)
Szóval minden rendben van!!!!
Levi  összebarátkozott néhány gyerekkel a környékről és igencsak intenzíven űzik a bandázás fogalmát.

                                                                                  

És ebből mit lát Kati mama? Hogy a 12 éves Lány a Bandából az ékszerével a nyakán az ágyán ugrál, vagy a 9 éves Szomszéd a spájzban keresgél valami kaja után. De a kilincs is folyton valaki kezében van, éhesek, szomjasak, van akinek a wc-n akad igencsak nagy dolga, de van aki egyszerűen csak jön-megy, mert még úgysem járt ott. Zajlik az élet! Levi élvezi , Mama meg csak reménykedve kérdi, hogy mikor megyünk érte. Maradjunk annyiban, hogy nemsokára, de igérjük, hogy a feldolgozáshoz szükséges pszichológus díját Apával fizetjük :-)))

Játszótéren

Márk: (szeretett volna vizet kérni, de elfelejtette a nevem és nem tudta, hogy szólítson meg) Levi, hogy hívják az anyukádat?
Levi: Váginé Csűrös Éva, de szólíthatod nyugodtan Anyának is!

Anyai sors

Anya,örülsz ha piszkállak?
Hát persze!!!
Akkor maradj nyugton!!! - parancsolta Levi miközben négy párna egyensúlyozott a fejemen.

És a folytatás...

Túl az orrmandula műtéten

Nagyon szerencsések vagyunk, mert:
- minden rendben ment (a sok rémhír ellenére nem cserélték össze a manduláit, bár Apa legszívesebben Levi homlokára írta volna műtét előtt az orrmandula szót biztos ami biztos alapon)
- Levi volt az első a műtéti listán, így nem kellett sokáig izgulni
- ízlett Levinek a műtét előtti Gumibogyószörp, de ugrálni már nem maradt ideje
- a legaranyosabb nővért fogtuk ki (igaz a többit nem ismerjük)
- ketten voltunk a szobában, így éjszakára én is külön ágyba alhattam
- erkélyünk is volt, így este már kiültünk és én mit látok , te látod-e társast(?) játszottunk
- jó sok papírvattát adtak, így legalább rajzolásra is bőven maradt
- Apa nagyon serény volt és nem váratott sokáig a beígért játékkal , jutalomért Levinek a bátorságért
- és a lényeg: javult Levi hallása - bár továbbra is igen szelektív. És ezen az orrmandula műtét sem segít.