Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2011. december 31., szombat

Számadás

Hát eljött az év utolsó napja is! Semmi mást nem érzek mint a többi napon, bár még csak most ébredtem. De igen! Valami mégis más! A konyhában a sok mosatlan. Végre egy évben egyszer lehet az (elő)szilveszterre hivatkozni és este úgy lefeküdni aludni, hogy a mosatlan mérete kb. egy 20 fős társaság kiszolgálását sugallná. Viszont reggel amikor egy kávésbögrét kerestem, senki nem jött az állítólagos 20 főből, hogy segítsen keresni, nekem kellett mélyre ásnom az edények között.

De nemcsak ennyi történt az elmúlt évben, lássuk csak mi változott:

- Levi (gyerek)ágyát kiraktuk a szobájából, mert már kinőtte és különben is ...
- az úton már nem fogja meg a kezem, sőt az átkelésnél sem
- nekem a gyógyszertárba ránctalanítót reklámozó papírt dobnak a vérnyomáscsökkentő mellé
- Apa többet költ már szerszámra mint ruhára
- Levi egyre nagyobb figyelmet szentel a történelmi személyeknek, különös a Mátyás királyért (ezer forintos) rajong (mi Apával (a) Deák Ferencért vagyunk oda)
- én a ruhaboltokban már csak a különös méretű ruhák felé veszem az irányt  (48-as mérettől a végtelenig) (Apa már ruhaboltokba sem jár)
- Apánál is és nálam is megfigyelt jelenség, hogy az elfogyasztott étel mennyisége nincs arányban a kilóink számának növekedésével
- hála a hajfestékeknek, saját tapasztalatra nem tudok hagyatkozni, de Apánál látom az elmúlt egy évben hány szakáll- és hajszál váltott a barnáról szép deres őszre
- Levi az elmúlt évben folyamatosan gyakorolta az Apa és Anya szavakat, így mára különös tehetséggel tudja percenként akár ezerszer  (néha tízezernek tűnik) kimondani, hogy APAANYA
-  praktikusság helyett, sokszor a kényelmet részesítjük előnyben
- Levinek egyre jobban megy a számolás, ez főleg a gyakran megszámolt Mátyás királyoknak (is) köszönhető
- Levi "gyerekes" kacatjain túladtunk, így már nagyfiús  és ki nem mondható kacatok váltották fel a helyet, de ezekkel is ugyanakkora kupit lehet csinálni (valahogy ez nálunk mindig változatlan)
- ha megakarom puszilni Levit, már nem kell lehajolnom, elég ha csak előre hajolok ...feltéve ha hagyja a puszilkodást
- Levi leszokott a déli alvásról, mi Apával rászoktunk
- most már Levi is felteszi azt a számomra érthetetlen kérdést amit Apa: Anya, miért állunk meg minden ékszerbolt előtt?
- Rubint R. helyett Schobert N.-ra tornázom, mert az utóbbi lassúbb és könnyebben követhető (még megtudom különböztetni a jobb lábamat a bal karomtól, remélem jövőre is megmarad ez a képességem)


...és van-e a jövőre terv? Terv nincs, csak egy kívánság: soha rosszabb ne legyen!!!

2 megjegyzés:

fenci írta...

:-))))) Jóóóó volt olvasni! Boldog Új Évet Nektek!!!!!

cseva írta...

Köszönjük szépen! Nektek is nagyon boldog, békés új évet kívánunk!!! Sokszor puszilunk!