Óévbúcsúztató

Reményik Sándor

Mi mindig búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

Jófejek

Apa évekkel ezelőtt születésnapjára kapott egy maketett, amiből egy fantasztikus vadászrepülőt lehet építeni. Leventét régóta izgatta, és Apa megígérte, hogy a két ünnep között összerakják. Ám az egyik festékből kevés volt, így Apa vett még egy maketett, hogy festékbe ne szükölködjük. Ez így logikus, nemde? :-)
Levi átszellemülten forgatta a dobozt a kezébe és közben megállapította, hogy: "Apa, milyen jófej! Miért? -kérdeztem . Mert megvette ezt a repülőgépet IS. - válaszolta határozottan a jófej gyerekünk.
Anya nem jófej? - izgatott a kérdés és fel is tettem Levinek.
De, te is jófej vagy Anya! - közölte Levi megnyugtatóan. És én miért vagyok jófej Levi? - kiváncsiskodtam tovább.
Mert  megengedted Apának, hogy megvegye ezt a repülőt! - és csodálta tovább a doboz tetejét.

( Jófej Apa nem kért engedélyt tőlem, de nem is számít! Ami számít, hogy a Jófej Gyermekünk Jófej Szülőknek  tart! Remélem, kiérdemeljük tőle ezt a megtiszteltetést.)

Barchoba játék

Leventével az utóbbi időben próbáljuk a barchoba játék alapjait elsajátítani, eleinte a háziállatokkal kezdjük. És hogy mennyire sikerül? Íme!
Anya: gondoltam.(szamár)
Levi: négy lába van?
Anya: igen.
Levi: barna?
Anya: nem (próbálok utalni a szürkére)
Levi: szürke?
Anya: igen. Apa próbált segíteni Levinek és megkérdezte, hogy
Apa: hosszú füle van?
Anya: igen!
Levi szeme felcsillant és felkiáltott: ZSIRÁF (mint szürke, hosszú fülű és háziállat)

Vagy a barchoba játék szabályait kell átnéznünk, vagy az Állatvilág lexikona című könyvet tanulmányozni :-)

Elteltek az ünnepek! Az időjárás néha tréfát űzött velünk, hol tavaszias meleg volt, hol meg az eső esett, ezzel bentlétre kötelezett bennünket, de megtaláltuk így is azokat a dolgokat amitől jól éreztük magunkat. Voltak vendégek, ettünk nagyokat, játszottunk és aludtunk sokat. Nagyon sokat :-)

Annyi mindent terveztem a két ünnep közötti időszakra pl. hogy sokat olvasok. Valamiért azt éreztem,hogy a polcon olvasásra váró könyveket most háttérbe kell szorítanom, és valamiért a Quo Vadis cimű könyvnek kell nekiesnem. A nekiesés túlzás, de sikerült kb. 50 oldalt elolvasnom a hét alatt. Pedig nagyon jó könyv, és kb. 30 évvel ezelőtt már olvastam és tudom, emlékszem, hogy nagyon tetszett.

Aztán a két ünnep között Gábor és Balázs is nálunk vendégeskedett két nap. Balázzsal a vásárlás nagyon jó volt, látni a csillogó szemét és örömét fellelkesített, így aztán magamnak is vettem egy-két ruhadarabot :-)

Ma van az év utolsó napja! Számottevés az elmúlt évről? Inkább kihagyom! A régi életemet megtartván, új feladatokkal, új hittel, lelkesedéssel és kitartó szorgalommal szeretnék nekiindulni. Tudom és hiszem, hogy sikerülni fog. Egyre jobban!

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.
	Paulo Coelho Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt! A gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek.

Larry Wilde Idén először együtt öltöztettük a fát Levivel. Mivel ott volt  egy fenyőfa és egy gyerek, ezért nem tudtuk megoldani, hogy gyerek nélkül öltöztessük fel, de Levente örömét sem akartuk elvenni a Nagy Igazságról, ezért ő dönthetett: segítünk a Jézuskának, aki ugyan mindent hoz, nekünk "csak" öltöztetni kell, vagy szeretné, ha a Jézuska lepne meg minket a már csillogó-villogó, gazdag fával. Segítsünk - ugrott fel Levi a fotelből és már indult is. Gyorsan megkerestük a fát, amit az ajtó elé tett a Jézuska, aztán a szaloncukorért is az egész lakást végigfutottuk, hogy hová dughatta el, és az ajtóban megtalált díszek is nagy izgalomba hozták Levit. Nemcsak neki volt élmény, de nekünk is, az a kedv, izgalom és szorgalom amivel a fát öltöztette. Nekünk Apával ez volt  legnagyobb karácsonyi ajándék, és most már tudom, hogy jól döntöttünk, amikor felajánlottuk a választási lehetőséget Levinek.  Izgatottságát és boldoságát csak fokozta amikor a saját szobájában is felfedezte a fenyőfát, amiből percek alatt Karácsonyfát varázsoltunk. Együtt!

Havazás

Csorba Győző: Hó-hívogató

De jó volna ha volna

ha hó hullna halomba

ha már fű sincs levél se

betakarna a tél mindent fehérbe

Idén is leesett a hó! De még hogyan! És mennyi!
Ki is használtuk Levivel és a legnagyobb hóesésbe elindultunk megnézni a Karácsonyi Villamost, ami a 2 villamos vonalán közlekedik. A hóesésre való tekintettel a vasúttat választottuk, mert a sínek úgy-e nem csúsznak, így biztosak voltunk abba, hogy leghamarabb és legbiztonságosabban a vonattal érünk célba. Tévedtünk. A vonat a 10 perces utat 50 perc alatt tette meg és az áhított Karácsonyi Villamos egy perccel ment el az orrunk előtt. Nem csüggedtünk, amig vártunk a visszafelé jövő villamosra, meglátogattuk a Mikulást és gyönyörködtünk az Ország Karácsonyán!
Elhatároztuk, hogy elébe megyünk a K. V.-nak  , ám tervünk ezúttal sem valósult meg, mert a hideg miatt a váltók nem működtek és így a villamosok sem jártak.

 Na és persze, ki az aki ilyen időben elindul otthonról? Hát Levi és én! Az úton nem sok embert láttunk, kivéve akik havat lapátoltak, vagy akik még nem értek haza a havazás előtt. Mi viszont nagyon élveztük.

Az úton a nagy hó alatt szomorkodó autókra széles mosolyokat rajzoltunk, így olykor egymás mellett négy -öt vidám autó nézett vissza ránk.      A hógolyózás is remek szórakozást nyújtott , hóembert nem kellett építenünk, mi magunk voltunk azok a hóesésben. Remek délutánunk volt , amit élveztünk minden egyes percében.

Advent

A mézeskalács útja az alapanyagoktól az eredményig!

Remeg az ág, esik a hó,

befagy a folyó, tenger, a tó.

Csizmám teletetted

Volt nagy örömöm,

eljöttem, hogy megsúgjam,

mindezt köszönöm!

Mikulásvárás

Az elmúlt napokat körbelengte a Mikulásvárás izgalma. És jött is a Mikulás mindenhova, az oviba, otthon (több is) és mi is vittük Levit Mikulásnézőbe, csakhogy ne legyen hiányunk belőle. December 6-án kimentünk a Kossuth térre,

sok ezer emberrel együtt várni a finn mikulást és részese lenni a nagy karácsonyfa díszbeborításának. Amíg a Mikulásra vártunk, a Krampusz szórakoztatta a gyerekeket több ízben is.

Egyik alkalommal Levit is jobban izgatta a Krampusz akciója, mint a néptáncosok előadása, így egyet gondolván közölte, hogy ő most elmegy a Krampuszhoz. Apa féltő és vigyázó szava nem jutott el Levente füléig, vagy legalábbis úgy tűnt és saját akaratának megfelelően elvegyült a tömegben. Leleményes anyaként rögtön a sarkában voltam, hogy egy pillanatra se tévesszem szem elől, de a Krampusz varázsa erősebb volt és egy szempillantás alatt Levente eltűnt a szemem elől. RÉMÁLOM-ba illő helyzet volt és szerettem volna rögtön felébredni. Apa jobbra, én balra indultam Levi keresésére a sok ezres tömegben. Az egyik "terelgetős" nőhöz mentem akitől tanácsot kértem, hogy mi a teendő, ha eltűnt a gyerekem. Rögtön vette a telefont és kérte a kollégáit, hogy a hangos bemondóba tegyék közre,ám ebben a pillanatban meghallottam a legszebb hangot amit életembe hallottam: "Anyaaaaaaaaaaaaaaaa, anyaaaaaaaaaaa" - kiabálta Levi, immáron Apa nyakából, aki időközben rátalált és az én keresésemre "indultak". És hogy tanult-e ebből Levi? Nem hiszem. Amikor Apa rátalált, csak annyit mondott: "dehát itt vagyok Apa!"

Ma csütörtök van és mint szinte mindegyik csütörtökön ma sem hozott Levi judokártyát.

Olyan meglepő lenne, ha pont hétvégére lenne. Ez amolyan pszichológia. Kedden már annyira kiéhezik a tévézésre, hogy könnyebb megerőltetni magát. Na sebaj! Jobb is így , hogy nem tévézünk. Többet beszélgetünk és többet játszunk. Ma barchobáztunk és rengeteget rajzolt Levi, többek között a Nap és  Hold mind jótestvérek egymás kezét fogva játszanak. Az oviba felhívták a figyelmünket, hogy Levi nem szakszerűen fogja a tollat, nem a középső ujjára fekteti, hanem a gyűrűsujjra, és ezt az iskolában nem fogják hagyni és ha már berögzül, nehezebben fogja megszokni, ezért már most javítsuk ki - javasolták az ovónők. Levit próbáltam meggyőzni az iskolás érvvel, mire Levi: "Anya, most így fogom és majd megtanulom úgy. Ha meg nem tudom úgy megtanulni, akkor nem megyek iskolába" .-)

Advent

Napok óta diszítgetjük a lakást advent alkalmából. Levi is kivette a részét, nagyon ügyesen készítette üvegfestékkel az ablakára a vonatot. Élete első üvegfestékezése és a bizonyíték magáért beszél!

 

 

Ma megjött a Mikulás! Csakhogy nem láttuk, amikor belerakta az ajándékokat a cipőbe, de reggel annál nagyobb volt az öröm.

Drága Apa!

Nagyon Boldog Születésnapot!


Bartos Erika: Apához (Levitől)


Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
Csak egy kicsi baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mondd, korán reggel
Dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!

Adok ma egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!

Az első judoóra ... itthon

Levi elhatározta, hogy magára ölti Tamás bácsi szerepét és megtanítja Apának és nekem a judo rejtelmeit. Lelkesek voltunk Apával, végre egy kis testmozgás! Levi közölte, hogy térdeljünk a szőnyegen és várjuk csak ki türelemmel, amig ő a kis székén kétpofára eltünteti a négy darab banánt, miközben Apa szemei az éhségtől kopogtak. Egyúttal kitartást is tanult Apa :-)
Végre elkezdődött az óra! Egy kis bemelegítés után, adta a Főnök a következő utasítást, hogy kezdjük a bunkfenceket előre. Ajjaj, itt már kezdődtek a nehézségek. Talán 20 éve csináltam utoljára bukfencet, nem is tudtam, hogy egyáltalán képes vagyok rá, de Levi örömét nem akartam elvenni, így megpróbáltam. Sikerült, bár a fejemnek nem esett jól a kemény szőnyeg :-) Apa is bátran bevállalta, bár aggódtam, hogy a végére a ház alapjaiba rendül meg :-) A hátrabukfences utasításnál már lázadtunk Apával, hogy mi ezt nem tudjuk, így könyörületes gyerekünk lévén elég volt "csak" négykézláb mászni és utána elvetődni. Na ennek az elvetődésnek lettek olyan következményei, hogy éjszaka nem tudtam az ágyba megmozdulni, mert az oldalamban lévő szalagok kicsit lázadtak az ilyen mozdulatok ellen.
Apával éjszaka kettőkor jajjgattunk az ágyban, és megállapítottuk, hogy megártott a judoóra. Nagyon erős kiképzést kaptunk, talán egy életreszólót, mindenesetre Levinek is öröm volt végre parancsolgatnia a szülőknek, úgy, hogy még teljesítik is azt :-) Mindannyian élveztük a ránk (akarva vagy akaratlanul)osztott szerepeket. Legközelebb meggondoljuk, hogy milyen sportra íratjuk be Levit! Talán a rajz lenne a legjobb, legalábbis a legkevesbé fárasztó Apa számára és számomra.

Ha a múlt hétvégére azt írtam, hogy nagyon jó, hát a következő hétvégére sem panaszkodom. Mivel Kati mamának november 25.én névnapja van, így általában mindig leutaztunk ilyenkor Orosházára felköszönteni. A terv most sem volt másképp! Az Élet és (egy kis magány utáni) vágy közbeszólt. Eljátszódtam a gondolattal, hogy egész hétvégét egyedül tölthetném könyveim és a tévé társaságában. Így a Fiúk péntek délután elindultak és vasárnap délutánig egyedül töltöttem napjaimat. De jó is volt!!! Évek óta nem volt ilyenben részem. Egész nap olvastam, tévéztem, pihentem és élveztem a csendet. Ezúttal is köszönöm Nektek Fiúk a lehetőséget !:-)
Szombaton azért egy kis üvegfestékezést is beiktattam, így amikor Levi hazajött, rögtön nekiállt ő is. Így elkezdődött az adventi hangulat kialakítása a lakásban.