Havazás

Csorba Győző: Hó-hívogató

De jó volna ha volna

ha hó hullna halomba

ha már fű sincs levél se

betakarna a tél mindent fehérbe

Idén is leesett a hó! De még hogyan! És mennyi!
Ki is használtuk Levivel és a legnagyobb hóesésbe elindultunk megnézni a Karácsonyi Villamost, ami a 2 villamos vonalán közlekedik. A hóesésre való tekintettel a vasúttat választottuk, mert a sínek úgy-e nem csúsznak, így biztosak voltunk abba, hogy leghamarabb és legbiztonságosabban a vonattal érünk célba. Tévedtünk. A vonat a 10 perces utat 50 perc alatt tette meg és az áhított Karácsonyi Villamos egy perccel ment el az orrunk előtt. Nem csüggedtünk, amig vártunk a visszafelé jövő villamosra, meglátogattuk a Mikulást és gyönyörködtünk az Ország Karácsonyán!
Elhatároztuk, hogy elébe megyünk a K. V.-nak  , ám tervünk ezúttal sem valósult meg, mert a hideg miatt a váltók nem működtek és így a villamosok sem jártak.

 Na és persze, ki az aki ilyen időben elindul otthonról? Hát Levi és én! Az úton nem sok embert láttunk, kivéve akik havat lapátoltak, vagy akik még nem értek haza a havazás előtt. Mi viszont nagyon élveztük.

Az úton a nagy hó alatt szomorkodó autókra széles mosolyokat rajzoltunk, így olykor egymás mellett négy -öt vidám autó nézett vissza ránk.      A hógolyózás is remek szórakozást nyújtott , hóembert nem kellett építenünk, mi magunk voltunk azok a hóesésben. Remek délutánunk volt , amit élveztünk minden egyes percében.