Az első judoóra ... itthon

Levi elhatározta, hogy magára ölti Tamás bácsi szerepét és megtanítja Apának és nekem a judo rejtelmeit. Lelkesek voltunk Apával, végre egy kis testmozgás! Levi közölte, hogy térdeljünk a szőnyegen és várjuk csak ki türelemmel, amig ő a kis székén kétpofára eltünteti a négy darab banánt, miközben Apa szemei az éhségtől kopogtak. Egyúttal kitartást is tanult Apa :-)
Végre elkezdődött az óra! Egy kis bemelegítés után, adta a Főnök a következő utasítást, hogy kezdjük a bunkfenceket előre. Ajjaj, itt már kezdődtek a nehézségek. Talán 20 éve csináltam utoljára bukfencet, nem is tudtam, hogy egyáltalán képes vagyok rá, de Levi örömét nem akartam elvenni, így megpróbáltam. Sikerült, bár a fejemnek nem esett jól a kemény szőnyeg :-) Apa is bátran bevállalta, bár aggódtam, hogy a végére a ház alapjaiba rendül meg :-) A hátrabukfences utasításnál már lázadtunk Apával, hogy mi ezt nem tudjuk, így könyörületes gyerekünk lévén elég volt "csak" négykézláb mászni és utána elvetődni. Na ennek az elvetődésnek lettek olyan következményei, hogy éjszaka nem tudtam az ágyba megmozdulni, mert az oldalamban lévő szalagok kicsit lázadtak az ilyen mozdulatok ellen.
Apával éjszaka kettőkor jajjgattunk az ágyban, és megállapítottuk, hogy megártott a judoóra. Nagyon erős kiképzést kaptunk, talán egy életreszólót, mindenesetre Levinek is öröm volt végre parancsolgatnia a szülőknek, úgy, hogy még teljesítik is azt :-) Mindannyian élveztük a ránk (akarva vagy akaratlanul)osztott szerepeket. Legközelebb meggondoljuk, hogy milyen sportra íratjuk be Levit! Talán a rajz lenne a legjobb, legalábbis a legkevesbé fárasztó Apa számára és számomra.