Leltárt készítünk, bőrönd, kis szatyrok, nagy táskák, főzacskok, melléktagyik, hátizsákok, strandolós kellékek. Körülnézük a lakásban, a szinte soha nem látott rend tárul a szemünk elé, az életünket körbehálózó tárgyaknak a nagyrészét visszük magunkkal. Hajnali ötkor Apa bepötyögi a GPS-be a Krk szót, és nekivágunk életünk újabb élményeinek. Már nem az ismeretlentől való izgalom lengi be a légkörünket, "na, ide még visszajövünk" magunknak tett ígéretünk tesz izgatottá.
Úgy járunk az úttal is,mint egy jó könyvvel. Első olvasásnál annyira kíváncsivá tesz a vége, hogy a részletek lemaradnak. Második olvasás sokkal élvezetesebb emiatt.
Egyre több kilométert hagyunk magunk mögött, és már a részletekre is jobban figyelünk. Nem akarok minden alagútat videóra venni, tudom, hogy felesleges ezer képet csinálni az útat szegélyező hatalmas hegyekről, mert kis domboknak tűnik a fényképen. Inkább nézelődünk. Kattogtatjuk az agyifényképezőgépünket.
A hegy tetejéről meglátjuk a kék tengert. Nem lehet megunni. Betelni sem lehet vele. A szigetre behajtva az olivafák ágai közül előbukkannak a települést jelző táblák ismerős nevei: Malinska, Vbrnik, Cizici, Krk és társaik. Mintha itthon lennénk.
Megérkezünk, kicuccolunk és leindulunk a partra.
Nem változott semmi, ismerős arcokat fedezünk fel. A plavnik-i kapitányunk széles mosolyával ajánlgatja másoknak a szolgáltatásait, nem ismer meg minket, de szinte ösztönszerűen köszönünk neki. Mi ismerjük őt.
Este leülünk UrosArt graffitis festése elé, rám néz, arca felderül, és egy széles mosollyal üdvözöl.
Mond is valamit, de nem értem a körülöttünk álló tömeg duruzsolása miatt. A szeme keres valakit, majd annyit kiveszek a szavaiból, hogy: "where is my little friend?" Mutatok a mellettem álló Levire. Hihetetlen tekintettel, leesett állal néz rá. Megértem. Az egyetlen dolog ami változott : a kisfiúból nagyfiú lett. http://cseva.blogspot.com/2017/08/meg-mindig-horvatorszag-aprosagok.html
Sétálgatunk az óváros ismerős macskaköves szűk utcáin. Az este nyüzsgő , de mégis békés hangulatot borít a tájra. Fáradtan fekszünk le. De tele a szívünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése