Nem arra a sok kacatra gondolok, amelyekkel a turistákat próbálják
lekenyerezni, hanem az olyan ritkaságokra - legalábbis nekünk - amivel nem
találkozunk sűrűn. Minden este lemegyünk a partra és megnézzük, hogy a 40-es
éveiben járó fiatalember 20 perc alatt készült graffitis technikával készült képeit,
amit aztán rögtön meg is lehet vásárolni a kisebbet 150, a nagyobbakat 250 kunáért. Fényképezni és kamerázni nem lehet, de mivel nem láttuk a felíratott a
másik oldalon, így elkattant a gépünk, amiért előre csúnyán néztek rám, de
megenyhült, amikor látta, hogy nem a műveit, hanem, mint érdekességet örökítem
meg emlékként. És ahogy a közmondás is mondja, addig jár a korsó a kútra ... negyedik nap mi sem bírtuk ki, és vettünk egy képet,
na meg Levi kitartásának és kiváncsiságának köszönhetően még videót is készíthetett róla, persze csak egy darabig, a hajó technikai kidolgozása titkos, így azt már nem lehetett rögzíteni.
Levinek nagy élmény, így aztán
estenként órákon keresztül ülünk és nézzük,
már-már lassan mi is megtanuljuk a
technikákat. Egyszer én is kipróbálnám. De a ma esti programra is van egy
tippem :-)
A tegnap esti szájtátós program
után, elgémberedett lábainkat próbáltuk életképessé tenni, így bevetettük
magunkat az esti bazárba, hátha valami kincset találunk a sok lim-lom között. Levit "elveszítettük" a késes és karambitos polc előtt, (majd ott
meg is találtuk), én néhány méteres lézengés után találtam egy kis asztalkát,
rajta sok számomra ismeretlen eredetű növényből készült illoólajjal. Vásárlás
után az amúgy nagyon kedves 60-as éveiben járó bácsi, a kezembe nyomott
ajándéként valami szárított (?) növényt, amit előtte a kezembe vettem, de nem tudtam mit kezdeni vele és vissza is tettem az asztalon lévő kosárba. Látva arcunkon, hogy bizony életünkben most fogtunk
ilyet, töredezett magyarral felvilágosított, hogy a kezünkbe egy
szentjánoskenyérfa termése van.
A fa az egyiptomi, majd keresztény kultúrák kísérője volt. Az ősi kereskedő utakon szépen, lassan megtelepedtek, elnevezése pedig egy régi legendát idéz: Szent János a pusztában a fa terméseivel tengette életét. Édeskés termése az ember táplálékán kívül az állatoknak is kedvenc csemegéje volt. Sok apró, egyforma magját a középkori aranyművesek súly helyett használták. Feltehető, hogy a karát szavunk a jánoskenyér magjainak régi arab nevéből származik.
A szentjánoskenyértfa ma már főként a mediterrán vidékeken őshonos. Hüvelytermése a szentjánoskenyér mintegy 8-12 magot zár magába.
Felhasználása sokrétű, az élelmiszeriparban, sűrítőként magjaiból nyert lisztként, héjának őrleményéből pedig erjesztett italokat és kávétpótszert is készítenek.
Termése, a karob, kakaó helyett használható a karobpor, amelynek sok előnye van a kakaóval szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése