Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2019. augusztus 26., hétfő

Krk. 2 nap.

Kis sziget, egy kis ékszerdoboz, sok látnivalóval, de méreteiből adódóan és praktikus logisztikával fel lehet fedezni egy hét alatt. Mégis maradt sok pótolnivalónk. Ugyan néhány ötlettel a tarsolyunkban indulunk el, inkább hagyjuk magunkat befolyásolni a spontaneitással. 
Nyaralásunk második napja is így indul. Azaz mégsem. Levi készült. A malinskai elhagyatott , szellemszálloda-komplexum izgatja nagyon. Katt ide: A szellem szállodáról képek régen és most.
Prioritást élvez számára, nem várhat a hét végéig, így rögtön betervezzük a nyaralás elejére. Engem is izgat. Megtaláljuk. Visszaidézzük a netes kutatások képeit a szebb napokat látott helyzetről, és összevetjük azokkal amik a szemünk elé tárulnak. Óriási a különbség. Kísérteties a hely. Néhány évtizede még Olof  Palme vagy Szaddam Huszein járt azokon a köveken amiket ma már üvegszilánk ok és építési törmelék borít. Ülhetnénk azokhoz az asztalokhoz is, ahol a híres emberek ültek, de megközelíteni is veszélyes, és nem is egyszerű. Levi a szobákat is megkeresi, ahol a bútorok is "érintetlenül" szobroztak a múltból. Jó kis horrorfilmet lehetne itt forgatni. Nem biztos, hogy meg merném nézni. 
Mazohista programunk után az autóban készenlétben lévő strandcuccainkat kiterítjük egy olivafa alá, és végre lehűtjűk magunkat az Adriai-tenger égszínkék vízében. 


A fiúk búvárkodnak, kis halakat üldöznek, korallokat "tanulmányoznak". 
Az időjárás is kedvez. Túlságosan is. Hiába mosom, fazonra szárítom, besütöm, vasalom a hajam, félóra múlva már az izzadtságtól laposan a fejemhez tapad. Optimista vagyok. Minden reggel mosom, szárítom, vasalom. Azért a félóráért. 

Egy kis lustálkodás, pihenés után rohanunk haza, hatkor indul az adrenalin hajó, ami 150 km/h sebességgel szeli a tenger habjait. 

Na, nem egyenesen. Körbe, vissza, előre, hátra, ugratva. 15 perc túlélés. Két éve még nem mertük Levit engedni, de tettük egy felelőtlen ígéretet, "majd legközelebb". Emlékezett rá. Vajon az előző mondatomra, hogy pakolja el a szennyesét, miért nem emlékszik? 
Az estébe belefér Apával egy kis lazítás a parton, ülünk, nézzük a hajók ringatózását a tengeren,  hallgatjuk a sírályok énekét, és nézzük a sok turistát. Éhesek vagyunk. Elindulunk haza, azzal a reménnyel, hogy Levi már elkészítette a vacsorát. A recept: végy négy tasak smack-et, vágd le a tetejét, tedd egy tálba, forralj fel a vízforralóval 1200 ml vizet, öntsd nyakon a tésztát, takard le és várj amíg hazaérnek a szülők. Sikerült neki. Smackcsinálta.
Az esti lépésszámláló ellenőrzése kb. 14 km-t mutatott. Érzem is. 

Nincsenek megjegyzések: