Hatása alatt vagyok. Életem során többször megadatott az a lehetőség, hogy fürödhettem a tengerben, Görögország, Olaszország partjainál, de a Fekete-tenger habjaiban is megmártoztathattam magam a romániai szakaszon.
De itt valami teljesen más. Nem csak a közeli élmények miatt, a magas hegyek, az öblök, a sziklás partok, a kristálytiszta víz, a semmihez sem hasonlítható panoráma a képzeletbeli életreszóló élmények mappájába sorolták magukat.
Érkezésünk után Krk város csodáit fedeztük fel, a sziklás, köves partjait, az óváros keskeny sikátorait, a tengerbe nyúló faágakat, kicsit elméláztunk a tengerből kinyúló távoli kis szigetek rejtelmes "életén".
Másnap homokosabb partra vágytunk, a térkép szerint a Soline-öbölben erre van lehetőség, így Silonál kiterítettük a plédjeinket, bár itt sem a kifejezett homokos partot találtuk. Néhány méterrel odébb viszont egy dagonyázó van, ahonnan messziről jönnek a turisták. A tapasztalat szerint ha valaki bekenni magát az iszappal, ami büdös és nehezen lehet lemosni, egy heti "kezelés" után teljesen elmúlik az izületi gyulladás. Kati mama volt a bátor közülünk, de egy alkalommal használta, így a hatásáról nem tudok mit mondani, de jó kis élmény volt.
Hétfőn egy kis eső ijesztgetett minket, így a közeli bevásárolócentrumban mulattuk az időt, a többi sok száz emberrel a néhány négyzetméteren. Nem volt túl felemelő érzés, igyekeztünk gyorsan végezni, és az idő is kedvezett már később, délután újra a strandolásé és az erődítményé volt a főszerep. A Frangepánok rövid történetébe láthattunk bele, illetve láthattunk le az erődítmény tetejéről a tenger horizontjára.
Baskáról sokat olvastunk, oda mindenképp el kell menni , ajánlották többen is, ezért kedden Baskánál vetettük magunkat a partra. A homokos strandról csak álmodoztunk továbbra is, viszont a gyönyörűen csillogó vizes kavicsok látványa magával ragadott. A kavicsos partokat is megszoktuk és talán meg is szerettük.
Szerdán Malinskára látogattunk, az útikönyv szerint kialakított homokos part van. Nem találtuk, de már nagy reményekkel nem is indulunk el, jó lesz nekünk az apró kavicsos hely is. Viszont találtunk egy viziélményparkot amit Apa is kipróbált. Rég nevettem ilyen könnyesre a szemem.
A nyaralás tervezése közben már egyet biztosan tudtunk: szeretnénk kihajozni a tengerre. Az ajánlatok közül nehéz volt választani, a hétórás út hosszúnak tűnt, ezért egy három és félórás útra, az amúgy 114 éves katamaránra esett a választásunk. Reménykedtünk benne, hogy nem alattunk fog szétkorhadni. Bizonyos okok miatt a vizitúra nálam kockázatosabb, de legyőzve a félelmeimet, egy életem, egy halálom alapon mindent feltettem egy lapra. Hát megérte! Ez volt nekem a héten AZ élmény. Négy-öt méterre leláttunk a tenger mélyére, szinte még a legkisebb kavicsot is tisztán lehetett látni a kékszínű vízben. Körbehajúztuk a Plavnik szigetet,
amely egy sziklás sziget, kevés élővilággal. Ami különleges, hogy itt tanyáznak a keselyűk, amelyek védve vanna a kis létszámuk miatt. Láttunk is belőle néhányat a sziklák üregében, vagy a sziklafalak csúcsán nőtt fák ágain.
A magunkkal vitt szendvicseink számát megtizedelték a hajónkat követő Levi szavaival élő halcsorda, de örömmel etettük őket, látványuk kárpótolt az éhségünkért.
Levi azonban egy másik szót is kitalált, a végelláthatatlan tengeri puszta.
Egy kép a Robinson Crusoe főnökével, a Plavnik szigeti kapitányunkkal
A nap végén egy kis pihenő után még maradt annyi energiánk, hogy a 10 kilométerre lévő sziklás hegyoldalon fekvő, pazar panorámával kényeztető Vrbnik városát is megnézzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése