Nem mindennap adatik meg - sajnos - , hogy a tengerparttól pár száz méterre írhassak a blogba, és az erkélyről kinézve,bár picit messze, de a tenger látványa tárul a szemem elé.
Gyakrabban is eltudnám viselni, és talán több inspirációm is lenne írni. Merthogy az most adatott bőven.
Levente már évekkel ezelőtt kérte - és joggal -, hogy bár nagyon szeretjük Erdélyt, és a szívünk igen fontos csücskében kap helyett, bár elfogult is vagyok a Székelyfölddel, de Levinek is egy kicsit "haza" van, és nem külföldnek számít.
Miért nem megyünk külföldre? - szegezte nekünk a kérdést. Úgy szeretnék látni egy (igazi) tengerpartot.
Így született meg az elhatározás, hogy idén nyáron ellátogatunk egy "igazi" tengerpartra, és ehhez a sok visszajelzés alapján Horvátországra esett a választás, azonbelül is Krk sziget vonzott benünket.
Maga a sziget szó is izgalmasnak tűnt, de a közel 550 km-es távoltság miatt is emellett tettük le a voksunkat.
A hajnali útrakelés miatti fáradtságot, álmosságot nem éreztük, a körénk magasodó erdős és sziklás hegyek a figyelmünket folyton magukra irányították, a szinte egymást érő alagutak is ébren tartották kiváncsiságunkat, és izgatottan vártuk azt a pillanatot amikor először tárul szemünk elé az Adriai-tenger híresen tiszta vizének látványa.
De előtte Zsuzsinak, a gps-ünknek köszönhetően Zágrábba is benéztünk, amit nem is értettünk, hogy miért vezet arra, de ha már erre járunk, lássunk - próbáltuk követni Zsuzsink gondolatmenetét.
Nem voltak nagy elvárásaink, így aztán csak hálásak voltunk, hogy minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. A szállásunk a maga kategóriájában tökéletes volt, a reggeli kávézás közben ébredéshez passzolt a tenger, és a tengerben elnyúló távoli szigetek látványa, de az elcsendesedéshez is ideális volt.
Apa élményeinek élvezeti küszöbét tovább fokozta a horvát kémények látványa, mert akárhol is járunk, azt mindig megnézzük és kielemezzük.
Megérkezésük után megajándékoztuk magunkat egy welcome drinkkel,
majd feltérképeztük a helyet és a helyi adottságokat, a lehetőség egy részét, a teljeshez egy hét sem elég, biztos, hogy vannak és lesznek a hét folyamán olyan gyöngyszemek ahová nem jutunk el vagy idő, vagy informáicóhiányában.
Sebaj, az oliva ültetvények, a fügefák sokassága, a gyönyörű színekben pompázó leanderek, a magasba nyúló pálmafák, tenger tiszta, sós vizének érzése, és szemet gyönyörködtető képe így is adott bőven feldolgozni valót.
Első reggel még lelkesen és pihenten a túrabotomat megmarkoltam és elindultam felfedezni Krk várost még ébredés előtt.
Érdemes volt! A strandolástól fáradt nyaralók valószínű még az előző nap fáradalmait pihenték, az óváros keskeny utcáira kiterített törülközük és strandruhák azt a bizalmat éreztették, hogy itt nem veszik el semmi.
Kakas kukorékolás helyett a horvátok "galambja", a sírályok vinyogása ébreszt. A hazai galambokhoz hasonlóak, ők is időnként szemtelenek, várják a (jutalom)falatot, vagy éppen egy jet sky kormányán pihengetnek, de én élvezem a reggeli csendben a látványukat, nekem újdonságnak számít.
Bár a tenger más-más arcát mutattja meg , hol fokozatosan mélyülő, hol rögtön nyakig ér, vagy még mélyebb. Helyenként csendesen ringatozó, de Baska partjainál megtapasztalhattuk a mérgesebb, vadul hullámzó arcát is. A tengerparti pihenéshez, napozáshoz hiába keressük a simogató homokos partot, igen kevés helyen találunk, az apró és nagyobb kavicsos partokon kell megtalálnunk azt a helyet, ahol kényelmesen eltudunk heveredni a pléden. A hozott polifomok emelik a komfortérzést, és szükség is van rájuk, otthon, a szekrény aljában felejtett két centis matracra vágyakozva gondolok, miközben a hátamra vetíti néhány kő a lenyomatát. De legalább beszereztük a vizicipőket, így a talpunkat nem szúrják a kavicsok. Bárki is találta fel, nagyon jó ötlet volt, és ahogy elnéztük szinte mindenki élt ezzel a lehetőséggel, aki meg nem, hát sajnálkozva néztük, ahogy ökölbe szorított kézzel és eltorzult arccal próbálta megközelíteni a matracát. Biztos vagyok benne, hogy jövőre lesz cipője neki is :-)
Ha árnyékot adó fa is van a közelben, rögtön lecsapunk rá, így a 33 fokos meleget könnyebb elviselni, az 50-es faktorú napozótej nem hazudtolja meg magát, eddig megúsztuk leégés nélkül.
A tenger sok elfoglaltságot, szórakozást nyújt a szépsége mellett, kevésbé mélyebb helyeken labdáznak, ringatoznak, a bátrabbak a tenger fenekére néznek búvárkészülékkel, vagy ugrálnak az erre felállított helyeken. És persze az elmaradhatatlan hajókirándulások, a sétányon kb. egy méterre lévő pultok mögül próbálnak meggyőzni, hogy miért érdemes őket választani. Van hosszabb túra, rövidebb, olcsóbb, drágább, katamarán, tengeralattjáró, és lassú, gyors közül is lehet választani. Még nem választottunk, de szeretnénk kipróbálni ezt is.
Gyakrabban is eltudnám viselni, és talán több inspirációm is lenne írni. Merthogy az most adatott bőven.
Levente már évekkel ezelőtt kérte - és joggal -, hogy bár nagyon szeretjük Erdélyt, és a szívünk igen fontos csücskében kap helyett, bár elfogult is vagyok a Székelyfölddel, de Levinek is egy kicsit "haza" van, és nem külföldnek számít.
Miért nem megyünk külföldre? - szegezte nekünk a kérdést. Úgy szeretnék látni egy (igazi) tengerpartot.
Így született meg az elhatározás, hogy idén nyáron ellátogatunk egy "igazi" tengerpartra, és ehhez a sok visszajelzés alapján Horvátországra esett a választás, azonbelül is Krk sziget vonzott benünket.
Maga a sziget szó is izgalmasnak tűnt, de a közel 550 km-es távoltság miatt is emellett tettük le a voksunkat.
A hajnali útrakelés miatti fáradtságot, álmosságot nem éreztük, a körénk magasodó erdős és sziklás hegyek a figyelmünket folyton magukra irányították, a szinte egymást érő alagutak is ébren tartották kiváncsiságunkat, és izgatottan vártuk azt a pillanatot amikor először tárul szemünk elé az Adriai-tenger híresen tiszta vizének látványa.
De előtte Zsuzsinak, a gps-ünknek köszönhetően Zágrábba is benéztünk, amit nem is értettünk, hogy miért vezet arra, de ha már erre járunk, lássunk - próbáltuk követni Zsuzsink gondolatmenetét.
Nem voltak nagy elvárásaink, így aztán csak hálásak voltunk, hogy minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. A szállásunk a maga kategóriájában tökéletes volt, a reggeli kávézás közben ébredéshez passzolt a tenger, és a tengerben elnyúló távoli szigetek látványa, de az elcsendesedéshez is ideális volt.
Megérkezésük után megajándékoztuk magunkat egy welcome drinkkel,
majd feltérképeztük a helyet és a helyi adottságokat, a lehetőség egy részét, a teljeshez egy hét sem elég, biztos, hogy vannak és lesznek a hét folyamán olyan gyöngyszemek ahová nem jutunk el vagy idő, vagy informáicóhiányában.
Sebaj, az oliva ültetvények, a fügefák sokassága, a gyönyörű színekben pompázó leanderek, a magasba nyúló pálmafák, tenger tiszta, sós vizének érzése, és szemet gyönyörködtető képe így is adott bőven feldolgozni valót.
Első reggel még lelkesen és pihenten a túrabotomat megmarkoltam és elindultam felfedezni Krk várost még ébredés előtt.
Kakas kukorékolás helyett a horvátok "galambja", a sírályok vinyogása ébreszt. A hazai galambokhoz hasonlóak, ők is időnként szemtelenek, várják a (jutalom)falatot, vagy éppen egy jet sky kormányán pihengetnek, de én élvezem a reggeli csendben a látványukat, nekem újdonságnak számít.
Bár a tenger más-más arcát mutattja meg , hol fokozatosan mélyülő, hol rögtön nyakig ér, vagy még mélyebb. Helyenként csendesen ringatozó, de Baska partjainál megtapasztalhattuk a mérgesebb, vadul hullámzó arcát is. A tengerparti pihenéshez, napozáshoz hiába keressük a simogató homokos partot, igen kevés helyen találunk, az apró és nagyobb kavicsos partokon kell megtalálnunk azt a helyet, ahol kényelmesen eltudunk heveredni a pléden. A hozott polifomok emelik a komfortérzést, és szükség is van rájuk, otthon, a szekrény aljában felejtett két centis matracra vágyakozva gondolok, miközben a hátamra vetíti néhány kő a lenyomatát. De legalább beszereztük a vizicipőket, így a talpunkat nem szúrják a kavicsok. Bárki is találta fel, nagyon jó ötlet volt, és ahogy elnéztük szinte mindenki élt ezzel a lehetőséggel, aki meg nem, hát sajnálkozva néztük, ahogy ökölbe szorított kézzel és eltorzult arccal próbálta megközelíteni a matracát. Biztos vagyok benne, hogy jövőre lesz cipője neki is :-)
Ha árnyékot adó fa is van a közelben, rögtön lecsapunk rá, így a 33 fokos meleget könnyebb elviselni, az 50-es faktorú napozótej nem hazudtolja meg magát, eddig megúsztuk leégés nélkül.
A tenger sok elfoglaltságot, szórakozást nyújt a szépsége mellett, kevésbé mélyebb helyeken labdáznak, ringatoznak, a bátrabbak a tenger fenekére néznek búvárkészülékkel, vagy ugrálnak az erre felállított helyeken. És persze az elmaradhatatlan hajókirándulások, a sétányon kb. egy méterre lévő pultok mögül próbálnak meggyőzni, hogy miért érdemes őket választani. Van hosszabb túra, rövidebb, olcsóbb, drágább, katamarán, tengeralattjáró, és lassú, gyors közül is lehet választani. Még nem választottunk, de szeretnénk kipróbálni ezt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése