Az ismertség (?) átka

A történethez vissza kell nyúlni legalább két évet. Levente és két barátja (Zs. és A.), egy unalmas(abb) tavaszi napon meglátogatták az iskola könyvtárát, hogy milyen szándékkal indultak oda nem derült ki, de a néhány perces érkezés után, Emese néni (könyvtárosnő) arra figyelt fel, hogy a három fiú igencsak rakosgatja a polcon a könyveket. Többet pakolásznak és máshova mind ahová kéne, mivel úgy gondolták a fiúk, hogy feldobják egy kicsit a délutánt és meg is viccelik az utánuk érkező, olvasni vágyó gyerekeket.  Ennek következményeként, Zs-t és A-t egy-egy hónapra, Leventét, mint ötletgazdát a második osztály év végéig kitiltották a könyvtárból.

A könyvtárból való kizárás és az üzenő füzetben néhány soros, újabb dícshimnusz után, nem vont más következményt maga után, így a személyes találkozást is megúsztuk Emese nénivel, akiről mi ugyan tudtuk, hogy ő kicsoda, mivel láttuk néhányszor a könyvtárban, de úgy gondoltuk, hogy neki mi csak egy szülő vagyunk a sok száz közül, ha egyáltalán látott minket valahol, valamikor. 

Azóta eltelt két év. Vége a szünetnek.:-( Indul az iskola. Apával csütörtökön bementünk a gazdaságiba, hogy kifizessük Levente szeptemberi étkezését és gondoltuk, ha már ott vagyunk, elvinnénk a tankönyveket is, amit ugyan csak hétfőn lehetett volna átvenni. Próbáljuk meg, ha nincsenek sokan, biztos odaadják - biztatott a Gazdaságis Néni, de előbb kérdezzük meg a könyvtárban, ne álljunk feleslegesen sorban, ha esetleg mégsem vihetjük. 

Belépve a könyvtárba Emese néni kedves mosolya máris reményt keltett bennem, hogy sikerrel fogunk járni, bátrabban tettem (volna) fel a kérdést, hogy mi (is) csak illetéktelen betolakodóként, de a most negyedikbe menő gyerekem (nevet nem említettem, hiszen több száz gyerek közül úgysem tudja kiről van szó - gondoltam én) könyveit elvihetnénk-e .... de tovább nem tudtam folytatni a kérdésemet, Emese néni még inkább megvillantotta tökéletes fogsorát, : Igen, tudom, a Levente. 

Vannak olyan helyzetek, amikor nem olyan jó népszerűnek (anyukának) lenni :-)

A négy napos ünnep

Ezen a nyáron a ház felújításai miatt a szabadság elmaradt. Mármint Apa és én maradtunk le a nagy pihenésről, amit általában Erdélyben szoktunk tölteni. Levinek , az én megítélésem szerint fantasztikus nyara volt (remélem, ezzel ő is egyetért), de Apával a munkára koncentráltunk az elmúlt hetekben és hónapokban. Még további munkálatok várnak ránk, de úgy terveztük, hogy a négy napot kihasználjuk arra, hogy egy kicsit együtt legyünk és családi programot tervezzünk.
A nyári bakancslistát magunk elé vettük és annak segítségével próbáltuk megszervezni a négy napot, na meg a plusz extrákkal, kívánságokkal.  Mikor felvázoltuk terveinket és lehetőségeinket  Gábornak, örömmel csatlakozott hozzánk, de biztos vagyok benne, hogy nemcsak a programok miatt. Mindig is nagyon jól eljátszott Levi és Gábor, igaz, régebben több kisebb vita volt köztük, de most már az is megszűnt. A legnagyobb egyetértésben játszanak, terveznek, tévéznek, legóznak és huncutkodnak.
Szerdán, ami még nem tartozott a négy naphoz, szinte egész nap bent voltunk, főztem, takarítottam (hogy a négy napba ne kelljen), a fiúk pedig legóztak, szinte egész nap. A délutánt egy kis tescós - szükségszerű - bevásárlással dobtuk fel, a gyerekek , hosszú idő után,újra bementek a játszóházba, ami 12 éves korig van, így lassan kinőnek onnan is.

20-án meglátogattak Gyula papáék, de mivel már beterveztük a Vasúttörténeti Park meglátogatását, nem sokáig maradtak. Készülődve a tervezett programra, arra a következtetésre jutottam, hogy én már sokszor láttam (magamhoz képest) a Parkot, ezért a fiúknak felajánlottam, hogy legyen ez egy pasis program. Az lett. Este pedig Apa gyerekkori barátainak Gellért-hegyi lakásából gyönyörködtünk, a szinte kézzel érinthető tűzijáték élményeiben.

https://www.youtube.com/watch?v=tyUdaPPnEZ4&feature=youtu.be

21-én délelőtt egy izgalmas kísérletet találtak a fiúk, amit meg is csináltak, utána pár napban még néhányszor. Nemcsak izgalom volt, de iszonyú büdös is :-)

https://www.youtube.com/watch?v=YCs5ia0cXRA&feature=youtu.be

Majd délután elmentünk J. barátnőmhöz, akinek az ablakából rá lehet látni az Éjjel-nappal Budapest hajójára, és mivel arra jártunk, nem hagyhattuk ki, hogy megkeressük. Nem lehetett közel menni, de így is nagy volt a fiúk élménye, és ráadásul éppen forgatás zajlott, ami emelte az esemény színvonalát.

De ha már arra jártunk, nem hagyhattuk ki a Burger Reactort sem,

 ezért este elmentünk a Római partra és elindultunk egy irányba, bár fogalmunk nem volt, hogy egyáltalán ott van-e. A fiúk "szaglása" jónak bizonyult, mert hamar felfedezték a büfékocsit, ami magányosan álldogált a parton, szemben a sorozatban lévő izgalmakkal.
Egy jó nagy lángossal és két adag sültkrumplival zártuk a Római parton a napot, és még sétáltunk is nagyot (egészen az autóig pár métert).

A következő nap újabb izgalmak vártak ránk a Kopaszi-gáton, a már említett Apa és K. egy perces biciklitúrája, amit Levi és Gábor is kipróbáltak. Őket nem viselte meg annyira :-)

Nagyon gyorsan eltelt a négy nap, és ami igazán jó volt, hogy együtt voltunk.

Egy perc bicikli

Az augusztusi négy szabadnapnak nagyon örültünk (később majd még írok erről), próbáltuk kihasználni, hogy végre a család is együtt legyen. Az egyik ilyen izgalmas nap a Kopaszi-gáton megrendezésre került Ironman verseny, ami az egyik legnagyobb triatlon verseny Közép-Európában. Mi csak nézelődni mentünk ki, és a családi programokat is hirdetett rendezvényre voltunk kíváncsiak. Nem volt sok érdekesség, de mi így is jól éreztük magunkat. Volt egy-két sporteszköz amit kilehetett próbálni, és előbb Levi és Gábor mérette meg magát egy biciklin, amelyen 1 percig kellett tekerni, és amikor leszálltak, láttam, hogy nagyon elfáradt és alig állnak a lábukon. Na ezen csodálkoztam is, hiszen Levi sokat biciklizik, és nem is annyira puhány.

A társaságunkban lévő Krisztián próbálta Apát is meggyőzni, hogy csapjanak össze egy verseny erejéig, de Apa előbb tiltakozott, de aztán én is beszálltam a buzdításba és sikerült meggyőznünk. Biciklire pattantak, elhangzott a 4-3-2-1 rajt és tekertek. Bár Krisztián bicikliülése néha megadta magát és ezzel a versenykimenetelét is befolyásolta, de lelkesen, gyorsan, kitartóan és győzelemre áhítósan pedáloztak. Letelt az egy perc és leszálltak a bringáról a fiúk, és leültek az állvány szélére. Elfáradtak rendesen, de ahogy mentek a másodpercek, percek, azt láttam, hogy egyre rosszabbul vannak. Mindketten. Apát nem is láttam még ilyen állapotban, izzadt, sápadt volt és már azon aggódtam, hogy mindjárt hanyatt vágja magát. Krisztián sem nézett ki jobban, csak ő még a lábát sem bírta mozdítani. Apa elvonszolta magát a közelben lévő babzsákokig - na ott már komolyan kezdtem aggódni, hogy baj van - Krisztián még mindig egy helyben ült, és miközben szakadt róla a víz és falfehér volt, a lába sem akart engedelmeskedni. Kezdtem kétségbeesni, hol az egyik fiúhoz szaladtam, hol a másikhoz, és két kérdést tettem fel nekik folyamatosan: jobban vagy, hívjak orvost? Aztán elszaladtam egy kis izotóniás üdítőért, és az percek elteltével rendbe szedte a fiúkat annyira, hogy már kezdtek újra magukra találni.

Fiúk, (a ti korotokban) ha lehet legközelebb inkább sétáljatok a biciklizés helyett! :-D

Leviszáj

Levente pozitív életszemlélete : mindennek a jó oldalát kell nézni, feltéve, ha van jó oldala

:-)

Miért szeretsz?

Egy esős, szürke délután Levivel az ágyban hemperegve beszélgetünk sok mindenről. Hogy hogyan jutottunk el a nagy kérdésig, már nem emlékszem, de egyszer csak elhangzott az elgondolkodtató kérdés: miért szeretsz? 

Nem egy egyszerű kérdés, és talán nem is kell feltenni. Érezzük, vagy nem, elhisszük vagy nem, de néha mégis kíváncsiak vagyunk, hogy mi van bennünk ami szerethető. 

Hogy miért szeretünk valakit? Mert jó nekünk, mert a mi életünket teszi jobbá. Mert általa teljesebbnek érezzük magunkat, jobbá válik a világ, mert rálátásunk lehet addig rejtett dolgokra, mert inspirál, formál minket. A másik szeretete a mi egonkat erősíti, de nem talán nem baj az, ha tudunk ebben változni és mindazt visszaadni amit kapunk.

Miért szeretsz engem? - kérdeztük egymástól és öt nyomós okot kellett felsorolni. 

Levi indokai: 

1. mert jól főzöl

2. mert jól takarítasz

3. mert rendes vagy  (nem tudom, hogy pontosan mit jelent az ő értelmezésében)

Na itt az a bizonyos EGO, Levi első három helyén a saját igényeinek kielégítésére tett kísérleteim és cselekedeteim szerint ítél (szeret) meg, másrészt az én önérzetemet is erősíti, bár egyáltalán nem vagyok biztos , hogy jól főzök, hogy jól takarítok és hogy rendes vagyok-e (?). 

4. mert az anyám vagy

Hát igen! Az ember a családját nem választhatja meg, jobb ha elfogadja a megmásíthatatlant :-)

5. idő kellett az első négy pont feldolgozásához, így az ötödik pont homályba merült :-)

Sátorozás

A sátorozás okai (lehetnek)

- természetbarát az illető 
- nincs pénze megfizetni a drága szállást
- egyszerűen szórakoztatóbbnak tartja az unokatestvérével a sátorozást, mint az ágyban alvást

A sátorozás alapszabályai: 

- a sátor felállításához szélvédett helyet keressünk
- készüljünk fel az időjárás viszontagságainak, esőmentes és alulról se ázzon
- ne üssünk tábort lejtő aljába
- a táborozáshoz engedélyt kell kérni a tulajdonostól, ha közterületről, vagy más személyi tulajdonról van szó
- ne táborozzunk öreg, magányos fa alatt.

Na de ha két erős szándékú gyerkőc eldönti, hogy márpedig ők sátorban alszanak, és még az előrejelzett szeles, esős, viharos idő sem tudja őket eltántorítani akaratuktól, akkor jön az aggódó, megfontolt szülő és az összes alapszabály figyelembevételével próbál megoldást találni. 

Csillaglesen

Így augusztus közepén minden évben nagy látványosságnak számít a csillaghullás, már persze aki az éjszaka sötétjében az égre bámul, és ha éppen a felhők sem takarják el a "kilátást". Ha sikerül elkapni egy hullócsillag látványát, örömmel konstatáljuk, hogy megérte a fáradtságot és a nyakmerevséget.

Eddig spontánul álltunk ezen égi csodához, de egy késő esti fagyizás során látott hulló csillag látványa teljesen magával ragadott, és a családi kupaktanács úgy döntött, hogy veszünk egy plédet, kimegyünk a pusztába és gyönyörködünk a csillagokban. A gondolatot tett követte, magunkhoz öleltünk egy takarót, zseblámpát, telefont természetesen, hogy megörökíthessük a látványt, a lelkesedésünket, na meg a kíváncsiságunkat. Kimentünk a játszótérre, a zseblámpa fényénél átbaktattunk a focipályára, és a fizikai törvények pontos segítségével kiszámoltuk, hogy hova és hogyan terítsük le a plédet a legjobb látvány érdekében. Lefeküdtünk a takaróra, az éjszakai égboltra akasztottuk a tekintetünket és vártunk....még mindig vártunk....és tovább vártunk....de nem történt semmi. Hosszú perceknek tűnő várakozás után, Apának kezdett gyanús lenni a dolog, ezért gyorsan előkapta a telefonját, és megnézte, hogy pontosan mikor legaktívabb az ég, csillaghullás terén. 

Oh, banyek! - kiáltott fel Apa, hát két nappal ezelőtt volt a csillaghullás. Akkor ezt jól lekéstük  - ismertük fel kissé csalódottan a tényeket. Felkeltünk a plédről, leporoltuk a ruhánkat, majd átvágtattunk újra a prérin és hazamentünk. Nem baj, majd jövőre újra kijövünk - álltunk optimistán a helyzethez. Remélhetőleg nem két nappal utána :-)

Vendéglátás vagy túlélés?

Mostanában rákaptunk a Discovery csatornán lévő Csupasz túlélők sorozatra. A lényege, hogy egy-egy egymás számára ismeretlen férfi és nő a dzsungelben 21 napig próbál túlélni mindenféle külső segítség nélkül. Nagyon jó kis műsor, akár sokat is lehet tanulni belőle, akár a gyakorlati dolgokban - remélhetőleg soha lesz szükség rá, mint pl. kigyófogás, tűzgyújtás  - és pszichológia érdekességek is bőven vannak benne. Meg sokat is tanulunk belőle pl. hogy egy ember 20 napig kibírja élelem nélkül.

A minap Levi barátja, az Andris nálunk aludt. Este egy kis vizet kért Levitől, de kb. öt perccel később jutott eszembe, hogy nem láttam Levit a konyhában, így joggal merült fel bennem a kérdés, hogy Andris továbbra is szomjas lehet. Bementem a fiúkhoz és megkérdezésem után , a gyanúm be is igazolódott. Levi,nem hoztál az Andrisnak vizet,  szegény itt fog szomjan halni melletted - tártam fel a vízivás hiányának következményeit egyszemgyermekekemnek. Anya, nyugodj meg! Egy ember három napig kibírja víz nélkül - tárta fel a csupasz túlélőkből hallott mély igazságot Levi , miközben bevette a kanyart a konyha felé. Megnyugodtam! A kérdés persze, hogy a vendégeink azért jönnek hozzánk, hogy jól érezzék magukat, vagy túlélő túrára? :-)

Felújítás(sokk)

Nem is tudom, hogy melyik a jobb megoldás, ha hetekkel, hónapokkal előtte tervezzük a kisebb-nagyobb felújításokat, vagy ha spontán nekiesünk és ad hoc jelleggel napról-napról csináljuk. Ha választanom kellene , főleg így a felújítások után, az utóbbit választanám. Nem kell stresszelni heteket, hónapokat, bár anyagi vonzatát tekintve mégiscsak az előző lenne jobb.

Mi is terveztünk. Egy ici-picit. A ház egy nagyon kis részével. Az egyik falával. Aztán másnap amikor Apát felhívtam és érdeklődtem a hogy- és holléte felőle, közölte, hogy éppen pakolják a sok-sok csövet kicsit odébb, hogy a ház egy másik ici-pici részével is tervei vannak. Aztán leverték a falat. De ha akkor viszont le is kéne vakolni. És szigetelni. De ha már a falakat megcsináljuk, nem kéne a tetőt is lecserélni? És ha már a palát zsindelyre cseréljük, nem kéne-e tetőtéri ablakot berakni, hogy jobban lássunk és a szellőztetés is megoldódjon.

És ha már a ház miatt jönnek a kőművesek, nem lenne bölcs dolog a pergolát is lebetonoztatni és a már évek óta tervezett "majd egyszer csinálunk egy kiülőt" mottóval azt is szó szerint tető alá hozni, nem beszélve, ha már a tetőfedők úgyis jönnek zsindelyezni. Minden annyira tökéletes időzítésnek tűnt és persze logikusnak. Hát belevágtunk! Jöttek a tetőfedők, a kőművesek, hozta mindenki a maga szerszámait, omlott a pala, dübörgött a tető, zengett a ház, mindenki dolgozott, ráadásul mindenki egy nap. Nem nagyon mertem kimerészkedni a házból, mert nem tudhattam, hogy a fejemre esik fentről valami, vagy éppen egy kanál vakolattal szaladok szembe. Esett az eső, tűzött a Nap, felhevítve a levegőt 40 fokra, de a munkások szorgalmasan dolgoztak. Apa hozta a szükséges anyagokat, igazgatta a munkálatokat, tervezett (tovább) és a végeredmény sem váratott soká. Bár még nincsen teljesen kész, de remélem a nagyján már túl vagyunk. Még jönnek a tetősök a pergolát befedni és a kőművesek a házra "színes ruhát adni".

Pingpong Mester!

Én: Levi, megtanítasz pingpongozni? 
Levi: Persze! Ütögetni kell egymásnak a labdát. Ennyi!

Csoda, hogy még mindig nem tudok pingpongozni? :-)

Nyár van...

... de még milyen! Meg is jegyeztem ma a Fiúknak kissé viccesen, ámbár komolyan gondolva, hogy azért járok templomba, mert nem akarok a pokolba kerülni, ahol mindig ilyen meleg van. Már napok óta punnyadunk. Reggel  még az éjszakai "hűs" levegő hatása tart, addig megfőzök, kitakarítok vagy éppen elszaladunk vásárolni, aztán napközben már csak a szobában, ventilátor mellett próbáljuk túlélni a napokat. Este nyolc körül már kellemesebb a levegő és amikor kiülhetnék és élvezhetnék, annyira elfáradunk az egész napos nyelvlógatóspihegéstől, hogy már csak arra marad energiánk, hogy végre az ágyba zuggyanjunk.