Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2015. augusztus 23., vasárnap

Egy perc bicikli

Az augusztusi négy szabadnapnak nagyon örültünk (később majd még írok erről), próbáltuk kihasználni, hogy végre a család is együtt legyen. Az egyik ilyen izgalmas nap a Kopaszi-gáton megrendezésre került Ironman verseny, ami az egyik legnagyobb triatlon verseny Közép-Európában. Mi csak nézelődni mentünk ki, és a családi programokat is hirdetett rendezvényre voltunk kíváncsiak. Nem volt sok érdekesség, de mi így is jól éreztük magunkat. Volt egy-két sporteszköz amit kilehetett próbálni, és előbb Levi és Gábor mérette meg magát egy biciklin, amelyen 1 percig kellett tekerni, és amikor leszálltak, láttam, hogy nagyon elfáradt és alig állnak a lábukon. Na ezen csodálkoztam is, hiszen Levi sokat biciklizik, és nem is annyira puhány.
A társaságunkban lévő Krisztián próbálta Apát is meggyőzni, hogy csapjanak össze egy verseny erejéig, de Apa előbb tiltakozott, de aztán én is beszálltam a buzdításba és sikerült meggyőznünk. Biciklire pattantak, elhangzott a 4-3-2-1 rajt és tekertek. Bár Krisztián bicikliülése néha megadta magát és ezzel a versenykimenetelét is befolyásolta, de lelkesen, gyorsan, kitartóan és győzelemre áhítósan pedáloztak. Letelt az egy perc és leszálltak a bringáról a fiúk, és leültek az állvány szélére. Elfáradtak rendesen, de ahogy mentek a másodpercek, percek, azt láttam, hogy egyre rosszabbul vannak. Mindketten. Apát nem is láttam még ilyen állapotban, izzadt, sápadt volt és már azon aggódtam, hogy mindjárt hanyatt vágja magát. Krisztián sem nézett ki jobban, csak ő még a lábát sem bírta mozdítani. Apa elvonszolta magát a közelben lévő babzsákokig - na ott már komolyan kezdtem aggódni, hogy baj van - Krisztián még mindig egy helyben ült, és miközben szakadt róla a víz és falfehér volt, a lába sem akart engedelmeskedni. Kezdtem kétségbeesni, hol az egyik fiúhoz szaladtam, hol a másikhoz, és két kérdést tettem fel nekik folyamatosan: jobban vagy, hívjak orvost? Aztán elszaladtam egy kis izotóniás üdítőért, és az percek elteltével rendbe szedte a fiúkat annyira, hogy már kezdtek újra magukra találni.
Fiúk, (a ti korotokban) ha lehet legközelebb inkább sétáljatok a biciklizés helyett! :-D


Nincsenek megjegyzések: