Második nap a túlélőtáborban!

Élünk!!! De még hogy!
A tegnap is egy kis vizet és ennivalót  tettünk a hátizsákunkba (mindenkinek a sajátjába) és elindultunk csúszdázni a Gellért-hegyre. Nehogy unatkozzunk címszó alatt, meghívtuk Dorinát is, hogy tartson velünk, több gyerek több élvezet...nekik. 

Aggódó anyukák tették fel a kérdést, hogy nem sok-e három Lurkóval elindulni a nagyvilágba, de bíztam a gyerekekben és magamban, nem is bántam meg. Hiszen ők már nagyok! Szót fogadnak (néha), figyelnek egymásra, figyeltek rám és nemcsak ők élvezték, hanem én is büszkén húztam ki magam a három gyerek mellett.
Nagyon jól kiterveltük a "csúszdásnapot", ám sikerült az egyetlen -talán - olyan napot kiválasztani, amikor az öt csúszdából hármat javítottak.  

Egy óra után kérték a gyerekek, hogy menjünk fagyizni, amit beígértem neki a jó magaviseletükért cserébe.
A feltöltött energiakészlet lehetővé tette, hogy még egy játszóteret meghódítsunk, ahol aztán az időjárás is kedvezett, víz is volt a közelben, na meg homok. És lett belőle dagonya.

A délután csendesen telt, már amennyire csendesen telik két csacsogó örökmozgó mellett. Gondoltam ki is használom a helyzetet, és ha ők nem is, én egy picit pihenek. Elmerültem az olvasás örömeiben és fel sem tűnt, hogy kb. öt percig milyen csend van a szobájukban. És hogy miért volt csend? Alkottak!

Túlélőtábor indul(t)!

Újra itthon van Levi és ha kipihentük magunkat a múlt héten Apával, most duplázzuk az élvezeteket Gáborral és Levivel.

Amint a telefon megcsörrent, jelezvén, hogy megérkezett a Jenei család  a kapu elé, Apa úgy pattant ki a fotelből, mintha egész nap ezt gyakorolta volna. A testi épségem is veszélybe került, a konyha sarkának is félre kellett húzódnia, hogy Apa magával ne vigye. Én sem voltam lassú, de mire kiértem, kikapta Levit az autóból és már csak azt láttam, hogy négy kar fonódik szorosan két nyak közzé. Ahogy odaértem két kis kar nyúlt felém és hárman összebújtunk. Ez hiányzott nekünk a múlt héten.

De most bepótolhatjuk. A tavaly ilyenkor szintén túlélőtábor volt egy hétig nálunk. Akkor én próbáltam túlélni, most változott a helyzet. A Fiúknak kell túlélnie :-) Az első nap nagyon jól bírták, bár estére már kicsit fáradtnak tűntek. A reggeli teendők után gyurmával és rajzzal ütötték agyon az időt, majd ebéd után elindultam az elevenparkban....két eleven gyerekkel. Hát volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, közel öt órán keresztül ugráltak, játszottak és élvezték a helyet. Én is élveztem, hogy biztonságban vannak, jól érzik magukat, így én sem maradtam élmény nélkül, hódoltam olvasási szenvedélyemnek. Időnként felbukkant két kipirult, megizzadt fej , feltöltötték kiürült tartalékaikat egy kis enni- és innivalóval, aztán el is tűntek újra.

És ez elmaradhatatlan gyerekszáj(ak):

1.Gabcsi: "én ha nagy leszek, mindig buszt fogok vezetni.

Levi: " de ha mindig buszt vezetsz, soha nem ihatsz alkoholt."

2. Gabcsi: "anyukámmal elszámoltunk százig,amíg kiteregette a ruhákat.

Levi: Miért százig? Száz ruhát terített ki?"

 (Nagymosás volt Ildi? :-))

3. Ro-bo-to-sa-t ját-szot-tak. Felszólítottam, hogy pakolják össze a szétszórt legókat, mert különben maradunk itthon. Levi: robotosan elindult, és kérte Gabcsit, hogy. " gye-re, ro-bot ba-rá-tom, pa-kol-junk ösz-sze...." Ro-bot ba-rát kö-vet-te.....

Hiány!

Hamarabb jutottunk el arra a pontra,amikor már a csend zavar. Igen, Apával hiányoljuk Levit. Hiányzik a napi több ezer Apa, Anya elhangzása, hiányzik a hajnali kelése (gondolom Ildiéknek nem, de így jártak), hiányzik... hiányzik...hiányzik.
És mi is hiányzunk neki! Első este könnyein keresztül mondta el Ildinek, hogy hiányzik neki Apa és Anya. Remélem az időjárás kedvez nekik és sok -sok élményük lesz, ami feledteti a mi távollétünket (nem baj ha egy picit továbbra is hiányozni fogunk), mi viszont számoljuk a napokat, hogy mikor jön haza. Még hat nap! Hat nap???????????????

Nyaralás

Horváth Imre: Mit kívánjak nyárra?

Homokvárhoz: kupacot,

Horgászoknak: kukacot,

Hegymászóknak: nagy hegyet,                                                        

hűs fagyihoz: friss tejet,

folyópartra: fát, nagyot,

vakációt -száz napot!

Indul a nyári vakáció. Pénteken volt az utolsó nap az oviban, az utolsó középső csoportos együttlét. És ha nem is száz napos szünet indul, de a nyár mégcsak most kezdődik és terveink szerint lesznek izgalmas és tartalmas napok.
A Jenei család meghívta Levit egy hétre Zalakarosra nyaralni.  Mikor a bőröndjét húzta kifele,gondoltam, hogy miután beteszi az autóba, visszajön egymás nyakába borulunk és "csőrikézünk" vagy a legfinomabb puszikat adjuk egymásnak ahogy szoktuk. De az ajtóból visszaszólt, hogy  "Szia, Anya! Aztán a szeretlek anya, hiányozni fogsz anya, máris hiányzol anya helyett -amire vártam-  az ajtóból felém dobott egy velős, de annál őszintébb mondatot. " Most legalább békében lesztek Apával egy darabig, nem lesz aki kiabáljon Nektek". - közölte Levente és máris eltűnt a böröndjével az ajtóból.   Néha tényleg vágyunk a békére, de ha megadatik, máris hiányzik a mi Tündérbogyónk. Persze, Apával jót mosolyogtunk és kíváncsian várom, hogy mikor jutunk el arra a pontra, hogy a csend lesz már terhes számunkra és vágyunk a hisztiző, feleselő, kiabáló, szófogadtlan Csibészünkre. Nekem máris hiányzik!!!
De remélem, hogy életre szóló élményekkel fog hazatérni, és ha majd felnőtt fejjel leülnék egy üveg bor mellé Gabcsival és Balázzsal , vidáman emlékeznek a zalakarosi nyaralásra és  majd kuncogva mesélik el újra egymásnak a csibészségeiket, amiből kívánom hogy sok  legyen (bocs Ildi :-)).

Levente a dutyiban, avagy a Gyöngyi néni tornaórája

Nagyon sokat hallottam Gyöngyi néni tornaórájának varázsáról. Mivel itt az év vége az oviba, így bemutatót tartottak nekünk szülőknek. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire szeretik a gyerekek a játékos mozgást, fülig ért a szájuk , de mi is a padon hihetetlenül élveztük a látványt és büszkén húztuk ki magunkat a gyerekeink láttán. Gyöngyi néni tornaórája fantasztikusan felépített, és játékos formában alkalmazott mozgás, amihez persze Gyöngyi néni lelkesedése, dicsérete, biztatása és jutalmazása is kell.
A minap az Édes Pici Fiam kedvesen közölte fürdés közben, hogyha én valami "rosszat" csinálok és "elkapnak" a rendőrök, dutyiba dugnak. Vajon hol hallotta ezeket a szavakat Levi? - tettem fel Apának a kérdést kérdően és mosolyogva.

Hát itt! Gyöngyi néni tornáján. Ugyanis az egyik játék lényege, hogy a kínai nagy fal elhagyása (amiből kettő is van, de a játékban persze mindent lehet) nem jut védelmet senkinek , így a rendőr elkaphatja őket és a dutyiba teszi.  Nos, íme Levi a dutyiban:

És még valamit nagyon tud a Gyöngyi néni! Bármit mondott vagy kért a gyerekektől, rögtön teljesítették. Drága Gyöngyi néni! Kérnénk a receptet!!!!!!! :-)

"A" Segítség

Elvileg lassan itt a nyár! Bár már június van, a folyamatos esőzések és időjárási viszontagságok miatt nehezen hisszük, hogy a nyarat "élvezzük". És a nyár kezdetével az oviba is szünet lesz. Hamarosan. Tervezgetünk jó kis programokat és játékokat. Szeretnénk élvezni minden percében. Terveimet felvázoltam Leventének, aki csillogó szemekkel bólogatott, örömkiáltásokkal nyugtázta az előtte álló hetek lehetőségét. Ám, ekkor jöttem újra én! Ennek ára van! Mivel én is élvezni szeretném a nyarat, és nem megszakadni, na meg odafigyelni magamra a gyógyulás érdekében, kértem Levit, hogy együtt csináljunk mindent. Együtt élvezzük a lehetőségeket, de otthon is segítsen nekem. Na nem nagy dolgokra gondoltam, pl. a hiszti elhagyása (hogy az mennyi energiát és időt spórol meg), meg játékok elpakolása is hasonló dolgok. Levente örömmel közölte (és minden valószínűség szerint meggondolatlan kijelentést tett) , hogy ő majd segít a takarításban, a porszívózásban és az ékszerkiválasztásában. Az utóbbi hatott meg a legjobban. Hiába, egy Igazi Férfi feltudja mérni, hogy milyen nehéz reggel a legmegfelelőbb ékszert kiválasztani amibe aztán egész nap jól érezzük magunkat. És egy jól kiválasztott ékszerben a takarítás is élmény lehet :-) (még sosem tapasztaltam)