Nyomozunk

Ajándékba kapunk Apával egy nyomozós játékot a Budai Várba. Izgatottan várjuk, de az időjárás mindig belekotyog a tervünkben. Esik az eső. Fúj a szél. Hamar sötét van. 

A tavaszias, napsűtéses, 10 fokban elindulunk Apával. A csalóka idő ellenére több réteget veszünk magunkra, kesztyűt, sálat, fülvédőt is viszünk a hátizsákban. 

Követjük az utasításokat, megszámoljuk, kibetűzzük, megjegyezzük, logikázunk, keresgélünk, jobbra megyünk, balra fordulunk, szembeállunk, hátranézünk,  néha puskázunk is. 

Elvileg a másfél órás feladványt, három óra alatt teljesítjük. Nem rohanunk, élvezzük minden percét. Bár a hideg egyre jobban átjár minket, próbálunk kitartani. 

Olyan helyekre kalauzol benünket a játék, ahol még nem jártunk. A Budai Vár eldugott, kevésbé ismert helyeire csábít minket a sok feladvány. Nincsen tele turistákkal, csendes utcákon vezet. Cégéreket keresünk, házfalában épített szobrokat kell tanulmányoznunk, a írok életrajzi adatait kell megjegyeznünk, szavakat kell alkotnunk számok segítségével, a paláston apostolokat kell számolnunk. 

Cukrászdát keresünk. Szinte érezzük a jó meleg frissen főtt kávé illatát, de nem jut idő a kávézásra. Évszámokat keresünk a cukrászda körül. 

Pallas Athéné szoborjánál tér véget a "küldetésünk" a varászszó megadásával. 

Érezzük, hogy ez a fajta játék (is) nekünk való, így majd megyünk a Margit-szigetre és a Városligetbe is. 

Mire a végére érünk lemegy a Nap, felkapcsolják az esti fényeket. Lövünk még egy szelfit, és rohanunk haza, hogy a csípős bablevestől átmelegedjünk, és a lekváros fánkkal feltöltsük a lemerült energiaszintünket.