Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2022. július 25., hétfő

DH OB


Deja vu érzés: az eplényi pálya újabb meglepetésekkel tornyosul előttünk a maga lehetőségeivel. Benne van a bukás, az esés, csonttörés, siker, jó időmérő eredmény, és benne van a nyerés lehetősége is. 

Idén is ülünk a kivetítő előtt, nézzük, ahogy száguldanak, ugratnak, a levegőben repülnek a versenyzők, és felszisszenünk amikor a bicikli kereke az ég felé néz, és kéz-láb összegabalyodásának kompoziciója mint művészeti alkotás tárul elénk. 

Érzelmi hullámvasúton ülünk, eufórikus hangulat ül meg a közönségen amikor egy újabb versenyző ér célba. Mindannyian szülők, családtagok vagyunk. Együtt izgulunk az összes versenyzőért. Átérezzük egymás aggodalmát, megkönnyebbülését és együtt biztatjuk óriási tapssal azokat, akik hibájukon kívül esnek ki a versenyből, csalodóttan tolják át  a leeresztett kerekű biciklit, a széttört vázakat vonszolják át a céltábla alatt, sántítva teszik meg az utolsó métereket. 

17.52-t mutat az óra. Fent a rajtnál megkapja az engedélyt Levi. Az 1,3 km-teres pályából csak az utolsó métereket lehet látni. Lent marad a remény. Várjuk ahogy a fák mögül iszonyatos sebességgel megjelenik, és bízunk abban, hogy az a pár méter már SEMMI. Noha a remek fantáziával megáldott szervezők a pálya végére még tesznek egy-két igazán látványos (és veszélyes) pályaszakaszt. 

Átgurul a céltábla alatt. Rögtön az idejét nézi, arcán csalódottság. 


Egyben van - érzem ahogy a nyugalom simogatja a feszült idegszállaimat.  

Figyelem a céltáblánál összegyült versenyzők társaságát. Nyerni jöttek, megmérettetni magukat, de nem egymás ellenfelei, mindannyian barátok. Biztatnak, sajnálkoznak, lepacsiznak, nevetnek és este együtt buliznak. 

Vasárnap a döntő napja. Újabb reményekkel, aggódással indulunk útnak. 

A bizonyítási vágy adrenalint termel Levi szervezetében, így hiába kérem, hogy ésszel és óvatosan tekerjen, egy cél hajtja: jobb időt futni - mindenáron. 

112-es rajtszám. Várom, hogy megjelenjen a kijelzőn. "Körbelövik": 109, 113, 108, 111 stb.

Elmúlt 15.45 Levi rajtolási ideje. A pályára szegezem a szemem. A másodpercek ólomnehézséggel mennek előre.  Elestem - jött az üzenet

Csak erős idegzetűknek! (Levi engedélyével)

Lefagyok, hirtelen mindenféle rémkép jelenik meg előttem. Tapasztalatból. Az oldala fáj, tud mozogni, de már nem tud lejönni. Felmegy érte a négykerekű, azzal hozzák le, noha Apa az indulásnál fel is hívja Levi figyelmét, hogy ne négy, hanem két keréken érkezzen meg a célba. Ez most nem jött össze. 

Díjnyertes videó, az OB hivatalos oldalán is közzéteszi. Ilyet sem tud mindenki :-)

Ahogy a mentő áthajt a tömeg között, a fiúk megrohamozzák Levit, hogy jól van-e. A csapatszellem újra megjelenik.  Elsősegély ellátásban részesül, majd beküldenek a veszprémi traumatológiára. Tudják, hogy bicikliverseny van a közelben, így előre veszik a srácokat. Egymás után érkeznek a sürgősségire.  

Sorstársként nevetnek magukon-egymáson. Azt hiszem nincsen nagy baj. 




Nincsenek megjegyzések: