a nyári szünet kezdetével. Már nagyon szenvedtünk az iskola utolsó heteiben, és nem csak a meleg volt az oka. Túlélésre törekedtünk, és szerveztük a nyarat, miközben még az utolsó fizika képleteket és matek egyenleteket kellett (volna) megoldani. Az évzáróval végre pontot tettünk a tanulásra (ezúttal is bezsebeltem egy oklevelet)
a bizonyítvány látványának sokkjától felocsúdva egy nagy legyintéssel tovább lépünk.
Amiről álmodozunk, és ahogy tervezzük a nyarat.
És ahogy indul a nyári szünet.
A szokásos csütörtöki délutáni bevásárlásomat intézem a csarnokban, amikor hív Levi telefonon. Nem tudom felvenni, hiába hívom vissza , folyton foglaltat jelez. Megszólal a vészharang. Biztos, hogy Apát hívja. Több sikertelen hívás után, úgy döntök, hogy hagyom a csudába a többi bevásárolnivalót, rögtön indulok. De mégis hová?
Apa hív. Nem várom meg, hogy beleszóljon, mi történt? - szegezem neki a kérdést egyenesen. Levi elesett a biciklivel, és most teszik be a mentőbe - mondja Apa, és próbál megnyugtatni, hogy "semmiség" az egész. A kulcscsontja sérült, tört vagy repedt, de nagyobb baj nincs - teszi hozzá Apa. Kérem, hogy tartoztassa fel a mentőt, ha lehetséges, és megoldható, 10 perc múlva ott vagyok. Megvártak. A szírénázó mentőautó hangja néha elnyomja a beszélgetésünket, de igyekszünk jó hangulatban eltölteni a kórházig vezető útat. Levi is sziporkázik, szinte kalandként éli meg a helyzetet. Én kevésbé tudom értékelni. A hiba bennem lehet. Már öreg vagyok az ilyen kibillenésekhez.
Néhány röntgen után összegezzük a sérüléseket. Pár horzsolás, egy ujjtörés, egy kulcscsontrepedés, és a kezdeti optimizmus és tinis lazaság mögül a stresszel járó feszültség is felszínre kerül, ami egy ájulásközeli állapotban mutatkozik meg Levinél. Mindent gyorsan orvosolnak, gipsz ide, rögzítő oda, szigorú tanácsok után végre elhagyjuk az intézményt.
Újra tervezzük a nyár első néhány hetét. Pedig milyen jó kis programjaink lettek volna! Hogy vártuk Apával a Levi biciklitúráját, azt az egy hetet, ahol ő is nagyon jó szokta magát érezni, és mi is tudunk lazítani. Megrázzuk a fejünket, a valóságra figyelünk, most más a dolgunk. Három hét múlva a gipsz és rögzítő levétele után újra programozunk. Már nagyon várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése