Levi iskolai hat éve alatt két verset tanult meg, ami a tanterv szerint kötelező. Az elsőt még második osztály első félévében kellett (volna), de mitadisten Levi megfeledkezett róla. Mivel a névsor végén van, így az előtte lévőkből megragadt vers(foszlányokkal) szeretett volna babért aratni. Nem sikerült. A kettesre értékelt szavalásra a tanító néni felajánlott egy későbbi időpontos javítást, de Levi köszönte szépen, jó lesz nekem a kettes is megalkuvással nyugtázta a dolgot a tanító néni felé. De pechje volt. Aznap délután volt fogadóóra. Hétfőn gyönyörűen elmondta a verset...ötösért.
Pottom négy év után kellett újra verset tanulni. A diákok szerint a hatodik anyagának rémálma a Toldi. Főleg, ha azt meg is kell tanulni, vagy belőle valamennyit. Anya, hadd legyen egy egyesem - könyörgött Levi. Határozott voltam. NEM. Amikor már félig megtanulta, jött az újabb alkudozás: Anya, jó lesz nekem a hármas. NEM...és csak azért , mert tudtam, hogy képes rá, csak lusta.
Biztos voltam benne, hogy sikerélménye lesz. Anya, annyira jól sikerült a vers, hogy Orsi néni (magyar tanárnő), szeretne szavalóversenyre küldeni. A nap vicce..ha...ha...- mondtam is Orsi néninek, hogy ez elég gyenge vicc volt a részéről. De Orsi néni egészen komolyan gondolta. Összefogtunk a tanárnővel és próbáltunk "levis" verset keresni. Mivel nem volt ilyenbe tapasztalatom, nem akartam túl hosszú, nehéz, nagyon komoly verssel elvenni a (z amúgy sem meglévő) kedvét, így az általam nagyon szeretett Kosztolányi és Reményik ötletek hamar dúgába dőltek. Orsi néni Lackfi János ajánlott versei közt megtaláltuk a legjobban Levihez illő verset, a Trágár beszédet. Tény, hogy minden elvárásnak (?) megfelelt, a rövidsége, a nyelvezete, a humora telitalálat volt Levi számára.
Ma jött egy levél nekem Orsi nénitől. Hadd idézek belőle: "említettem a gyerekeknek, hogy a költészet napján hagyomány, hogy némely kávézóban a kávéért pénz helyett verssel lehet fizetni, és véletlenül az egyik helyszín Budaörsön van. Annyira belelkesültek, hogy azonnal elkezdtek kitépkedni a füzeteikből lapokat, és verseket/idézeteket gyűjtöttek. Levi is talált egy frappáns mottót magának. Én pedig bőszen elkezdtem szervezni a programot.
Az ötödik órában ellátogattunk a PostArt-ba, ahol már várt minket a budaörsi tévé. Néhány lelkes gyerek vállalta, hogy felolvassa a versét/idézetét a kamerának, de legnagyobb megdöbbenésemre Levi azt mondta, hogy Ő ELMONDJA A TEGNAPI VERSÉT! Kiállt a "színpadra", és magabiztosan (napszemüvegben :-)) előadta a verset, hiba nélkül, gyönyörűen. A többiek tapsoltak, és Miklós még meg is jegyezte, hogy neki mennyire tetszett ez a vers! Nem tudom, hogy adásba kerül-e vagy sem, de talán nem is ez a lényeg, hanem hogy Levi megmutatta, hogy mire képes! Az én szememben hatalmas nagyot fejlődött, és azért is írtam ezt a levelet, hogy elmondjam, mennyire büszke vagyok rá! :-)
Elnézését kérem a terjengős sorokért, kedves Éva! De lassan-lassan szédülök attól a tempótól, amit Levi fejlődése diktál, alig bírok lépést tartani. Folyton az a lázadó gyerek lebeg a szemem előtt, aki szeptemberben minden mondatomra visszaszólt, a tollával bontotta le a vakolatot és egy körzővel is képes volt "géppisztolyosat" játszani az órámon. És aztán látom azt a fiút, aki egyre komolyabb, aki a tablettől szárnyakat kapott magyarból, és aki ma a színpadon nemcsak egy osztály, de egy egész kávézó, két tanár, egy fotós-újságíró és egy kamerás stáb előtt szavalta el a versét. Számomra hihetetlen! "
Számomra is.
Lackfi János: Trágár beszéd
"Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.
Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.
Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.
Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.
Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.
Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése