Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2017. január 1., vasárnap

Boldog Új Évet!

Nem kívánnék többet, jobbat, szebbet, másabbat mint az elmúlt év, vagy akár csak a decemberi hónap. Az év kedvenc időszaka számomra az advent, a készülődés, a befelé figyelés, a csend, a meghittség, a varázslat, a szépség, az izgalom, a nyugalom, a békesség. A lakást is ennek jegyében öltöztettük ünneplőbe. 




Bár időnként a karácsonyi zenével a fiúk agyára mentem, de szolidaritásból és az ünnepi időszakból adódóan toleránsak voltak velem szemben. 
Az adventi és karácsonyi időszak hangulatát és ráhangolódását a sok, színes tarka program tette meg szebbé. Színházak, összejövetelek, különböző programok élményeivel gazdagodva töltekeztünk. 



A szentestét együtt töltöttük Ildivel, Gáborral, Balázzsal és Zsolttal. A már szokásos és szinte kötelező nagy szent zabálás után jött az ajándékozás, majd megpróbáltunk talpon maradni a társasjátékban, lezsíroztuk magunkat a kártyával, és robbantgattunk a tik-tak bummal, amíg az elem le nem merült. Az este minden perce annyira magával ragadott minket, hogy észre sem vettük, hogy még fotót sem csináltunk az est folyamán. 
25-én kb. három heti cuccal megint nekiindultunk Orosházára, noha csak három napra terveztünk, de valahogy mindig akkora csomaggal vágunk neki, mintha költöznénk. Megpróbáljuk leredukálni , de eddig még soha nem sikerült.
Kati mama sem ítélt minket fogyókúrára, a sok finomság mellett, gondja volt rá, hogy senki ne maradjon éhes. Amint reggel a Levi szeme kinyílt, már kente a kalácsot Kati mama: igen, Kiscsillagom, mit kérsz Kiscsillagom, hozom Kiscsillagom. 
És miért vannak elkényelmesedve a férfiak? Na hát ezért! Mi, nők tehetünk róla. Vagyis a mi esetünkben Kati mama :-)

Hagyományainkon nem változtattunk szilvesztert illetően. A "mi korunkban" jelszóval a csendesebb, nyugodtabb, amolyan tévézős, meleg szobás légkörben érezzük jól magunkat. Ám van egy kiskamasz gyerekünk, akit ez a nyugdíjas szórakozás nem annyira vonz. Korcsolyapályás tinidiszkóra vágyott. Feladtuk a szoba meleg ölelését, és elvittük a diszkógömbös, jéghideg korcsolyapályára. 
Még nem hagyhatjuk magára, de ciki helyzetben sem akartuk hozni, hogy a nyakán lógunk. Pár méteres körzetben maradtunk Apával, az épület körül róttuk a köröket a -8 fokban. 

Szerencsére csak tízig tartott a hacacáré, maradt még időnk a felmelegedésre az éjféli tűzijátékig, amiért Levi már hetek óta türelmetlenül várta a szilvesztert.
Tüzijáték
Még egy tüzijáték

...és a buli vége :-)




Nincsenek megjegyzések: