Tábori élménybeszámoló

Ha (nagyon) röviden szeretnék írni, hogy milyen volt az öt napos zánkai tábor a Levente szavaival, ennyi lenne: jó. Itt akár be is fejezhetném a bejegyzésem, de mivel alkalmaztuk a harapófogó módszert, így néhány részlettel mi is gazdagodtunk a tábori élményekből.

Miután a vonat kigördült az állomásról, ambivalens érzéseink voltak amelyek aggodalommal keveredtek: eláznak, megfáznak, éhezni fognak, unatkoznak, neadjisten össze is vesznek? Szinte hozzágyógyultunk a telefonhoz, az első nap még a mosdóba is magunkkal vittük, hogy halljuk ha megszólal, és percenként néztük az órát, hogy ez előre beharangozott időbe megkapva a telefont azonnal hív-e. El sem tudtuk képzelni, hogy nem. Esküszöm, mint az első randi előtt.

És megszólalt a telefon. Bár két órányira volt tőlem Levi, mégis olyan érzésem volt, mintha fényév távolságból hallanám a hangját.

Igen, jó volt az út, egy sátorban vagyunk a fiúkkal, mi vagyunk a Gyalogkakukk raj és a Bud Spencer őrshöz tartozunk, a vezetőnk, a Berci nagyon jó fej, és most rohanok játszani, Anya. Puszi - harsogta, és már  csak a telefon sípoló hangját hallottam. A lelkembe viszont beköltözött a megnyugvás.

Öt napon keresztül körülbelül ez a párbeszéd zajlott, jó volt az étel, á ugyan éjszaka nem fázott, a programok tetszenek, az íjászkodásban ő nyert, a Balaton vize hideg volt a strandoláskor, de sebaj, a nátha gyógyítható, és minden úgy van ahogy lennie kell. A sárkányhajózás is buli volt, a kalandpálya meg a legjobb az eddig kipróbáltak közül, a foci továbbra is az örök kedvenc, és a késő esti nevetgélések után jól esett a pihenés.Berci talán kevésbé bírta, mert pár éjszaka után inkább a saját sátrában hajtottan nyugovóra a fejét.  Kevésbé volt élménydús a reggeli hétórás zenés ébresztő és az azt követő öt perces reggeli torna.

A keddi telefonbeszélgetésünk is hasonlóképpen zajlott. Miután kiveséztük a napi eseményeket, Levente suttogó hanggal csicseregte bele a telefonba, hogy: "Anya, képzeld van egy lány, aki szerelmes belém." Pár nappal később überelte az éjfél előtti hívásával, amitől majd frászt kaptunk Apával. Az első sokk akkor ért, amikor a mély álomból arra ébredtünk, hogy csörög a telefon (sajnos tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem jelent jót), a második döbbenetet akkor éltük át, amikor a gyerekünk neve virított a telefon kijelzőjén. Semmi fontosat nem szeretett volna mondani, illetve, dehogynem! Hiszen azért hívott fel, mert neki igen is nagyon fontos volt, hogy volt tábortűz, hogy még mindig zajlik a buli és az éjféli takarodó fújás után kint alhatnak a szabad ég alatt (amit aztán két óra múlva az eső szakított félbe). Ja, és Anya, itt áll mellettem Cintia - hadarta bele a fülembe. Azt hiszem, hogy talán ez volt a legégetőbb közlendője számunkra. Apával átfordultunk a másik oldalunkra, és próbáltunk napirendre térni afelett, hogy a gyerekünk egy táborban az éjszaka közepén a csillagos (felhős) ég alatt egy lány mellett alszik aki szerelmes (?) belé. Meg sem lepődtünk,amikor a vonatról leszállva B. első mondata az volt, miközben egy lányra mutatott, hogy "a Levi becsajozott."

A két évvel ezelőtti esetből levontunk néhány következtetést, így szinte természetesnek vettük Apával, hogy a kedvenc rövidnadrágjában húzta le a hetet. A több funkciós gatya betöltötte a fürdőnadrág, a rövidnadrág szerepét, bár remélem, hogy éjszakára pizsama gyanánt nem azt használta. Most miért baj Anya, hogy egész héten ebben voltam - szegezte nekem a kérdést, - a Balatonba fürdéskor tisztára mostam, és magamon meg is szárítottam, utána meg már sem koszos, sem büdös nem volt - vetett véget a kérdezősködéseimnek. Igaza is van! :-)

Na és persze az ajándékok! Mert anélkül nincs nyaralás illetve hazatérés. Idén is, mint két éve kaptak ajándékba a gyerekek egy tornazsákot, egy sapkát, füzetet és kb. egy két mérettel nagyobb pólót. Majd belenő, de mindenesetre nagyon kedves gesztus a táboroztatók részéről. Megható és egyben feledhetetlen pillanat, amikor "egyenruhákban" szálltak le a beérkező vasúti kocsikról, valóban mint egy (cserkész)raj. 

És két évvel ezelőtt Levi is meglepett minket ajándékkal. Idei elutazása előtt ejnye-bejnyét kaptam a fejemre, hogy nem használom azt a nyakravalót amit az előző táborozás alkalmával kaptam tőle, így most nem is hoz nekem semmit, fenyegetőzött. Végül sikerült megértetnem egyetlengyermekemmel, hogy nagyon értékelem a szándékát és tetszik is, de egy nő nem nagyon szokott a nyakában egy fegyvertölténnyel rohangálni. Megenyhült irányomban és biztosított arról, hogy mégis kapok majd valamit. Ezúttal egy (100 forintos) gyűrű boldog tulajdonosa vagyok. Apa egy (szinte) személyre szabott bögrével lett gazdagabb, rajta egy találó idézettel: Apa, a főnök...addig amíg anya nem ér haza. Mennyire ismer minket a gyerekünk! :-) 

Csoportkép:

Sárkányhajózás:

Érkezés: