Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a (kis)kamaszkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, ahol az aranyos, bájos, csacsogó gyerekünkből , pattanásokkal kezdődő, mélyhangú, szőrös felnőtt lesz. Tapasztaljuk ennek minden előnyét és hátrányát, bár még csak most kezdtük.
A tavaly volt szerencsém egy kiskamaszos Vekerdy Tamás előadáshoz, ahol mély igazságok hangzottak el. Véleménye szerint ha a kamasz(odó) gyerekünk lusta, szemtelen, rendetlen, akaratos, okos(kodó), makacs, az iskolában rosszul teljesít, ez esetben minden a legnagyobb rendben van. Ha az ellenkezőjét tapasztalnánk vagy hiányzik egy-egy láncszem, akkor sürgősen pszichológusra van szükség. Jelentem, minden a legnagyobb rendben van! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése