Éljen március 15! (és a hozzávaló)

Isten bocsássa meg nekem, de nem vagyok az a kifejezetten Nagy Hazafi. Identitástudatom - véleményem szerint - a helyén van, megadom a tisztelet március 15-nek, ami főleg abból áll, hogy megnézem az esti hírösszefoglalót a tévében és tisztelgek a történelem előtt.
De ezúttal valami másról szólt nekem ez az ünnep.
Négy nap!!! És tavasz! És megyünk Orosházára...volt a terv. Nekem a lépcsőzés tiltott listára került, így úgy terveztem, hogy majd Kati mama alsó szobájában bevackolom magam és ott elvegetálgatok négy napig... ami ezzel együtt jár...eszem, iszom, sétálok, olvasok és persze a fiúkkal játszunk, beszélgetünk Kati mamával és más hasonló jó dolgok.
Pillanatok alatt változott a program: az alsó szoba foglalt. Hú, akkor maradok itthon villant fel az agyamban és máris jöttek a pillanatképek a csendről, a nyugalomról, a szabadságról ... és már döntöttem is ...és Apa is jóvá hagyta. Vajon miért? Magam miatt vagy maguk miatt? :-) Persze Cica, pihend ki magad az a lényeg - mondta Apa, miközben szerettem volna a fejébe látni, hogy valóban az önzetlenség szól-e belőle, vagy inkább a csend, a nyugalom és a szabadságvágy felvillanó képe jelent meg neki is :-) Mindenesetre egyet értettünk: én maradok, ők mennek (Orosházára).
Apa útközben kirakott Gizi mamáéknál, ahol a napi szénhidrát-, kávé-, (egy kis bor) mennyiséget magamhoz véve megalapoztam a négy napot. Lajos egy gyenge pillanatában tett ígéretére hagyatkozva még haza is szállított, így aztán kiskirályné módjára indult a hosszú hétvége. És így is folytatódott... Reggel hatkor az ágyban kávéztam és neteztem... reggel hatkor kinyithattam az ablakot anélkül, hogy Apa két perc múlva becsukta volna... és a nagytakarítás eredményét még élvezhetem két napig ...  csak magamnak főztem (végre párolt kelkáposztát ehettem - furcsa perverziónak tűnhet :-)) ... és éjfélig retro zenét hallgattam a neten amivel jól ki is szúrtam magammal, mert annyira felpörgetett, hogy alig bírtam aludni utána. A társasági életet sem hanyagoltam el  : Gizi mamákkal megpalacsintáztunk, és Móni barátnőmmel megkávéztunk (+ kalács és maradék palacsinta) férjek és gyerekek nélkül.
Apa és Levi is jól érezte magát Orosházán, így aztán mindenkinek történelmi eseménynek számított a március 15. Hosszú ideig fogunk még emlékezni és tisztelegni a négy nap(os) szabadság(harc) előtt :-)