Számadás

Hát eljött az év utolsó napja is! Semmi mást nem érzek mint a többi napon, bár még csak most ébredtem. De igen! Valami mégis más! A konyhában a sok mosatlan. Végre egy évben egyszer lehet az (elő)szilveszterre hivatkozni és este úgy lefeküdni aludni, hogy a mosatlan mérete kb. egy 20 fős társaság kiszolgálását sugallná. Viszont reggel amikor egy kávésbögrét kerestem, senki nem jött az állítólagos 20 főből, hogy segítsen keresni, nekem kellett mélyre ásnom az edények között.

De nemcsak ennyi történt az elmúlt évben, lássuk csak mi változott:

- Levi (gyerek)ágyát kiraktuk a szobájából, mert már kinőtte és különben is ...
- az úton már nem fogja meg a kezem, sőt az átkelésnél sem
- nekem a gyógyszertárba ránctalanítót reklámozó papírt dobnak a vérnyomáscsökkentő mellé
- Apa többet költ már szerszámra mint ruhára
- Levi egyre nagyobb figyelmet szentel a történelmi személyeknek, különös a Mátyás királyért (ezer forintos) rajong (mi Apával (a) Deák Ferencért vagyunk oda)
- én a ruhaboltokban már csak a különös méretű ruhák felé veszem az irányt  (48-as mérettől a végtelenig) (Apa már ruhaboltokba sem jár)
- Apánál is és nálam is megfigyelt jelenség, hogy az elfogyasztott étel mennyisége nincs arányban a kilóink számának növekedésével
- hála a hajfestékeknek, saját tapasztalatra nem tudok hagyatkozni, de Apánál látom az elmúlt egy évben hány szakáll- és hajszál váltott a barnáról szép deres őszre
- Levi az elmúlt évben folyamatosan gyakorolta az Apa és Anya szavakat, így mára különös tehetséggel tudja percenként akár ezerszer  (néha tízezernek tűnik) kimondani, hogy APAANYA
-  praktikusság helyett, sokszor a kényelmet részesítjük előnyben
- Levinek egyre jobban megy a számolás, ez főleg a gyakran megszámolt Mátyás királyoknak (is) köszönhető
- Levi "gyerekes" kacatjain túladtunk, így már nagyfiús  és ki nem mondható kacatok váltották fel a helyet, de ezekkel is ugyanakkora kupit lehet csinálni (valahogy ez nálunk mindig változatlan)
- ha megakarom puszilni Levit, már nem kell lehajolnom, elég ha csak előre hajolok ...feltéve ha hagyja a puszilkodást
- Levi leszokott a déli alvásról, mi Apával rászoktunk
- most már Levi is felteszi azt a számomra érthetetlen kérdést amit Apa: Anya, miért állunk meg minden ékszerbolt előtt?
- Rubint R. helyett Schobert N.-ra tornázom, mert az utóbbi lassúbb és könnyebben követhető (még megtudom különböztetni a jobb lábamat a bal karomtól, remélem jövőre is megmarad ez a képességem)


...és van-e a jövőre terv? Terv nincs, csak egy kívánság: soha rosszabb ne legyen!!!

Ok-okozati összefüggés

"...én mindig készenlétben vagyok, ezért is hívnak Vági Leventének."

Ha valaki megfejtette, kérem, szóljon nekünk is :-)

Boldog Karácsonyt!

http://youtu.be/7VwcXgtHz0M

Leviszáj

Anya : Levi nagyon szeretlek.
Levi: Tudom
Anya: Na és honnan?
Levi: Már egyszer mondtad!

Köszönöm!!!

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Nem tudok más olyan szót, amivel jobban kitudnám fejezni a hálámat a családomnak a ma (is) tanúsított emberségükért, figyelmességükért és szeretetükért. 

Új szó vagy új állat?

A napi figyelemfejlesztés során ezúttal a magyar abc betűit néztük Levivel. Eljutottunk a "cs" betűig, és kerestünk szavakat a fent említett betűvel. Csiga, csap, lecsó és soroltuk volna de időnként elakadtunk. Levi, mi a szamár másik neve? - próbáltam a megoldás felé vezérelni.   Láttam Levi szemében felcsillani azt a bizonyosat és szerintem ő is érzett valami ilyesmit, mert hirtelen felkiáltott: CSAMÁR!

És ha már itt tartunk, egy kis "cs" betűs gyakorlás:  nem minden csacsi csöcse csecse, csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse, mert ha minden csacsi csöcse csecse volna, akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.

A Mikulás

Nehéz ügy! Mármint Levinek. Van vagy nincs, igazi vagy hamisított, északi vagy nem, az ajtón jön be, vagy az ablakon, egyenes a szakálla az igazinak vagy göndör és még sorolhatnám. Sok-sok kérdés, a válaszok pedig egyenlőre rejtve maradnak. Az Igazi Mikulás és Béla bácsi között van az intervallum. Mert olyan jó hinni abban, és hiszünk is, hogy északon, Lappföldön él egy Igazi Mikulás, ám folyton mégis Hamisított Mikulásokkal találkozunk a villamoson, a rendezvényeken, a bevásárló helyeken és bizony az oviban is. És otthon? Hát otthon természetesen éjszaka járt a Mikulás, így nem láthattuk, bár egy kissé rossz néven vette Levente, hogy Gizi mamáékhoz meg nappal ment, és ő pont nem volt ott. Hát ilyen a pech! :-)
És ez a nagy mikulás dömping kissé elhalványítja azt a csodálatot amit a gyerekekből kéne kiváltania. Lássuk be, hogy a Mikulásból is megárt a sok - persze csokiból és ajándékból soha nem elég.
De azért valahol mégiscsak ott volt Leviben a kisördög, hogy mi van ha az igazi jön el hozzánk. Így este fel is ajánlotta, hogy segít a ruhákat kiteríteni, hogy hamarabb lefeküdjünk, ezzel is segítve a Mikulás munkáját. És persze énekeltünk és verset mondtunk neki, jó hangosan, mert hát úgy-e szegény már öreg és biztosan a hallása sem túl jó már.
Igen, igen és igen! - ujjongtam magamban, bár nem tudom, hogy miért fontos, hogy higgyünk a Mikulásban, de úgy éreztem, hogy ezzel még egy kicsit kitoltuk a varázslatos gyerekkor határait, még hiszünk a csodában és még élvezzük a megmagyarázhatatlan élményeket.
Másnap reggel óvodába menet lelkesen újságoltam a Levinek, hogy az oviba is megy a Mikulás.
Öhöm, a Béla bácsi - mondta Levi, miközben egy nagy árkot ugrott át. Hanglejtéséből úgy éreztem, hogy az előző napi hat Mikulással való találkozás után, már annyira nem lelkesedett az újabb színjátszásért, főleg, hogy verset kellett mondani neki és énekkel is illik szórakoztatni az Ősszakállút.

A nap végén megbeszéltük az óvodai Mikulást, aki természetesen a hamisított fajtából volt. Féltek tőle a kicsik? - kérdeztük Levit. Igen, a három éves Dani sírt, de aztán mondtuk neki, hogy ne féljen tőle, mert ő a Béla bácsi!

Leviszáj

Az óvodai nagy-, és óriás csoport betlehemes darabot adott elő a szociális otthonban. Hazafelé Levente közölte velem, hogy ő nagyon fáradt, mert: "az előadás miatt egy órán keresztül állnunk kellett a teremben,  bezzeg az Andrea néni (óvodavezető) piszok szerencsés, mert ülhetett".

Viszonyítás

Amikor Levente egyedül legózik...

...és amikor Apával.

Mini híradó

Szeretettel üdvözlünk mindenkit! Ma kivételesen Jenei Gábor és Vági Levente jelentkezik a (mini)tények stúdiójából a nap mini híreivel.

A mai nap folyamán, a Spar üzletlánc a két legszorgalmasabb dolgozóját kitüntette (a munkakönyvben egy lukkal), akik lelkiismeretesen, becsületesen és természetesen nagyon komolyan vették a munkájukat.

Továbbra is az élelmiszereknél maradva, örömmel közöljük, hogy az árak nem emelkedtek, ezért a vásárlók ma is sok-sok finomsággal tudták telerakni bevásároló kocsijukat.

Az időjárás sajnos kedvez a különböző rusnya élősködőknek, de Dr. Jenei és Dr. Vági mindent megtesz annak érdekében, hogy a fertőzéses időszak kimaradjon idén a télből.

Dr. Vági fogászati rendelőjében ma különleges kedvezménnyel lehetett szolgáltatást kérni. Nem csak az ezer wattos égővel világítottak a páciensek szemében, de a fogászati szék fel- és lefelé közlekedési sebességét is ki lehetett próbálni..természetesen csak a bátrabbaknak. És aki ezek után még a száját is kinyitotta az Dr. Váginak, az nem csak bátor, de vakmerő is. És amíg Dr. Vági a páciens (adott esetben Anya) szájába nézett, addig Dr. Jenei tesztelte a fogászati szék teherbírását és gyorsulási sebességét.

 

A bankunk szerint a mai árfolyam változatlan. Ugyan az áron lehet venni a csokoládét, fagyit és nyalókát, mint eddig.  

Rendőrségi híreink következnek! Két Rosszcsont Kölköt fogott ma el a rendőrség. Nem tanúsítottak ellenállást, bűneiket bevallva vállalták a következményeket.

Ha valaki otthonra szeretne egy ilyen barátságos "nevelőeszközt", kérjük, hívja a képen látható telefonszámot!

És akik nélkül ez az akció nem jöhetett volna létre: 

Közlekedési híreinkben felhívjuk figyelmüket a biztonságos, időjárási viszonyoknak megfelelő közlekedésre. Az általunk bemutatott képen az észnélküli közlekedést mutatjuk be. Persze, a látszat néha csal...de ezúttal nem. 

És a végére egy jó tanács! Ha valaki ráveszi magát Minicity meglátogatására, ajánljuk, hogy szerezze be az általunk bemutatott fejvédőt, mindenféle baleset megelőzésére, és ha nem szeretne úgy járni valaki mint Anya - aki a szerencsésebbek közé tartozva ugyan, de csillaglátás közben emlegette felmenőit, viszont volt anyuka, akinek az elsősegélyt is igénybe kellett vennie vérző sebének ellátásához. És ez a bizonyíték arra, hogy felnőttek számára kemény világ a mini világ!!!

És egy ilyen hosszú, fárasztó nap után valami kellemessel zárjuk a napot! Jó társaság, mese, könyv és a hiányzó ... (Anya, kérek egy forró csokit!!!)