Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2011. január 13., csütörtök

Apró örömök

Igen! Mennyire fontosak az apró dolgok és örömök az életünkben. Sokszor nagy dolgokra vágyunk, aztán van amikor még nagyobbakra és elveszünk annak vágyakozásában. Hatalmas kísértésként csüng szemünk előtt a(z elérhetetlen) cél, legyen akár fizikai, akár érzelmi vágy. Pedig az apró örömök sokkal értékesebbek, fontosabbak és örömtelibbek. És csodálatosak. Ajándék!
A tegnap nagyon sok ajándékot kaptam, ami az egész napomat csodálatossá tette, és este sem akartam lefeküdni, élvezni akartam, fürödni vágytam abban az érzelemben amit kiváltott.
Apró, nagyon pici ajándékot kaptam, ami hatalmasra nőtte ki magát és eltöltött annak örömeivel. Gizi mama jelenléte, beszélgetésünk, Ildi telefonja, Móni társasága, és végül de nem utolsósorban a hirtelen jött vendégek jelenléte és jókedve.
Valamiért nagyon fontos volt a tegnapi nap az életemben. Valami megmagyarázhatatlant kaptam, erőt, szeretetet, békességet és néhány apró (?) ajándékot! Ami talán nekünk semmiség, észre sem vesszük azt amit közvetítünk, a másik ember számára pedig sokat adunk akár tudtunk nélkül. A tegnapi nap nekem erről szólt. Talán nem is sejtek Ők, hogy mennyit adtak nekem egy szóval, egy tettel, egy mosollyal, a társaságukkal és a tiszteletükkel amit felém nyújtottak. Köszönöm nekik!


Márai Sándor : Ajándék

 
És mégis,ma is,így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja,két kézzel,
a reggelt,és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szem pár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad,milyen gazdag vagyok,
minden nap szakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

2011. január 12., szerda

Hajmosás

Az a fránya víz mindig arra megy, amerre nem kellene, főleg még ha habos is, szóval megtaláltuk a tökéletes megoldást a hajmosásra.

2011. január 5., szerda

Napi jócselekedet

Ma örömteli visszajelzést kaptam, hogy a továbbadott h-h-s vírusnak - mostantól fogyókúrás vírus -  köszönhetően egyik kedves Rokonom megszabadult egy kis felesleges zsírtartaléktól.
Hurrá! Én viszont beírtam a napi jócselekedeteim közé! (Remélem az elszámolásnál ezt is figyelembe veszik) :-)Így aztán mindenki jól jár(t) :-)

Elkülönítve

Az élet nagy dolgokat tud alkotni, ha akarjuk ha nem. Néha ironikusan, jót nevetve a saját viccein, máskor nagyon komoly arcát fordítja felénk. Én személy szerint nem mindig tudom eldönteni, hogy éppen nevessek, vagy komolyan vegyem a helyzetet, ne adjisten sírjak rajta.
A kórházból útravalóul kaptam egy óvó figyelmeztetést, hogy kerüljem a tömeget, a taknyos,náthás, hányós, fosós, köhögős, tüsszögős, köpködős, krákogós, rekedtes, orrtörlős,  és hazudós embereket, aki azt mondja, hogy jól van miközben akkorát tüsszent, hogy az összes baci több száz km/h-ás sebességgel terjed szét a helyiségben.
Én szófogadóként persze be is tartottam és kerültem is őket. Nem adtam puszit senkinek, nem utaztam tömegközlekedéssel és nem mentem bevásárlóközpontban, pedig mennyire terveztem. Terveim között szerepelt egy kiadós vásárlótúra, főleg a leértékelések után, amivel megjutalmazhattam volna magam. De nem! Néhány szemtelen kis állatka miatt ülhettem otthon  és persze jókislányhoz méltóan nem is mertem ujjat húzni a sorssal.
Bezzeg a Sors velem igen, miközben gondolom nevetett a markába jó nagyokat! Előbb Levente orra termelt szép zöld színű váladékokat , aztán Apa panaszkodott torokfájásra és bár előre azt hittem, hogy "pasisbetegség", azaz sajnáljanak egy kicsit, de rájöttem pár óra után, hogy Apa valóban rosszul van. Na tessék! Kerülöm én a betegeket, de egy házban nehéz lesz.
Apa átköltözött Levi szobájába,én meg maradtam egykén, ha közös helyiséget használtunk, szolgálatba vettük  a maszkot.
Úgy tűnik megúsztuk! Bár olykor be kellett bátorkodnom a fiúk szobájába szellőztetni, mert ők olyan jól elvoltak a büdös, bacis szobába. Tipikus pasik. Bár a büdös zoknikat a szennyestartóba dobták, de nem tudták volna letagadni, hogy két fiú lakja a szobát.  És az ablakig eljutni sem volt könnyű feladat. Eddig csak a Levi játékain kellett átgázolni, de Apa újságjai, szemüvege, mindenféle papírja és egyéb kacatjai mintha szintén a szellőztetés ellen lettek volna és az utamat állták. Merthogy a Fiúk nem szeretik a szellőztetést. A jó levegőt. és erre már többször rájöttem. A friss levegő számukra egyenlő a fázással, és igen erős ráhatással próbálnak rávenni, hogy csukjam be.
Én viszont nagyon szeretem. És tehettem is egyedül. Amikor csak akarom. És akkor kapcsolom ki a tévét amikor csak kedvem van. És akkor kapcsolom le a villanyt, amikor már sérti a szemem. És akkor alszom amikor álmos vagyok. És alszom éjszaka,mert nincs aki horkoljon mellettem.
 Afenébe!!!!! Kezdem megszokni az egyedüllétet! :-) Sőt!! Kezdem megszeretni!!!!

2011. január 1., szombat

Tudnak ám a Vágiék bulizni!

Apa jó példával jár elől :-)



És követője is akad


És a "buli" a tetőfokára hágott :-)


 Újévi csendélet ébredés után

 Újabb csendélet a kérdések nagykönyvével :-) 



Boldog Új Évet!

Mit kívánhatnék másnak és magamnak ez évre?
Lábunk lógjon a szerencse vízében.
Pénztárcánk mindig tömve legyen pénzzel,
Gyermekeink  hisztije  messze kerüljön el.

Az egészségünk tréfát ne űzzön,
Családunk, barátunk mindig kéznél legyen.
Békességünk soha véget ne érjen,
A szeretet vezessen végig az éven.

(Cs.É.)