Az élet nagy dolgokat tud alkotni, ha akarjuk ha nem. Néha ironikusan, jót nevetve a saját viccein, máskor nagyon komoly arcát fordítja felénk. Én személy szerint nem mindig tudom eldönteni, hogy éppen nevessek, vagy komolyan vegyem a helyzetet, ne adjisten sírjak rajta.
A kórházból útravalóul kaptam egy óvó figyelmeztetést, hogy kerüljem a tömeget, a taknyos,náthás, hányós, fosós, köhögős, tüsszögős, köpködős, krákogós, rekedtes, orrtörlős, és hazudós embereket, aki azt mondja, hogy jól van miközben akkorát tüsszent, hogy az összes baci több száz km/h-ás sebességgel terjed szét a helyiségben.
Én szófogadóként persze be is tartottam és kerültem is őket. Nem adtam puszit senkinek, nem utaztam tömegközlekedéssel és nem mentem bevásárlóközpontban, pedig mennyire terveztem. Terveim között szerepelt egy kiadós vásárlótúra, főleg a leértékelések után, amivel megjutalmazhattam volna magam. De nem! Néhány szemtelen kis állatka miatt ülhettem otthon és persze jókislányhoz méltóan nem is mertem ujjat húzni a sorssal.
Bezzeg a Sors velem igen, miközben gondolom nevetett a markába jó nagyokat! Előbb Levente orra termelt szép zöld színű váladékokat , aztán Apa panaszkodott torokfájásra és bár előre azt hittem, hogy "pasisbetegség", azaz sajnáljanak egy kicsit, de rájöttem pár óra után, hogy Apa valóban rosszul van. Na tessék! Kerülöm én a betegeket, de egy házban nehéz lesz.
Apa átköltözött Levi szobájába,én meg maradtam egykén, ha közös helyiséget használtunk, szolgálatba vettük a maszkot.
Úgy tűnik megúsztuk! Bár olykor be kellett bátorkodnom a fiúk szobájába szellőztetni, mert ők olyan jól elvoltak a büdös, bacis szobába. Tipikus pasik. Bár a büdös zoknikat a szennyestartóba dobták, de nem tudták volna letagadni, hogy két fiú lakja a szobát. És az ablakig eljutni sem volt könnyű feladat. Eddig csak a Levi játékain kellett átgázolni, de Apa újságjai, szemüvege, mindenféle papírja és egyéb kacatjai mintha szintén a szellőztetés ellen lettek volna és az utamat állták. Merthogy a Fiúk nem szeretik a szellőztetést. A jó levegőt. és erre már többször rájöttem. A friss levegő számukra egyenlő a fázással, és igen erős ráhatással próbálnak rávenni, hogy csukjam be.
Én viszont nagyon szeretem. És tehettem is egyedül. Amikor csak akarom. És akkor kapcsolom ki a tévét amikor csak kedvem van. És akkor kapcsolom le a villanyt, amikor már sérti a szemem. És akkor alszom amikor álmos vagyok. És alszom éjszaka,mert nincs aki horkoljon mellettem.
Afenébe!!!!! Kezdem megszokni az egyedüllétet! :-) Sőt!! Kezdem megszeretni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése