Hála a technika fejlődésének, ma már szerencsére könnyen kapcsolatot lehet teremteni egymás között, távolságot, nehézséget nem ismerve. És vannak bizonyos helyzetek amikor egy telefon(álás) sok mindent megmentethet és igen fontos információáramlásnak tud eleget tenni.
Mert vannak nélkülözhetetlen beszélgetések...igen fontos kérdések....és azonnal megoldandó feladatok. Vagy csak jól lehet panaszkodni rajta.
Na mi a fent említett okok miatt láttuk el telefonnal Levit, hogy amíg távol vagyunk, igen fontos és kevésbé (?) fontos, de annál izgalmasabb kérdéseire tudjunk választ adni.
Csörgött is a telefon reggel 6.30-kor először, aztán két percenként megint. Előfordult, hogy csak hogylétem felől érdeklődött Levente, de az is, hogy csak ellenőrizte a telefon működését. Fel is szólított, hogy ne vegyem fel a telefont, mert csak azt hallgatta meg, hogy kicsörög-e. Aztán kaptam a további felvilágosítást, hogy időnként bemondja a készülék, azt a mondatot, amikor a legszívesebben földhöz vágnánk a telefont, hogy a hívott fél pillanatnyilag nem kapcsolható. Nos, Leventének ez is igen komoly feladat volt, hogy tudhassa mikor vagyok kapcsolható és mikor nem, persze úgy, hgoy közbe ne vegyem fel a telefont, mert különben nem akart hívni. Bár az is előfordult néhányszor, hogy csak azért hívott, hogy mindig hívhat-e.
Lássuk be, hogy bőven van-volt oka telefonálni. Nem csoda, hogy két percenként csörgetett. Ennyi fontos kérdés nem hagyta nyugodni.
De aggódott is miattam. Ezért is csörgött néhányszor a telefon. Mindenféle megszólítás nélkül kaptam a kérdést a telefonfelvétel után. Anya, te ettél már? Még nem hozták az ebédet - válaszoltam. Anya, Téged ott a kórházban éheztetnek? - szólt bele a telefonba aggódó hangján.
Panaszkodni is lehet a telefonba. Újabb telefoncsörgés - újabb beleszólás : szia Nyuszikám után egy panaszkodó, majdnem síró hang szólt bele:" Anya, Kati mama azt mondta, hogy bolhás kutya vagyok." Sejtettem, hogy valami félreértés történhetett. Az eredeti mondat Kati mama szájából úgy hangzott, hogy : morogsz mint egy bolhás kutya. De a lényeg, hogy Anya elérhető volt és lehetett panaszkodni. Vagy csak jó volt megosztani Anyával azt a tényt, hogy Morzsi újra tiszta mert kimosták.
Apa is rutinossá vált a telefonálások terén. Most már tudom, hogy miért csak két percenként csörgött az én telefonom. Mert Apa telefonja is csörgött a kimaradt percekben. Előfordult, hogy Levi felhívott engem, csak hogy közölje Apának is telefonál. Ám volt egy nap, amikor Apa szeretett volna sokáig aludni, ezért előrelátólag le is hallkitotta a telefonját.
Levivel megbeszéltük, hogy nem hívja Apát a fent említett kérés miatt. Ki is bírta kb. egy fél óráig, aztán visszahívott engem egy kicsit panaszkodni: "Anya, hívtam Apát, de nem vette fel a telefont. Biztos lehallkította, hogy ne zavarjam."
Anya, szomorú vagy ott nélkülem? - kérdezte Levente. Igen, szomorú és iszonyúan hiányzik. Bár szerencsére két percenként hallhatom a hangját, és egy-egy kérdésével vagy mondatával jó kedvre tud deríteni.
Nem bántuk meg, hogy telefont adtunk Levi kezébe, de egy dolog foglalkoztat, hogy mi hogy nőttünk fel ilyen sok kérdés megválaszolása nélkül :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése