Hóember

Gazdag Erzsébet: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt,
Álldogál egy furcsa alak.

Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája.

Hóból annak mindene,
Dióból csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

Hát Ő a mi Hóemberünk. Kicsi, nyomi, de a mienk. Ami tökéletes rajta, az sárgarépa orra. Szegény Hóember nem sokáig élvezhette eme testrészét. Amíg a két éves szomszéd Nóri megrendelésére hógolyókat  gyártottam, Levi kivette a Hóemberünk tökéletes orrát és megette. Lett egy orr nélküli Hóemberünk és egy sárgarépa által nyújtott élvezettel  átélt arcú Gyerekünk.