Két dolog jutott eszembe, gyorsan le is írom.

A minap a Cora áruházban voltunk, míg Apa a kasszánál várakozott, addig Levivel felfedeztük a folyosó részt. Ott is mint mindenhol, természetesen voltak forgó, zümmögő, mozgó, villogó,vidámparkot imitáló játékok, amik ha tehetnék folyton elnyelik a családok 100 forintosait. Levi is felpattant egy motorra és amíg odébb sétáltam megnézni a szomszéd üzletet, Levi hangját hallottam, ahogy egy közelben álló, épp játékba pénztbedobó nőhöz szól: "Néni, az enyémbe is dobnál egy pénzt". Úgy gondolom, gyerekkorban leleményesség, felnőttkorban már neveletlenség ilyet kérni :-)

A másik fontos dolog, legalább nekem, és talán az egyik legszebb bók amit Apától kaptam, a tegnapi szombati ebédnél volt. Életembe először főztem zöldborsólevest, amit több recept alapján állítottam össze. Persze izgultam ahogy Apa az első kanállal vitte a szája felé. Hmm, Cica, ez nagyon finom -mondta Apa, miközben körbenyalta a száját. Majdnem olyan mint amilyet Mama csinált, Anyu sem tudott olyat főzni soha - mesélte Apa, miközben újabb kanál levest vitt a szája felé. Kell egy feleségnek ennél nagyobb bók? :-)