A nyaralás alatt az agykontroll gyakorlása háttérbe szorult, holott mindig elhatároztam, hogy rendszeresen relaxálok. De most hogy visszatértem a rendes kerékvágásba,újra szerepet kapott a mindennapjaimban. És az eredmény sem maradt el. Újra és újra megtapasztalom, hogy a pozítiv hozzáállás jókat szül. A tegnap is egy ilyen nap volt. A kis párolgtatómat elvittem szervizbe mivel nem jött ki rajta a pára. Egy kicsit tartottam tőle, hogy mit mondanak ha megnézik, mert nem igazán tartottam be az előírásokat. A salvus-víz sem volt rá jó hatással és nem is lehetett volna használni, a vízkő sem kímélte szegényt, és a tartály is engedett rendesen. A szervizben kiderült, hogy a ventilátor nem jó benne, azt kicserélik és visszakapom az amúgy igen meggyötört párologtatómat. Egy hét múlva felhívtak, hogy mehetek érte, megjavították. Kicsit tartottam tőle, hogy az átvételnél felhívják a figyelmemet, hogy kicsit mostohán bántam szegény "párával", de ehelyett kaptam egy teljesen új, csomagolt szerkentyűt. Alig hittem a szememnek.
Lelkesen és vidáman , kezembe az új párológtatómmal (akinek megígértem, hogy nem teszek bele salvus-vizet és nem fogom hagyni, hogy a vízkő eluralkodjon rajta)bevágottam egy óráshoz, hogy az időnként perceket késő órámat és egy másik nem működő órát megnézze. Megnézte és 10-15 perc után visszaadta mindketőtt üzemképesen. Köszönöm, mennyivel tartozom - szokásos kérdés után, jött a nem szokásos és meglepő válasz: semmivel - ajándék - mondta az amúgy is szimpatikus órás a szemüvege fölött átnézve.
Hát ez egy ilyen nap! - mondtam magamba és megerősítettem magamba azt a reggel elhangzott mondatot, hogy: a pozitív gondolatok hozzák számomra a vágyott jót.

Már napok óta gyűjtöm azokat az élményeket és dolgokat, amelyeknek szerepet szánok a blogba, aztán mire ideérek ködbe veszik minden. Előkapom a D. L. által tanított memóriafogast és próbálok mindenre visszaemlékezni. Egy kicsit sűrű volt a múlt hét, de pont ettől volt ennyire jó.
Hosszas alkudozás után , hétfő délelőtt elindultunk a rég vágyott Balatonra. Az idő nagyon kedvezett nekünk, bár az előrejelzés szerint esős napoknak néztünk elébe. Nem az első alkalom, hogy az időjárás jól kitolt a szakemberekkel, és ezzel kedveztek nekünk. Ennek így kellett lennie, hiszen a tavaly sem voltunk nyaralni és most is csak négy nap állt a rendelkezésünkre, hogy jól érezzük magunkat. Úgy gondolom, hogy meg is tettünk mindent a cél érdekében.
Levi nagyon élvezte a Balatont, és megerősített abban a hitben, hogy el kell vinnünk őt úszni. Az első alkalom volt, hogy találkozott a Magyar Tengerrel és kellőképpen ki is élvezte a benne töltött minden pillanatot.
Természetesen mindenki játékát meg kellett néznie a parton, az összes vizibiciklire felült volna és minden gumicsónak utasa kell szeretett volna lenni. Itt is talált barátot, bár érdek barátság is volt, hiszen a Dávid nevű kisfiúnak volt gumicsónakja, de a lényeg, hogy így mindketten élvezték. Dávid Apukával csak egymást kérdezgettük, hogy honnan ez a sok energia a gyerekekben. Nem az első alkalom, hogy már attól elfáradok ha nézem. Balázs is besegített a hajóhúzásba,de nem vetekedett a két kicsi energiájával. Még Balázs is a fejét ingatta olykor és feltette azt a kérdést, ami mi is ezerszer: honnan ez a sok energia? A hajózás is sok izgalmat rejtett, ebben Levi és Balázs kellemes "idegenvezetőt" talált egyrészt Apa személyében, másrészt egy kb. 12 éves korú kapitány útmutatásában. És a vízibicikli! Persze odafigyeltünk arra, hogy csakis valami exkluzív biciklit kölcsönözzünk, hiszen ez illik három fiúhoz, én magam egyedül "csak" egy utas voltam, akinek nem sok beleszólása volt az irányba, a sebességbe és a vezetésbe. Sodrottam az árral és a fiúk kedvével. Végül egy tűzoltó mellett döntöttek, bár egy helló kitty-s bicaj is bent volt, de Levi felhívta rá a figyelmem, hogy szó sem lehet arról, hogy azt kölcsönözzük. Nem mondta, de azt éreztem ki belőle, hogy nem égetné magát egy olyanba. Igaza van! Én sem!
Na és persze Levi hozta a formáját, önállóan, akaratosan és egy kicsit sem szemérmesen intézkedett, ha nem volt a pizza az asztalon, amikor ő már nagyon éhes volt, amikor a fiatal pár a háta mögött cigaretázott és az Ő méltóságos orrát körüllebegte az éppen nem jó illatú fűst, és orrát befogva felhívta a fiatal pár figyelmét arra, hogy mások is vannak rajtuk kívül. Metakommunikációs jelrendszerét használta arra, hogy ha külföldiek lennének akkor is megértség az ő büdös problémáját.:-)
Egy idő után ha intézkedni akart, kénytelenek voltunk megkísérelni tettében, mielőtt még valamit megint túlbuzog :-)
És életünkben nem ettünk annyi pizzát mint a négy nap alatt. És remélem, hogy nem is fogok. Szeretem, jól is esik egyszer vagy kétszer. De sokszor már nem. De nem igazán lehetett könnyű kajákat rendelni, ha felcsillant a szemem egy paradicsomlevesen, kiderült, hogy mini bögrébe adják és utána csak pizzát rendelhettem volna, ami így együtt sok. Maradt a pizza és egyelőre elég is volt.
A négy nap hamar eltelt, próbáltunk mindig valami változatosságot csinálni, bár a délutáni strandoláson nem nagyon lehetett sok izgalmas dolgot belevinni.

Szombaton meg elmentünk Herceghalomra Móniékhoz Beáékkal és még egy pár emberrel. Régen éreztem ennyire jól magam. A Barátok! Mennyire fontosak egy ember életében. És milyen kevésen múlik egy-egy barátság "megmentése", egy telefon, egy rövid találkozás vagy egy ilyen közös összejövetel. Mindenki egyetértett abban, hogy gyakrabban kéne ilyet csinálnunk, hiszen mindenkinek szüksége van az ilyen alkalmakra. A kikapcsolódásra, a biztonságra amit a barátok nyújtanak, a beszélgetésekre, amiket talán ők értenek meg a legjobban, a nevetésre amire szükséged van, hogy Te is velük nevess és a közösségre amiben te is egy nagyon fontos láncszem vagy. Ezt próbálom Levinek is megtanítani, hogy mennyire fontosak a barátok, és hogy tenni kell érte. Sokat. De nem kényszerrel, hanem örömmel és szívből, és ettől annyira jó és méltó a barátság.
Remélem, hogy egyszer ő is talál olyan barátokat, akikről ugyanez lesz a véleménye és akikről úgy gondolja, hogy érdemes mindent megtenni, és érte is hoznak áldozatokat.
Vasárnap egy hirtelen ötlettől vezérelve, bár nagyon sokba került, de megnéztük a dinó kiállítást. Jó volt, tetszett, bár szerintem az árát nem érte meg. Vagy kevesebb kellett volna legyen, vagy lényegesen több dinót kellett volna kiállítani. Élménynek nem volt rossz, de hamar véget ért. Egy szinte biztos az én véleményem szerint: elnézve a hatalmas és igen agresszív állatokat, talán nem is baj, hogy anno jött egy meteorit és elpusztította a föld színéről őket, mert ha ők maradnak, igen kevés esélye lett volna az emberiségnek az életbemaradáshoz.

Levi megörvendeztetett bennünket néhány szóval: pl. Szent János szentségét (nem tudjuk, hogy hol hallotta és kitől , de egy reggeli ébredés után tartotta fontosnak velünk megosztani):-). Aztán frizbliztünk a Balatonban sokat, és szerinte a blicikliket is kellett volna vinnünk.
Szép volt, jó hét volt és régen éreztem magam ennyire jól. Örültem, hogy ott volt a Balázs és örültem, hogy részese volt a hétnek. Remélem, hogy Ő is örült :-)
Nem volt időm, lehetőségem gondolkodni, lekötöttek az élmények, a programok és a család. Ez is megerősített abban, hogy a sok negatív gondolat mennyire ártalmas. Napok óta egy olyan szólás jár az agyamba amit a gépemre is kiragasztottam, hogy mindig szem előtt legyen: ha azt akarod, hogy a dolgok megváltozzanak, új gondolatokra van szükséged!


a füst

Vasárnap kora reggel van.Csend mindenhol, alszik mindenki. Az elmúlt hétvégeken ilyenkor már a bicikli nyergén ültem és tettem a kilométereket. Ma inkább pihenek és majd később a jó öreg taposót veszem használatba. Egyre jobban esik a mozgás, legyen torna, bicikli, vagy egyéb testmozgás, bár a taposás nyer, mivel lehet közben olvasni vagy éppen tévét nézni. Na és a jóga! Hát az valami isteni! Egy hátránya van, hogy akkor élvezhető és maximálisan jól csinálható ha csend és nyugalom van - lenne, ha Levi fél percenként nem mondaná, hogy ANYA. Apropó Apa, Anya! Egy nap összeszámolom, hogy hányszor mondja ki ezt a két bűvös szót, de néha Apával, már csak nevetünk rajta. Több száz lehet a kimondott apaanya? :-)
A tegnapi nap igencsak tele volt Levinek izgalmakkal.Délelőtt szóltunk Levinek, hogy ebéd után meglátogatjuk Gabcsiékat. Induljunk most - mondta Levi. Levi, előbb ebédelni kell és majd utána- próbáltuk meggyőzni. Én nem vagyok éhes- érvelt a Levi, csakhogy indulhasson. Nagyon szereti Gabcsit és ennek nagyon örülök. Szinte naponta emlegeti és folyton a társaságára vágyik. Hát mondanom sem kell, hogy milyen "dinom-dámom"-ot tartottak a Gabcsival délután. Aztán Orsi és Andi focizott vele délután,amitől még jobb kedve lett, márha lehetett fokozni.

Hogy vannak-e kisebb sikereim agykontroll terén? Az is siker, ha nyugodtabb vagyok. Bár a tegnap kissé előtérbe jöttek megint a negatív gondolatok, de igyekszem ma nagytakarítást tartani. Ma korán reggeltől azt "mantrázom", hogy meggyógyulok, meggyógyulok, meggyógyulok. És ez így is van!
Öröm jár át, hogy Ildi és érdeklődik eziránt, és biztos vagyok benne, hogy ő is eléri a sikereket ha lelkesen használja a módszert.
A babjaim még nem csíráznak, bár azt hiszem, hogy gyakrabban kéne programoznom rájuk. Fogok is, megyek is újra megnézem a tükrömbe, hogy mekkorát nőttek már.
A vasalásra is programozhatnék, hiszen már kiesik a kupac a szekrényből. Hátha valaki kivasalja nekem ma :-)Vagy ez csak álom marad?

Amióta igyekszem pozitívabban gondolkodni, mintha az élet is könnyebb volna :-)
Bár még gyakorolnom kell , de a napi két-három relaxálás nagyon jót tesz. Szeretném ha ez a szám mindig is megmaradna és egyre jobb és jobb lenne. Ezen leszek. Pénteken is lefeküdtem fél háromkor relaxálni, négykor pattant ki a szemem, hogy Leviért kell menni az oviba:-)
Apropó Levi! Vagy érzi, hogy nyugodtabb vagyok, vagy én érzem, hogy változnak a dolgok, de az elmúlt napokban, mintha könnyebb lenne vele. Még mindig oda kell figyelni arra, hogy mit és hogyan mondjuk, lehetőleg kevés lehetőséget hagyva mindenféle negatív megnyilvánulásának. Hétvégén talált egy playmobilos újságot, és kitalálta, hogy neki kell a benne szereplő vonat, sínekkel együtt. Hiába győzködtük Apával, hogy nagyon drága és nincs annyi pénzünk, a makacsságán nem sikerült túllépni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottuk Apával, hogy az összes játékát eladjuk és abból megtudjuk venni a hőn áhított játékot. Gondolkodott néhány percet, majd áldását adta rá. Eltűnt és pár perc múlva visszajött, elújságolva, hogy a darut szétszedte és berakta a szekrény alá (eldugta), hogy az ne adjuk el. De az autókat se adjuk el, minden mást igen. Illetve, .... - és sorolta tovább a játékokat :-)
Olyan nagy fiú lett!!! A hétvégén tűnt fel, hogy már megint mennyit nőtt, és mennyivel másabb lett mint eddig. Továbbra is az egyik meséje az "esküvős mese", amire gyakran tart igényt.

Van néhány újabb sikerem, főleg a három ujjas technika alkalmazása a legjobbnak, és talán azért, mert olyankor használom amikor gyors segítségre van szükségem. A többi programozás eredménye még nem jött el, de az is megérkezik.
Vasárnap rejtvényt fejtettem. Van az a fajta rejtvény, amibe a szavakat "eldugják" több irányba. Van amikor türelmesen megcsinálom, de főleg az a jellemző, hogy ha nem találom az utolsókat tovább lapozok. Ezúttal ha nem szökött semmi a szemem elé, három ujj technika és amint kinyitottam a szemem rögtön két-három szót láttam meg. Rekord idő alatt fejtettem meg a rejtvényt.
Még aznap délután megígértem Levinek, hogy legóból kukásautót építek. Mivel rengeteg legóval és egy kupacba, elég nehezen ment a kis alkatrészek megtalálása. De segített az előbb említett technika. Már csak nevetni tudtam rajta és azt mondogattam , hogy nem hiszem el, pedig ilyet nem "illik" mondani, de így éreztem. Igaz, így is több óra kellett mire a sok pici alkatrészekből kukásautó lett.

Hát a múlt héten csíráztatásra "ültetett" babjaim nem akartak semmit csinálni. Köszönték szépen, jól elvoltak a napon a vizes vattán, de hiába programoztam rájuk, őket, meg sem mozdultak. Hétvégén a bablevesnek szánt babból elcsórtam négyet és újra próbálkozok velük. Ma hívott É. agykontrollos , esettanulmányos párom, hogy milyen jól sikerült a babos kísérlete. Nemcsak őt, hanem engem is meggyőzött, hogy mennyire működik, azért remélem, hogy az én babjaim is bizonyságot tesznek az elme ilyen fantasztikus működéséről.

És még egy újabb bevonzás! A tavaszi mélypont után elhatároztam, hogy pozitívan állok a dolgokhoz. HOgy lehet egy betegséghez pozitívan állni? Először is, hogy ne legyen betegségtudatunk, másodszor, hogy minden alkalmat találjunk meg, ami segít az állapot javításában. Így jött az agykontroll ötlet. Aztán Domján László könyvében olvastam, hogy autoimmun betegeknek nem ajánlott tejtermékeket enni, mert az csak az állapot romlását okozza. Így hát áttértem a vegán életmódra és élvezem is. Főleg a tudatot, hogy magamért sokat (t)eszek. Mindennapi relaxálásaimba azt képzelem el, hogy egészséges vagyok, ezért aztán úgy érzem, hogy jönnek az újabb módszerek arra, hogy hogyan legyek egészségesebb és hogyan legyek egyre jobban. Ma találtam egy cikket az autoimmun betegek és az omega-3 zsírsavak közötti nagyon jó kapcsolatról. Egy statisztika szerint az eszkimóknál olyan ritka az autoimmun betegség mint a fehér holló a sok halnak és fokának köszönhetően amit megesznek. Ma első utam egy gyógyszertárba vezet. Egy másik cikk a zöld tea áldásos hatását írja le, ami szintén fontos egy ilyen betegségnél. És tudom és hiszem, hogy újabb és újabb ötleteket kapok, hogy mit tehetek a magam érdekében.