18 éve vagyunk hivatalosan egy pár. 6570 nap együtt (házas)társként.
Van ünnepelni valónk. Sopront és környékét szeretnék felfedezni pár napban. Tájékozódunk, tervezgetünk, de a sodródás örömét is megéljük.
"Itt kellett volna letérni az útról" - mondja Apa. Egymásra nézünk, a szó felesleges, egymás tekintetéből olvasunk. A következő kijáratnál a Fertőrákos tábla üdvözöl. Nem terveztük, de jövünk. És nem hiába.
Felfedezzük a kőfejtőt, a 34 fokos hőgutta ellen kellemes levegővel fogad a hűs barlang. A színházi részben az esti előadásra hangolnak. Ismerős színész arcokat világít meg a lámpa fénye, egy-két méterre jönnek-mennek mellettünk. Izgatottan suttogom Apa fülébe, hogy láttad őt? Tudod ki az a férfi? Emlékszel arra a nőre? Látad a celebhírekben? Ő most válik. Neki ő a férje. Ő játszott abban a darabban. Nézd, hogy megöregedett! Mennyivel jobban néz ki élőben! - sorolom Apának a tudnivalókat. Aha - bológat Apa.
Ha már Fertőrákos, ne hagyjuk ki a Fertő-tó látnivalóit se. Nincsen látnivaló. Megközelíthetlen két éve.
Sopron felé vesszük az irányt. Jelentem: készültünk! Utólag kiderül, hogy azért bőven van hiányosságunk. A belvárosban gyönyörködünk a barokk épületek szépségében, de a házak történetéről nem minden derül ki. Amikor elrobog mellettünk a soproni kisvonat, megüti a fülünket a vonatból kiszürődő kellemes női hang, amint kultúrtörténeti előadást tart az utazó turistáknak. Újratervezünk. Másnap az első vonatra mi is jegyet váltunk. Itt tudjuk meg, hogy Liszt Ferencért annyira rajongtak a (soproni) nők, hogy a zongorán felejtett kesztyűjét darabokra tépték, hogy mindenkinek jusson belőle. Imádjuk a 60 perces utat, a látvány és a sok évszázados történet, pletyka teljesen felcsigázza az érdeklődésemet.
Nekivágunk felfedezni a várost. A Taródi vár teljesen lenyügöz. Az az emberi akarat, kedv, kitartás, erő, alkotás amivel Taródi István összerakta a várat, példaértékű.
A Tűztorony, a Károly kilátó, a Boszorkányösvény is sok élményt tár elénk, de nehéz kilibbenteniük a Taródi vár hatása alól
Továbbra sem hagy nyugodni a Fertő-tó, látni szeretném. Apa próbál felvilágosítani, hogy nem igazán lehet belőle látni sokat, csupa nád, csupa gaz, de az évek óta tartó valalmi különös vonzalmam a víz látványa iránt hajt belülről. Igen, makacs vagyok.
Ausztria felől könnyen megközelíthető, ide 20 kilométerre van - mondja a szállásadónk. Apa, mint mindig szeretne a kedvemre tenni. Előkotorjuk a személyigazolványokat és átruccanunk a szomszédokhoz. "Just Rust" közli a községtábla. A belvárosa valami csoda, szinte mindegyik kéményen gólyafészek pompázik. A pálmafák és a leanderek sokassága mediterrán hangulatot varázsol. Megtaláljuk a tavat is. Nem sokat látunk belőle, a nádak magasan az ég felé törve takarják a tó vízét. Hagynak egy kis rést a kiváncsiskodók számára , na meg a kikötni vágyó hajóknak is. Látom Apa arcán az "én megmondtam" kifejezést. De nem szól. Tudja, hogy olyan jó érzés ez nekem. Hagyja, hogy lubickoljak benne. Ismer. 18 éve hivatalosan is.
Pár órás külföldi kiruccanásunk után Nagycenk felé tartunk. A kastély zárva. Csalódásunkat egy-egy hatalmas sajtos-tejfölös lángosba fojtjuk.
Nemsokára indul a nagycenki gőzös kisvonat. Megyünk egy kört? - néz rám Apa. Megyünk.
A mozdony utáni kocsira szállunk fel, kimegyünk a kilépőre. Apa arcáról a mosoly levakarhatatlan. Gyerekkorát idéző impulzusok járják át, a meleg gőz az arcunkba csap, a fütty éles hangja rezegteti a dobhártyánkat, a korompihék fáradtan megülnek az arcunkon, és úgy telepednek a karunkra mintha soha nem akarnának onnan eltűnni.
A háromnapos élménycunamit a fertődi Esterházy-kastéllyal zárjuk. Körbevezetnek néhány barokkos, rokokós helyiségben, sajnos felújítás miatt nem kukanthatunk be a szobákba, pedig engem bizony nagyon érdekelt volna. A sok elhangzott értékes információkból két dolog maradt meg: egy leszármazott ma is a kastély keleti szárnyában él (irigyelem), a másik, hogy Joseph Haydn-nek 50 keresztgyereke volt a településen. Felmerül a kérdés, hogy vajon hány gyereke szület(het)ett ott?
A kastélyhoz tartozó látványos parkot kisvonattal járjuk be idő és energia hiányában. Gyönyörű, romantikus angol, francia kertek között lavírozunk, miközben Haydn szimfóniája öleli körbe a piros bársonnyal bevont üléses szerelvény auráját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése