Pont az I-n

IGEN, IGEN, IGEN!  Nincs a billentyűzeten I aminek pont van a tetején. Az utolsó itt töltött napunk pedig megérdemelné. 

A hajónk reggel kilenckor indul a krk-i kikötőből.

Közel nyolcórás út áll előttünk. Elfoglaljuk a helyünket, hozzák a szíverősítő welcome drinket.

Szükség is van rá. A hajó úgy csúszik a tengeren, mint kés a vajon. Egy darabig. Enyhe szél támad, a hajót mozgatja. A jobb oldalon ülők kapnak is egy jó nagy adag hullámot a nyakukba. Írok az otthon lévő családtagjaimnak, hogy ha esetleg mára nem lenne okuk az örömre, akkor annak örüljenek, hogy szárazföld van a lábuk alatt. Mit nem adnék egy talpalatnyi stabilitásért. Levonulok a zárt részbe. Lent jobban látom a magasra törő hullámokat, fent jobban lehet érezni. Becsukom a szemem, ringatozók. Így elviselhetőbb. A szél megáll, a  hajó újra siklik.

Rab szigetéhez közeledve meglátjuk a festői négy tornyot. Katt ide: A négy toronyról

 Kapunk két és félórát. Érezzük, hogy délebbre jöttünk. Hatalmas pálmafák magasodnak az ég felé, a sziesztaidőt itt betartják. Apa még az utolsó percben fel tud menni az egyik kilátó toronyba, majd utána bezárják a kaput. Idő van. Pihenőidő.

Mire visszaérünk a hajóra, már terített asztal vár ránk.

Benne foglaltatik az árban, választhatunk halas vagy húsos étel közül. Ásványvizet, üdítőt és bort is felszolgálnak. Kenyér is kerül az asztalra. Továbbindul a hajónk Pag szigetére. Tökéletes forgatókönyv. A sírályok kísérnek. Az asztalokra kirakott kenyéradagunkat feláldozzuk a sirályok javára.

A sziget elején, Lun helységben áll meg a hajónk. Néhány ház, egy kis betonpart pár hajóval. Viszont micsoda leanderek színesítik az amúgy is tarka tájat!

Semmi extra nem  jellemző a településre, de itt már lehet fürdeni.

Elindulnék felfedezni a helyet, de nem igazán van semmi látnivaló, a 160 éves fa kereséséről szívesen mondok le Apáért. Maradok a hajó hűvös helyiségében és olvasok, amíg Levi és Apa a hajó közelében fürdenek a többi utassal. 

Észre sem vesszük, hogy mennyire szalad az idő. 180 fokot fordul a hajó, visszaindulunk Krk felé. Kopár, sziklás , lakatlan szigetek mellett suhanunk el. Folyton pásztázzuk a tengert, szemünk a beígért delfineket keresi. Levi a hajó legmagasabb pontjáról lát párat, mi Apával ( és a többi turistával) elhisszük, hogy körülöttünk úszkálnak. Jó lett volna látni is őket. Uzsonnára kapott kakós nápolyszelettel kárpótolnak minket, majd a Stara Baska gyönyörű öblei kötik le minden figyelmünket. Tátott szájak, kattogó fényképezőgépek a hajó minden részén. 

Pontos menetidő szerint kiköt a hajónk Krk város kikötőjében. 

Sok az élmény. Fáradtak vagyunk. Nem zárhatnánk méltóbb nappal a nyaralásunkat.