Nem jó ez így - érzem ezt már évek óta. A facebook és az internetes felületes "olvasás" az agyi tevékenységem kapacitásának a 0,0001%-át igényli, és az addig kedvelt egy jó könyv belemélyedéséhez, egy rejtvény megfejtéséhez már nincs is türelmem. Eleve nincs sok türelmem alapkészleten. A Levivel játszott társasjátékok ideje is leáldozott , kinőttem már belőle - mondja Levi.
Az elmúlt évek folyamán egyre inkább érzem az effajta szellemi kiüresedést, és az idő is ellenem dolgozik. Demencia - virít mindenhol ez a felirat, és hallom az ijesztő "betegtájékoztatót" is. Hozzátenném, hogy egy orvosi könyvtárban dolgozva nem ritkaság, hogy ez a téma gyakran kerül elém.
Vissza a netezéssel (persze csak amennyire lehet), mert ott van a fránya megszokás, a kíváncsiság, hogy kivel mi történt az elmúlt öt percben amíg nem voltam online, és ott van az a vágy, hogy le ne maradjak semmiről. De miről is? Na, itt éreztem, hogy valamit változtatni kéne.
Tudatosan keresem a mentális, agyi kielégüléshez az eszközöket. És találok is. Nagyon jókat!
Csak úgy sorakoznak előttem, ahogy eddig is , csak a netezés szépen kitakarta őket a látóteremből.
A könyv. A társas. A rejtvény. És (újra) megint a puzzle.
A munkahelyi kollektives ajándék puzzle kirakása szépen lassan kezdett a zsigereimig hatolni, egész addig amíg azt mondtam, hogy nekem otthonra is kell.
Apával este kibontjuk a szép színes két összetevőit. Apa lelkesen felajánlja, hogy segít a széleket kiválogatni.
Segíthetsz tovább is - ajánlom fel, de látva a lelkesedésemet, inkább háttérbe vonul, hogy maradjon nekem idő és tér az új hobbi kiéléséhez. Néhány óra után fejfájás és szemfáradtság miatt feladom, bár nagyon izgat, hogy megtaláljak egy-egy "alkatrészt".
A sok színes puzzledarab láttán meggyőződésem, hogy sok hiányzik belőle, és rengeteg meg felesleges, pluszban van a csomagban.
Hagyjuk a konyhai asztalon szétterítve - mondja Apa, mert tudja, hogy vasárnap reggel korán már ott ülök a forró , gőzölgő kávéval és keresem a vizet, a sziklát, az eget.
Vasárnap reggel meglepve nézem az előttem egyre jobban kibontakozó képet, már "felépült" a cölöp, már a víz tetején ringatózik a csónak. De mikor és ki?
Apa. Szombat este lefekvésem után a konyhában tesz-vesz. Leül az asztal mellé, keres egy darabot...keres újabb darabot...az óra lassan egy órát mutat. Éjszaka közepe van. Apa az asztal mellett kirakozik. Nem lehet abba hagyni....Beszippant. A vasárnapi program nem kérdés. Pár óra múlva az utolsó darab is a helyére kerül. Gyönyörködünk benne. Szép a kép. Nem csak a látvány nyújt vizuális élményt, de a kirakása is hatalmas örömet jelent.
Újabb hobbink lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése