...legalábbis remélem.
Hajnali ötkor , számomra a megszokottól eltérően az ébresztőre kapok szívinfarktust. Nem nekem való, jobban szeretek magamtól ébredni, ha ez még a hajnali, nem embernek való időben is történik.
A kómából félig magamhoz térve, egyetlen szó jut az eszembe: kávé. Vállon veregetem magam, hogy milyen jó ötlet volt este bekészíteni, így már csak a gombot megnyomva néhány perc múlva jöhet is az életadó nedű, koffeinmentes változatban.
Elvégezve a reggeli mosdós ügyeket, hiányolom a kávéfőző hangját. Biztos elvonta a figyelmem róla a félkómás állapot, nem vagyok én ehhez hozzászokva. Üres a kávéfőző. Basszus! Nem tettem vizet bele az este...ugrik be a kép. Ezek szerint az este sem voltam ébren - állapítom meg. Nyugtatom magam, hogy nem vagyok kávéfüggő, amúgy is koffeinmentesen iszom, nem kell nekem az ébredéshez. Keresem a további észérveket, de az agyam akkor is hangosan skandálja: KÁVÉT! KÁVÉT!
A felforrósított masina nem engedi letekerni a tetejét, így várnom kell amíg kihűl.
Addig készülődök - adok reménykeltő hangot az agyamnak, és közben folyton a már megszokott kávézási rituális kézmozdulatait kell elnyomnom. Kényszeres mozdulat.
Magamra öltöm a felsőmet, majd a tükörbe nézve, megállapítom, hogy a jobb ujja "használhatatlan", ki kell vasalnom. Nem szeretek vasalni, nincsen számomra megfelelő idő a vasalásra, így hajnali ötkor - kávé nélkül - rosszul érint a felismerés. Leveszem, kivasalom, felveszem. Még mindig gyűrött. Megismétlem. De ja vu érzés, a helyzet változatlan. Ellenőrzöm a vasaló hőfokát. Kisebb égési sérülést szenvedek. Harmadszorra is le, ki, fel, miközben próbálom percenként a kávéfőző tetejét is lecsavarni. Sikerül. A blúzom jobb ujja negyedszerre is gyűrötten kacsint vissza rám. Jaj, ne! Hogy lehetek ilyen hülye? - teszem fel magamnak a kérdést. Már négyszer vasaltam ki a bal ujját a gyűrött jobb helyett.
Kész a kávé, simára vasalt a felsőm. Kezd egyenesbe jönni a napom! Megnyugszom.
A lelkemnek kifejezetten jót tesz egy kis lila szemfesték, aprólékos mozdulattal viszem fel, a végeredmény elégedettséggel tölt el.
Pár perc múlva szúró érzést érzek a szememben, nyugtázom a tényt, székelyesen szólva, beleesett Pintyiné pozdorjája. Hogy a túróba szedjem ki? Apa nyújtja a férfiak számára legkézenfekvőbb megoldást, bő vízzel mossam ki. Na azt már nem, hogy lemossam az "alkotásomat", majd pislogok sűrűn, az majd (talán) megoldja.
Szeretem a kihívásokat, de nem az efféléket. A nap további része meglepő módon simán megy. Délutánig. Levi megkongatja a történelem dolgozatírás vészharangját. Gergő bá rádobja Levire a megfelelés terhét, így mese nincs, teljesíteni kell. Közös munka, sikerülni fog - mondjuk egymásnak. Kooperálunk, én vázlatot írok a felvilágosodásról, közösen átvesszük, majd Levi dolgozatot ír belőle.
Színt viszünk a kora esti órákba egy kis angol melléknév fokozással. Jó-jobb-legjobb - ami történhet velem, hogy lassan véget ér ez a nap. Megérdemlem a nyugodt esti olvasást és a pihentető alvást.
De előtte újra a vészharang kong. Holnap irodalomóra.
Magyarország himnuszával zárjuk a napot. Nem elénekeljük. Megtanuljuk. (u.i. 5-ös lett).
Hajnali ötkor , számomra a megszokottól eltérően az ébresztőre kapok szívinfarktust. Nem nekem való, jobban szeretek magamtól ébredni, ha ez még a hajnali, nem embernek való időben is történik.
A kómából félig magamhoz térve, egyetlen szó jut az eszembe: kávé. Vállon veregetem magam, hogy milyen jó ötlet volt este bekészíteni, így már csak a gombot megnyomva néhány perc múlva jöhet is az életadó nedű, koffeinmentes változatban.
Elvégezve a reggeli mosdós ügyeket, hiányolom a kávéfőző hangját. Biztos elvonta a figyelmem róla a félkómás állapot, nem vagyok én ehhez hozzászokva. Üres a kávéfőző. Basszus! Nem tettem vizet bele az este...ugrik be a kép. Ezek szerint az este sem voltam ébren - állapítom meg. Nyugtatom magam, hogy nem vagyok kávéfüggő, amúgy is koffeinmentesen iszom, nem kell nekem az ébredéshez. Keresem a további észérveket, de az agyam akkor is hangosan skandálja: KÁVÉT! KÁVÉT!
A felforrósított masina nem engedi letekerni a tetejét, így várnom kell amíg kihűl.
Addig készülődök - adok reménykeltő hangot az agyamnak, és közben folyton a már megszokott kávézási rituális kézmozdulatait kell elnyomnom. Kényszeres mozdulat.
Magamra öltöm a felsőmet, majd a tükörbe nézve, megállapítom, hogy a jobb ujja "használhatatlan", ki kell vasalnom. Nem szeretek vasalni, nincsen számomra megfelelő idő a vasalásra, így hajnali ötkor - kávé nélkül - rosszul érint a felismerés. Leveszem, kivasalom, felveszem. Még mindig gyűrött. Megismétlem. De ja vu érzés, a helyzet változatlan. Ellenőrzöm a vasaló hőfokát. Kisebb égési sérülést szenvedek. Harmadszorra is le, ki, fel, miközben próbálom percenként a kávéfőző tetejét is lecsavarni. Sikerül. A blúzom jobb ujja negyedszerre is gyűrötten kacsint vissza rám. Jaj, ne! Hogy lehetek ilyen hülye? - teszem fel magamnak a kérdést. Már négyszer vasaltam ki a bal ujját a gyűrött jobb helyett.
Kész a kávé, simára vasalt a felsőm. Kezd egyenesbe jönni a napom! Megnyugszom.
A lelkemnek kifejezetten jót tesz egy kis lila szemfesték, aprólékos mozdulattal viszem fel, a végeredmény elégedettséggel tölt el.
Pár perc múlva szúró érzést érzek a szememben, nyugtázom a tényt, székelyesen szólva, beleesett Pintyiné pozdorjája. Hogy a túróba szedjem ki? Apa nyújtja a férfiak számára legkézenfekvőbb megoldást, bő vízzel mossam ki. Na azt már nem, hogy lemossam az "alkotásomat", majd pislogok sűrűn, az majd (talán) megoldja.
Szeretem a kihívásokat, de nem az efféléket. A nap további része meglepő módon simán megy. Délutánig. Levi megkongatja a történelem dolgozatírás vészharangját. Gergő bá rádobja Levire a megfelelés terhét, így mese nincs, teljesíteni kell. Közös munka, sikerülni fog - mondjuk egymásnak. Kooperálunk, én vázlatot írok a felvilágosodásról, közösen átvesszük, majd Levi dolgozatot ír belőle.
Színt viszünk a kora esti órákba egy kis angol melléknév fokozással. Jó-jobb-legjobb - ami történhet velem, hogy lassan véget ér ez a nap. Megérdemlem a nyugodt esti olvasást és a pihentető alvást.
De előtte újra a vészharang kong. Holnap irodalomóra.
Magyarország himnuszával zárjuk a napot. Nem elénekeljük. Megtanuljuk. (u.i. 5-ös lett).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése