Már két hete tart, de nem tudom, hogy ki várta jobban, hogy végre eljöjjön a "semmittevés" ideje. És sejtem, hogy ki fogja jobban várni, hogy végre megkezdődjön az iskola. Én. Bár tudom, hogy megint kezdődik a sok noszogatás, idegeskedés, könyörgés, és a DINA kukkolása.
Na, de ha ha, az még messze van. Még két hónap, addig meg élvezzük a szabadságot!
A két hetes évzáró után még mindig működik az internetes napló. Lehet benne nosztalgiázni, felidézni egy-egy jegynél az akkor kiváltott érzéseket, újra és szásszor elolvasni a dicséreteket , mert kicsit szkeptikusan nem tudjuk, hogy jövőre "jár-e" majd, és már csuknám is be az oldalt, az elmarasztálok olvasása előtt, de abban is van kedvencem...kivételesen. Levit "hangos éneklése miatt...szaktanári intőben részesítem" - írta az énektanárnő. Persze, nem vagyok elfogult a gyerekem zenei tehetségét illetően, merthogy olyan nincsen neki, legalábbis nem mutatta meg, de a fantáziámat sem kell túlságosan megerőltetnem, hogy magam elé képzelhessem a zeneórai aktivítását. Anya, olyan jókat szórakozom - mondja nekem miután számonkérem a beírás láttán. Erről szól a zene, nem?
A többi megróvás a szokásos, amiket már kívülről fújjunk: órazavarás, házirend be nem tartása, és igen, néha a szemtelen magatartása is a lista élén van.
De dícséretek is vannak ám, idén valahogy több mint eddig. Többnyire a még lelkes, fiatal és agilis Orsi néni, nem fukarkodott a magyarórai "díjakkal", és ennek nagyon örültünk, mert szemmel láthatóan motiváló hatása volt, és örömmel nyugtáztuk az évvégi magyar négyes osztályzatot.
De most már élvezzük a napsütést, a sokáig alvást, a pihenést, "anya, unatkozom"-okat és a többi vakációs elfoglaltságot.
Az eddigiekkel ellentétben (még) nem írtunk bakancslistát, ennek ellenére vannak tervek, amelyek már nem a mi terveink, hanem a Levi tervei. Igen, ez kicsit nekem is furcsa, hogy az elmúlt 12 évben a kettőnk feladata volt kitalálni a programokat, most már néha teszek egy-két javaslatot, de Levi önállóan dönti el, és a napi feladatait is ő osztja be.
Az olaszországi nyaralással indítottuk a vakációt, majd egy hét pihenés után ma újra biciklitúra. Remélem, hogy a nyár sok-sok kalanddal zárul majd, amelyeket elrakhatunk a képzeletbeli életreszóló élményeink mappájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése