Ma újra felvettük a túracipőnket, Kati mama majdnem körömcipője ma kevésbé nehéz terepen bizonyíthatott. Úticélunkat ezúttal is a Dunántúlra terveztük, bár volt benne némi szándékosság, hiszen Kati mamát Pilisborosjenőre vittük, ezért gondoltuk, hogy kihasználjuk a kínálkozó lehetőséget, és elmegyünk Esztergomba.
A szél nem volt ma sem a barátunk, időnként felmerült bennem a repülés lehetőségének gondolata , amire egyrészt gyerekként is vágytam, és ami álmomba néha meg is jelent, és persze nagy élményként. Szóval, a nagy szél miatt gondolkodóba estem a kupolakilátóba való felmászásra, de mivel Apa és Levi elhatározása sziklaszilárdnak tűnt, nem akartam kihagyni ezt a lehetőséget. Így aztán, Apával és Levivel spirálmozgást vettünk fel, és bár ma is szűk útakon jártunk, de legalább volt fény, mégha kicsit szédültünk is felfelé, szószerint "becsavarodtunk" :-) Félúton elbizonytalanodtam, hogy érdemes-e kockáztatnom a szél miatt, ezért inkább feladtam, de így legalább Apáékról tudtam csinálni lentről fotót. (Az a két kis pont ott fent valahol, akik integetnek:-) )
Esztergom után a régóta áhított "Pajkaszeg" felé vettük az írányt, hogy láthassuk A mi kis falunkat. Nem mi voltunk az egyetlenek, ahogy sejtettük.
Az úton gyakorlatilag alig lehetett menni a sok autótól és hozzánk hasonló kíváncsiskodó turistáktól. De ezt is kihúzhatjuk a bakancslistáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése