Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2016. június 28., kedd

Vakáció!!!

Végre elkezdődött, talán ennyire még nem is vártuk az iskola végét. Ahogy ez lenni szokott, a focitáborral indult idén is a szünet. Imádja, szereti és még a negyven fokban való focizás sem veszi el a lelkesedését. 

Szokásunk szerint idén is írtunk bakancslistát. Vannak visszatérő elemeink, mint pl. bob, mozi, elevenpark és persze az elmaradhatatlan egész napos tévézés. 

Nagy örömünkre Gábor idén is csatlakozott hozzánk két hétig, így a bakancslistának még nagyobb hasznát vesszük. Igen ám, csak vannak a listában olyan programok, amelyek pénzbe kerülnek, és nem is kevésbe. És hát sok kicsi sokra megy, na meg nem is beszélve arról, hogy mindig "jár" hozzá egy kis nasi, fagyi és innivaló. Ezért azt találtam ki, hogy mindkét fiú kap 10 000 forintot külön-külön tárolva. Ők dönthetik el, hogy mire és mennyit költenek. Tisztáztuk a feltételeket, ez az összeg kizárólag a programokra van, játékra nem költhetik, ebből fedez(het)ik a belépőket, vagy éppen a bobpályára valót és fagyizhatnak is belőle. Egyelőre úgy tűnik, hogy bejön ez az ötlet.

Első ajánlatom az Elevenpark volt. JUHÉÉÉJJJ csendült fel egyszerre az örömkiáltás. Osztoztak, szoroztak, összeadtak, kivontak és egyértelmű volt, hogy a költségvetésükből erre áldozni kell. 
És mivel esős, borongós időt jósoltak (és csak jóslás maradt), így kézenfekvő is volt egy benti (fárasztó) program kecsegtető lehetősége. A kiadások lefaragása érdekében tettünk kekszet, üdítőt a hátizsákba és elindultunk újra meghódítani az Elevenparkot. 
Több mint hat órán keresztül rúgták a labdát, 
tekertek

korongoztak

másztak

csúsztak

 és ugráltak.


Bármennyire is folyt a víz róluk, és hiába voltak éhesek és már alig bírtak a lábukon állni, nem akartak hazaindulni. Egy jó könyv társaságában én is nagyon türelmesen végig ültem a több mint hat órát, miközben néztem a csillogó szemüket, na meg az izzadtságtól csillogó homlokukat. Nehezen vették rá magukat az indulásra, nemcsak azért mert jól érezték magukat, hanem a (saját) pénzükből áldozott belépő árát is kiakarták használni. Kihasználták. Maximálisan. 

Alig értek haza, a buszmegállóban, a buszra fel-le, a buszon csak húzták maguk után sajgó testrészeiket. :-)
A hazaérés pillanata: 
A tervezett medencézéshez és csocsózáshoz már nem maradt energiájuk, a tévé elé vonszolták fáradt testüket, és mint két kinyúlt béka úgy meredtek a DVD-ről játszott Csocsó-sztorira. 
Utolsó morzsányi erejükkel, de annál nagyobb lelkesedéssel állították fel a sátrat az udvaron, hiába próbáltuk lebeszélni, hogy a beharangozott vihar miatt inkább a jó meleg, puha ágyat válasszák, hajthatatlanok maradtak. 


Nincsenek megjegyzések: