Szerda

Nem szép dolog a zsarolás, de néha muszáj élni ezzel a lehetőséggel. Nevezzük inkább üzletnek. Vagy jó célnak. Esetleg világmegváltó öltetnek unalom ellen. Summa summarum, az a fránya gondolat szökkent ki a fejemből, hogy mi lenne ha két legyet ütnék egy csapásra. Ha azt ajánlom a fiúknak, hogy társasozzunk, határozott nemmel ingatják a fejüket. De ha azzal a lehetőséggel kínálom fel,  hogy ha nyernek egy fél órát gépezhetnek, mindjárt kedvet kapnak hozzá. És még élvezik is a társasjátékokat. Nevetünk nagyokat és órákon keresztül űzzük, na persze nem minden érdek nélkül a részükről. És az én részemről sem, csakhogy engem más érdekek vezérelnek. Csak halkan megsúgom, hogy, naponta jár(na) nekik egy óra gépezés, amiről megfeledkeztek, így aztán a fél órának -már ha ők nyernek - sokkal jobban örülnek és értékelik.

De ma már nagyon biztosra szeretnének menni a nyerés terén, ezért a Levi által ismert és szeretett kreszes társasjátékot nézték ki. Egy pici apró hiba azonban adódott, mert a Gábor nem ismeri nagyon a közlekedés szabályait. A túl nagy csend is nagyon gyanús tud lenni, ezért benéztem a szobájukba, hogy mivel foglalták le magukat. Levi titokban Gábornak gyorstalpaló tanfolyamot tartott a táblák és szabályok útvesztőlyéről, a biztos nyerés érdekében. 

A szerda délelőttünk tehát a "játékos" időszerzés jegyében telt. Sikerült nekik 30 percet összelépegetni a Tudás fáján, tervük szerint három órányit szeretnének és akkor egyszerre váltják be. Úgyhogy most társasjátékozunk ezerrel. Ha én nyerek, fél óráig nem szólnak hozzám. Nekem is van ám motivációm. Most már mindenki nyerni szeretne. :-)

Délután vendégeink voltak, és utána elindultunk a szokásos bobozásra, merthogy anélkül nincs nyár meg nyaralás. Természetesen ezt is a saját pénzükből állták, és élvezték is rendesen, sőt egy Gábor által szétvágott gyík tette fel a pontot az i-re. A. is csatlakozott a fiúkhoz, akit szintén sikerült megfertőzniük. 

Esti programnak egy kerti mozit néztünk ki. Mindegyikünk által látott gyerekfilmet vetítettek (Túl a sövényen), de mivel ilyenen még nem voltunk, ezért szerettük volna kipróbálni (ezt is). Korábban értünk oda, unatkozni meg nem szerettünk volna, de nem is kellett, mert a (mozi)helyiség mellett egy fantasztikus parkot fedeztünk fel, amiről eddig még nem is tudtunk. Gyönyörű levendulabokrokkal, terjedelmes cserjékkel, kis hidacskákkal övezve, hatalmas fák alatt. 

Nem nagy, de annál izgalmasabb. Anna, Levi és Gábor tökéletes helyszínnek találták egy jó kis bújocskához, egy kicsit sajnáltam is, hogy nem maradhattunk tovább, mert kezdődött a vetítés. 

Fél tíz után értünk haza, és egy gyertyafényes vacsora mellett elemeztük a nap dús eseményeit.