Vásárlás

Ha valami elromolhat, hát el is romlik, és ez nincsen másképp a háztartási eszközökkel sem. Néhány (nélkülözhetetlen) háztartási eszközt összeköltözésünkkor vettük vagy kaptunk, és ennek már lassan 14 éve, nem meglepő, ha szép sorjában feladják a kütyürék. Az elmúlt napokban a kenyérsütőnk mondta be az unalmast, bár nem éppen rendeltetésszerűen használtunk, főleg dagasztásra izzítottuk be, de az utóbbi időben egyre gyakrabban. Ennyi volt! Megunta! Szétesett! 

Mivel igen fontos és előkelő helyre léptettük elő a konyhai palettán, nem maradhatunk sokáig nélküle ,értettünk egyet Apával. Ültünk az autóba és nyakunkba vettük az üzleteket újabb kenyérsütő ügyében. Apa szereti a márkás cuccokat, nála az egyenlő a minőséggel. Én nem vagyok biztos, hogy a márkanév egyenlő a garanciával, én az olcsóbb eszközökről is feltételezem - talán naivan - hogy ugyanolyan szolgáltatást nyújt mint a nívósabb, de drágább társai. Nem értettünk egyet Apával, egymást tologattuk odébb, az általunk kiválasztott masinához, és reménykedtünk, hogy észérvekkel megtudjuk egymást győzni a saját igazunkról. Nekem nem kell ilyen drága, inkább kézzel dagasztok - próbáltam lelkileg, na jó kicsit zsarolósan és magamat sajnáltatva- hatni Apára. Jó! - vágta rá Apa rögtön, de kedvesen, aztán pár másodperc múlva látta lelki szemei előtt a pogácsa - és más kelt tészta mentes napjait, így újabb kísérletet tett a meggyőzésemre. 

Egy közelben lévő kedves eladó látva a bizonytalanságunkat, mosolyogva megkérdezte, hogy tud esetleg valamiben segíteni? Igen, ha ismer egy válóperes ügyvédet, akkor tud - kuncogtunk össze Apával. Közös megegyezés hiányában a kenyérsütő vásárlása elmaradt. :-)