Erdélyi csemegék - A nagy utazás

Hirtelen ötlettől vezérelve és némi bonyodalom után, Apával úgy döntöttünk, hogy ha kevés időre is (két nap), de meglepjük az erdélyi nyámot és kiruccanunk a Székelyföldre. Igen erős motiváció volt a már hetek óta Erdélyben nyaraló gyerekünk, valamint a Gizi mamák tusnádi lakókocsis nyaralójának  megtekintése és kipróbálása is.
Összepakoltunk és Apával útnak indultunk. Mivel meglepetésnek szántuk, ezért Gyula papa telefonos GPS-es vezérlése nem jöhetett szóba, így a jó öreg google-t hívta Apa segítségül. Nagy hiba volt.  Megadta a két végpontot és a megadott útvonalat követtük lelkesen és bízva abban, hogy nekünk az a legjobb megoldás. Egy darabig nem is volt gond, mentünk a számunka kijelölt útvonalon, követve az európai utat, előzve a kamionokat, megfejtve a romániai közlekedési kultúrát (olyan nincs). A gond Rupeánál (Kőhalom) kezdődött, amikor egy bal kanyarral  letérített a papír gps-ünk az útról. Hirtelen Apával egy majdnem mezei úton találtuk magunkat, a hegyek tövében a kertek alatt. De mi követtük az útvonalunkat, a jó öreg google után. Igencsak vadregényes helyeken jártunk, bár időnként megkérdeztük az autó láttán meglepetésükben éppen állukat kereső falubeliektől, hogy Barót fele jó irányba tartunk-e. Kedvesen felvilágosítottak minket és útbaigazítottak, hogy a falu végén jobb írányba forduljunk az első úton. Csakhogy több út is volt és mindegyik mezei. De még mielőtt jobbra fordul(hat)tunk volna, egy kissé rozoga fahídon át vezetett az utunk, ami előtt Apa megállt, mert néhány másodperces gondolkodásra volt szüksége, hogy átmenjen-e rajta és ha igen, lassan vagy gyorsan jutunk át biztonságosabban. Én a gyors mellett szavaztam, Apa inkább a lassabb megoldást választotta, és a palló túloldalán örömmel konstatálta, hogy ezt ugyan túléltük, de ilyet ő még csak filmeken látott.És meg is jegyezte Apa bölcsen: Cica, ha ezt Te túléled, meggyógyultál. Túléltem!
Előnye is volt az útnak: nem kellett kerülgetni a kaminokat, nem kellett figyelni az útszéli táblákat - mert nem volt - lehetett a tájban gyönyörködni, egész közelről nézhettük meg a fekete bivalyokat - kb. 15 centiről és örömmel kiáltottunk fel Apával amikor ötven kilóméter vezetés után végre egy autó lámpája tűnt fel a távolban. Talán ő is eltévedt!
Mindezek mellett, után is szerencsésnek mondhatjuk magunkat több okból is és hálát adhatunk a Gondviselésnek: nem fogyott ki a gázolaj az autóból - mivel azzal az indokkal nem tankoltunk tele, hogy majd az olcsóbb kútnál megállunk és teleöntjük a tankot  és különben is 10 km-ként van bezinkút - merthogy ahol mi jártunk nemhogy bezinkút, de még életjel is alig volt :-) A másik ok amiért szerencsések voltunk, hogy olyan helyeken jár(hat)tunk, ami festői szépségével rabul ejtett minket - meggyőződésem, hogy Isten különösen jókedvében megformázta Erdélyt és teremtett köréje egy világot -  és biztos vagyok benne, hogy nem sok turista jár(hat) arra :-) De aki szeretne, ajánlom a www.google.hu -t :-)
Hosszas, kanyargós, vadregényes, rázós, mezei út után megérkeztünk egyben (még az autó is) Tusnádra. Volt ám nagy meglepetés amikor megláttak, Apa és én pedig örültünk, hogy végre célbaértünk.

Leviszáj

Két gyerekkel, sok kilóméterrel mögöttünk és rengeteg szennyessel tértünk haza. A fürdőbe nem lehetett bemenni a tornyosúló ruhahalmaztól, még akkor sem, ha az autóból egyenesen a mosógépben landoltak a koszos ruhák egy része. Három adag mosás után, már sem a szárító, sem az én kapacitásom nem bírta tovább, ezért a megmaradt  ruhából megpróbáltam a szennyestartóra egy kisebb hegynyi halmazt rakni.
A "kis" alkotásom feltűnt a gyerekemnek is, aki kicsit rábambulva a kupacomra, felhívta a figyelmemet rá: Anya, igazán moshatnál, mert sok a szennyes, már nem fér a tartóban. Aztán én is felvilágosítottam, hogy ahhoz, hogy egyáltalán a wc-hez eljusson,  és rajta ülve mélázhasson, szükség volt néhány adag ruha mosásra.

Hálivúd

Az elmúlt években hollywoodi mintára egy nagy fehér "BRASOV" feliratot telepítettek a Cenk-hegy felső részére. A hajnali sötétségben és a brassói elkerülő úton kellő távolságból láttuk a kivilágított felíratot. Mivel Levi nem tud még olvasni , csak azt látta, hogy a hegy oldalban kivilágított felirat, összerakta a kockákat, de azért a pontosítás végett megkérdezte, hogy : Apa, Hollywood Romániában van?










 És aki nem hiszi, hogy valóban van Romániában hálivúd (vagy inkább hélivúd) az járjon utána. Mi találtunk!

Ha az autó zaja zavar a hallásban (2)

Útban hazafelé Erdélyből.
Apa: Gyerekek, nézzétek ott folyik a Maros!
Levi: Apa, miért kapunk egy balost?

Gáborszáj

Gábor: "Az én okosságommal és Levi ügyességével nagyon jó dolgokat csinálunk".

És íme a bizonyíték!

Van vaj?

A minap az igencsak ételekben válogatós gyerekem szegezte nekem azt a kérdést, hogy Ildi - aki különben nagyon jól , finoman és változatosan főz - miért tesz mindig olyan ételt elé, amit ő nem szeret. Teljes védelmembe kellett vennem Ildit, mert nem a kiszúrás vezérli ilyenkor, hanem a Levi kedvenc és megehető ételeinek szűk listája okozhatja a problémát. Gyorsan hozzátenném, hogy a gyümölcsevés terén szerencsések vagyunk, mert azokat imádja, na meg a rántott halrudacskát. Ezzel a kedvenc ételek listáját le is zárhatjuk. A Levi által definiált ehető ételek listája sem sokkal hosszabb. És az éhenhalás elleni étellista egyetlen darabja: a vajaskenyér.
Szóval, megbeszéltük Levivel, hogy nem  az Ildi akar vele kiszúrni, csak igen nehéz  olyan ételt elé tennni amit ő is megeszik.
Pár nappal később, az erdélyi utazás végett, csomagolás közben Levente kicsit aggódóan kérdezte, hogy mikorra érünk Ildiékhez? Hát legkésőbb este hétre oda kéne érni, de nem sokat tudtok már játszani a Gáborral , mert pihenni is kéne az indulás előtt - mondtam  Levinek, mivel gondoltam, hogy emiatt izgatja az időpont.
Anya, csomagolnál nekem valami vacsorát? - nézett rám könyörgően Levi. Megbeszéltük, hogy ha olyan étel lesz amit nem szeret, akkor majd kéri az éhenhalás elleni lista egyetlen darabját, azaz a vajaskenyeret.

Megcsörrent a telefon és Ildi volt a vonal túlsó végén. Vidáman osztottam meg vele az éppen azt megelőző párbeszédünket az ételekről és a vajaskenyérről, aminek Levi is fültanúja volt. Még  le sem tettem a telefont a kezemből, mikor egy aggódó hang suhant el a fülem mellett: na....na...na... mit mondott? Van vajuk?

Leviszáj

Orosházán, Kati mama konyhájában egy délelőtt, háttal mamának.
Levi: Kati mama, átöltözhetek?
Kati mama: miért?
Levi: Hát, nem leszel túl boldog ha meglátsz. (Levi a feje búbjától egészen a lábujáig sarasan áldogált)
Kati mama: Hát Levi, te sem leszel túl boldog amikor tudatosul benned, hogy zuhanyozni kell.
:-)

Székely gyerek, avagy Maszatmarci első napja Szentivánlaborfalván

József Attila
     Perc

Dalol a madársereg,                         
Hogy az erdő zeng belé,
Maszatos parasztgyerek
Inal a folyó felé.

A Nap is süt melegen,
Tüzesíti a leget,
Nem is látni az egen
Pici keskeny felleget.

A parasztgyerek hevül,
A folyóparton ledül,
Homokon gurul tovább,

Kavicsot fog, jó lapost,
A folyóba dobja most
S fütyörészve áll odább.