Mint a kámfor

Azt hiszem nem mondok nagy valótlanságot, ha azt állítom, hogy a szülők, nagyszülők rémálmai közé tartozik hogy elvész a gyerek. Én már átéltem ezt több ezer tömeg közepén, sok ezer gyerek között tűnt el Levi a szemünk elől (de erről már írtam) és ha visszagondolok arra az eseményre még ma is kiráz a hideg tőle.
De nem kell sok ezer ember és nem kell tömeg. Elég egy bicikli,  és egy - állítólagos - szófogadatlan gyerek hozzá. Meg egy aggódó nagymama, aki több mint háromnegyed órán át keresztül-kasul kereste Levit a környéken. El tudom képzelni azokat a pillanatokat amikor egy remélt helyen megjelent , de hült helyét találta Leventének. Aztán a kétségbeesés hevében, kb. majdnem egy óra keresés után észrevette a szomszéd háza előtt a biciklit,ami még nem volt ott amikor mama elindult. Levi persze bent a házban jól érezte magát és talán fel sem fogta, hogy milyen helyzetet teremtett. Számonkérés közben kiderült, hogy Levi ugyan elment Kati mama házához és be is kopogott, de Mama addig kerekezett a környéken és kétségbeesve kereste az unokáját. Már - már minket is felakart hívni, de 220 kilométerről nehezen tudtunk volna segíteni, bár Apát ismerve rögtön autóba pattant volna....ebben biztos vagyok.
A lényeg, hogy előkerült Levente, a lelki fröccs alatt Kati mamát nézte, bár nem tudom, hogy mennyire fogta fel az egésznek a veszélyét és jelentőségét. Kati mama úgy érzi, hogy azalatt a bizonyos majdnem egy óra alatt három évet öregedett. Meg is értem.

A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

"A mese egyfajta beavatási rítus. A gyermek ízelítőt kap a felnőttek világából. A csodás elemeket tartalmazó történetek magával ragadják a gyermeki lelket. A gyerek tudja, hogy a mese más, mint a valóság, de érzi, hogy a mesei hatás fontos számára. Akarva-akaratlanul is tanul belőle. A mese bűvöletében él, ami nem is csoda, hiszen a mese a szóbeli elbeszélő művészet legmagasabb műfajának egyike." - írja Bruno Bettelheim a mesével kapcsolatban, amit évekkel ezelőtt nagy élvezettel olvastam.
És milyen igaza van...én hiszek ebben és a mesében is...még Levivel ellentétben.
Hétvégén Levi megszeretett volna örvendeztetni engem is egy varaggyal, de nem csókolhatom meg, mert meghalok - intett óvá Levente. Hmmm....De Levente, én úgy emlékszem, hogy ha megcsókoljuk a varangyot, királyfi válik belőle. Egy pillanatra el is merültem a mese világába , hangosan merengve, amint lelki szemeim előtt láttam a nagy királyi kastélyt, a hatalmas , pompás várat, és az arannyal megrakott kincses ládákat, nem beszélve a sok lovashintóról, gyönyörű ruhákról, az ásóról, a kapáról és a nagyharangról. 
Levi hangja rángatott vissza a valóságba: "Anya, hidd már el, hogy nincsenek varázslók! A valóságban csak olyanok vannak, akik a pénzüket tudják elvarázsolni." 


Anya, figyelmeztetlek még egyszer, hogy meg ne csókold a varangyosbékát! - kiáltotta Levi vissza az ajtóból,aztán gyorsan el is tűnt.  Minden bizonnyal Zolikával varangyos keresésre indultak.

Zolika

Becsületesen megígértük és le is mentünk Leviért Orosházára. Szombaton még maradsz-e kérdése , nemleges választ kaptunk, aztán vasárnapra meggondolta magát Levi. Csak még egy hetet hadd maradjak - és már ment is, mert dolga volt....a Zolikával.
Zolika a szomszéd  ötéves kisfia, akivel nagyon egymásra találtak Levivel. És csínytevésekből sincs hiány ha ők ketten együtt vannak és valahol megjelennek. Látta ennek kárát egy varangyosbéka is. Izgalmas élete nem tartott sokáig...egész addig amig Levi és Zolika lába elé nem került. Aztán történt valami....a részleteket nem kérdeztem, de szegény varangy élete ott véget is ért. Aztán egy békához méltó helyet kerestek neki a végső nyugalomhoz, Kati mama virágos kertjének, egy megfelelő nagy levelű virág árnyékos védettsége alá temették. Ám nem számoltak azzal a ténnyel, hogy Kati mama igazi kertész módjára időnként kapálgat...így hát itt sem volt nyugalma szegény varangynak...azóta a senki földjén aszalódik....bár nem mernék fogadni , hogy ha megtalálja a két Lurkó, valahol még lesz folytatása a varangyos történetnek.
Aztán a mosógép is élvezhette a mozgalmas életet. Biztos vagyok benne, hogy még annyi papír nem landolt a dobjában, mint a minap. Hogy miért került oda? Ki tudja? De azt igen, hogy kik tették bele. Kati mama szétrobbantotta az Alkotó Bandát és Zolikát haza küldte gondolkodni, míg Levi a szobájában gondolkodhatott. Tíz perc múlva megjelent Zolika az ajtóban és kopogtatás után Kati mama szemébe nézett és közölte, hogy : "Kati mama légy szíves ne haragudj, de nem tudunk meglenni egymás nélkül Levivel".

És azóta is együtt a medencében, az udvaron, a játszótéren, a szobában és mindenhol.

És amikor nem bandáztak....

... a feje tetejére állt a világ egy ici-pici része

Bandázás felsőfokon és ami ezzel jár

Már lassan két hete élvezi egymás társaságát Kati mama és Levi. Nem is tudom hogy melyikük hív minket reményteljesebben, hogy mikor megyünk Leviért. Talán Kati mama a bizakodóbb és reménykedőbb és kissé félve teszi fel a már jól ismert kérdést. Vállalva az esetleges Kati mama szívinfarktusát, Apával megpróbáljuk bedobni az egyáltalán nem vicces mondatot - de mégis jó poénnak tartjuk - miszerint igenis még egy-két hétig jó lenne ha tudna Levire vigyázni. Aztán Kati mama is vállalva a mi szivinfarktusos rizikónkat közölte, hogy ha két hét múlva megyünk, ne csodálkozzunk ha a gyerekünk bőrét a ház előtti orgonafán találjuk kiterítve. :-)
Szóval minden rendben van!!!!
Levi  összebarátkozott néhány gyerekkel a környékről és igencsak intenzíven űzik a bandázás fogalmát.

                                                                                  

És ebből mit lát Kati mama? Hogy a 12 éves Lány a Bandából az ékszerével a nyakán az ágyán ugrál, vagy a 9 éves Szomszéd a spájzban keresgél valami kaja után. De a kilincs is folyton valaki kezében van, éhesek, szomjasak, van akinek a wc-n akad igencsak nagy dolga, de van aki egyszerűen csak jön-megy, mert még úgysem járt ott. Zajlik az élet! Levi élvezi , Mama meg csak reménykedve kérdi, hogy mikor megyünk érte. Maradjunk annyiban, hogy nemsokára, de igérjük, hogy a feldolgozáshoz szükséges pszichológus díját Apával fizetjük :-)))