Azaz egész pontosan így hangzott a felkiáltás Levi szájából : "Az első embertörvény: csoki mindig legyen! Úgy-e Gábor?" - miközben mindkettőjük szájából lógott ki a kakaóscsiga vége, ami megakadályozta Gabcsit a válaszadásban, de határozott fejbólogatással jelezte, hogy egyetért ő is ezzel a törvénnyel. És hogy mi a második embertörvény? Fogalmam sincs, de ahogy elnéztem kit érdekel, az első a lényeg! :-)
Igen, ez egy olyan hétvége, amikor a Gábor nálunk tölti az eseménydús napjait. Izgalmakból nincs hiány, mind ahogy csendből sincs.
Mielőtt az elevenparkba indultunk volna, egy kis csata folyt a szobában. Levente az ovódában újságpapírokból igen szakszerűen összetekert piros, fehér, zöld szalagokkal diszített kardjával hadonászott Gábor orra előtt, aki mozdulatlanul és némán tűrt. Nem tudtam eldönteni, hogy az ellenség megtévesztéséről van-e szó és a legváratlanabb pillanatban támad (fegyver nélkül), vagy éppen a helyzet komolyságát nem méri fel. Szóltam Levinek, hogy ez nem becsületes "huszáros" megoldás, hiszen az ellenségnek nincs kardja. De van! - szólt hozzám Gábor komoly, megfontolt arccal. A karom az. Őseink szent kardja! Megtudom magam azzal védeni!
Miután Levi kitartóan sussogtatta továbbra is Gábor nadrágját a "kikás" kardjával, bevetettem egyetlen harci fegyveremet, a szúrós tekintetemet és elkoboztam a kardot, mielőtt még kitört volna a szent háború.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése