Levente és én bandukoltunk haza felé. Vegyünk kenyeret - mondtam Levinek és egyben magamban is megerősítettem a vásárlás szükségességét.
Aztán hazaértünk, levettük a cipőnket, amikor eszembe jutott, hogy nem mentünk el a pékségbe. Hangot is adtam neki: Levi, elfelejtettünk kenyeret venni!
Levi a legnagyobb természetességgel kínálta a megoldást: "Anya, semmi baj. Menj el kenyeret venni"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése