Focimeccs közvetítés

Bár bőven akad ötlet, hogy mivel üssük agyon az órákat, azért néha jól esik egy kis "kikapcsolódás". Egy eladó, egy autóépítő és transformers  - aki egy személyben ugyanaz - bizony elfárad estére. Így aztán pihenésképpen egy kis focimeccset közvetített nekem a vasalás - merthogy én is kerestem magamnak valami klassz elfoglaltságot - alatt.
Két játékos rúgta a labdát: Zsiga (a traffon, számítógép) és Vági Levente. A harmadik személy - a legfontosabb szerepet betöltő - természetesen a sportriporter. .

És egy kis ízelítő az izgalmas meccsről a Sportriper "szájából"
"Igen, a Zsigánál a labda, de a V. L. is rohan utána. És elkapja. És passzol a V.L. és berúgja a gólt. Zsiga hiába szalad, lassú. És különben is a V. L. ügyesebb és gyorsabb. Megint futnak és bár a Zsigánál a labda, megint V. L. vezet. V. L.-nek most már van DICSŐSÉGES 14 pontja" 

És ki nyerte meg a meccset? Szerintem egyértelmű  :-)

Kényszerszabadság

Úgy adódott, hogy a héten kényszerszabadságot töltünk itthon Levivel. Előbb ő szedett össze valami bacit, aztán sikerült nekem is elkapnom tőle. Most hogy már jobban vagyunk, nagyon élvezzük együtt az itthon töltött napokat. Bár Apa nagyon hiányzik ilyenkor, de szerencsére ő még "talpon van".

És néhány darabka az egészből.

Levi: "Anya, én egy varázsló vagyok" - miközben három eltűntnek hitt dominót megtalált és kivett a pléd alól.
Anya: "Levi. És ha már varázsló vagy, nem tudnál rendet varázsolni a szobádba?"
Levi közel hajolt hozzám és hangját suttogóra vette, miközben szinte szégyenlősen közölte velem: "Anya, azért nem vagyok olyan nagy varázsló."

Pedig dehogynem! Azonkívül, hogy a nap nagy részében gyurmázunk, marad idő még építeni és "üzletelni".
Levi boltot nyitott, ahol nem lehetett sok árut kapni, viszont becsomagolt fagyiból volt bőven választék. Bagaméri listáján akadt vaníliás, csoki, epres és mályvás - igen, mályvás - fagyi is. De miután lassan fagyimérgezést kaptam a két percenkénti vásárlásra való felszólítás után, az árú köre bővült néhány vonattal és autóval. Ja , és csak bankkártyával lehetett fizetni, amit a képen is lehet látni éppen működés közben.

Aztán amikor a bolt végleg bezárt, átalakította a kelléket és egy Morzsit szállító tűzoltóautó lett  belőle.

 

A "helyzet ura"

Levente és én bandukoltunk haza felé. Vegyünk kenyeret - mondtam Levinek és egyben magamban is megerősítettem a vásárlás szükségességét.
Aztán hazaértünk, levettük a cipőnket, amikor eszembe jutott, hogy nem mentünk el a pékségbe. Hangot is adtam neki: Levi, elfelejtettünk kenyeret venni!
Levi a legnagyobb természetességgel  kínálta a megoldást: "Anya, semmi baj. Menj el kenyeret venni"

Egyszer valamikor...

Levi: Anya, én már nagyon várom a telet. Mert akkor lehet szánkózni és jön a Mikulás is.
Anya: De csak a jó gyerekekhez jön a Mikulás Levi.
Levi: Anya, de én egyszer már voltam jó!!! 

Szösszenetek és mozzanatok

Az utóbbi időben mindig csak a tervek maradtak az írásra. Van mit pótolnom, hiszen annyi mindent szerettem volna megörökíteni, így próbálom összeszedni az elmúlt hetek izgalmas és kevésbé izgalmas eseményeit.

"Fönn a légben száll a gépmadár, szárnyán csillog kényes napsugár". Weöres Sándor

70 éves a budaörsi repülőtér. Levi és Apa természetesen mint két repülő őrült nem hagyhatták ki a programot. Kimentek a reptérre megnézni, hogy mik vannak kint, de nemsokára meg is érkeztek. Nem azért, mert unták magukat, hanem mert áldásomat szerették volna kérni egy sétarepülésre. Mennyibe kerül - volt az első kérdésem. Az ár hallatán olyan érzésem támadt, mintha a fogamat húzták volna, és akkor azt hittem, hogy a kettőjüknek kerül annyiba. Később szembesültem a ténnyel, hogy egy fő repülhet annyiért. Na akkor már mintha két fogamat húzták volna :-)
Apa minden érvet bevetett, hogy meggyőzzön, nekik a gépen a helyük. Levi még sosem repült és nagyon szeretne. Apa ugyan repült már, de nem ilyen géppel. És különben is nem is olyan drága...rebbegtette Apa férfiasan szempilláit és nézett rám úgy, hogy megenyhült a szívem.

X-factor

Nem jelentkezett a családból senki, bár Apának még talán lett volna esélye a „kinemnevetős” kategóriába bekerülni, de Levi meg én … nos szóval. Illetve a Levi még nem mutatta meg tehetségét,élete hat éve alatt még soha nem hallottuk énekelni. Látni már láttuk az oviba a közös éneklésnél mozgott a szája, de a hangját nem hallottuk.

A minap nálunk vendégeskedett  Márk, Levi bölcsis barátja és egyszer csak  X-faktorosat kezdtek játszani. Felváltva énekeltek és zsűriztek, ahogy ők mondták, bírók és dalszerzők voltak, ám közönség nem volt. Azaz nem volt látszólag közönség. Bár Apával fel lettünk szólítva, hogy ne hallgatózzunk, de nem bírtuk becsukni a fülünket, így aztán jókat derültünk és élveztük a versenyt. És bár Levi zenei hallása nem üti a maximumot, konyhaszinten  (a konyha asztal alatt zajlott a verseny) tökéletes volt. Nálunk  ő volt a nyertes  Bár a legnagyobb nyertesek Apával voltunk, kaptunk egy fél óra éneklést Márk-Levi előadásában.

Ajándék

Levi: „Anya, majd ha kiszedjük a pénzemet a perselyből, vesszek magamnak két játékot a születésnapomra és ha marad még pénzem veszek neked egy ékszert”.

Az egyik legszebb mondat amit a Fiamtól hallottam. Meghatódtam nagyon rajta, hiszen tudja, hogy az ékszert mennyire szeretem, de főleg azon, hogy egy harmadik játék helyett inkább engem ajándékoz(na) meg. És hogy marad-e pénz az ékszerre? Nem tudom és nem is számít. Ami számít a szándék és akarat, kedvesség és báj és nekem ez éppen elég. Szebb mint bármely ékszer és büszkébb is vagyok rá.

 Ui: nem maradt pénz ékszerre, így is Apa pótolta ki a kinézett ajándékra a pénzt. Engem persze itthon hagytak ajándékvásárláskor, pedig ha én is mehettem volna, biztosan jutott volna még egy kis csillogó-villogóra is valamennyi. Gondoskodtam volna róla :-)

Járd a táncot, ahogy én járom....

Az egyik legjelentősebb program a szeptemberi utcák közötti focibajnokság, amit az óvoda rendezett és a gyerekek kezdték a "nyítótánccal", amit két héttel később az óvodai szüreti mulatságon szintén bemutattak és egy verssel is "pótoltak". Sajnálatos módon az utóbbin nem lehettem ott, de Apa lelkes közreműködésével megnézhettem később.
A tavaly is a Kolompos együttes húzta a talpalávalót, de Levitől megtudtam, hogy kedvenc énekünket ezúttal nem hangzott el: az ekete pekete cukota pé.