Minden a régi! Gáborért jöttek és elment. Azt hiszem hat tankkal sem lehetett volna itt tartani, de érthető is. Visszaemlékezve a gyerekkoromba, még élénk képként él bennem, hogy azon a bizonyos napon amikor értem jöttek, nem lehetett volna nélkülem távozni. Abba belebetegedtem volna. Szóval, Gábor is menni akart és ment is.
Mi viszont maradtunk Levivel és Apával hármasban. Apa a sok munkája miatt, sajnos keveset tud velünk lenni, inkább az elbeszélésekből követi az eseményeket és szemében látom a bánatot, hogy kimarad ezekből az élményekből.
Hát a háromgyerekes napokból is kimaradt, bár fárasztó volt, de élménydús is. Minden elismerésem a több gyerekes szülőké, akiknek igen komoly logisztikai megoldásokat kell megalkotni, hogy tökéletese működjön a módszer. Nekem annyival könnyebb dolgom volt, hogy egy korosztály és már mint önálló, de akik kis gyerek(kek)el indulnak útnak, hát csodálom és felnézek rájuk. Főleg, ahol még ikrek is vannak! (úgy-e drága Barátnőm) :-)
Viszonyítás elméletem: az elmúlt hét előtt Levi is letudott ám rendesen fárasztani, néha úgy éreztem, hogy hat gyerekem van és mindegyik hisztis. Aztán jött a "sok gyerekes hét" és most, hogy újra kettesben töltjük Levivel a nap igen nagy részét, olyan nyugodtnak tűnik a múlt héthez képest. Vagyis, ha úgy érzem, hogy már minden kötél szakad és a türelmem, idegrendszerem és összes sejtem lázad, akkor kölcsönkérek néhány gyereket pár napra, és ha újra kettes leszünk Levivel azt fogom tapasztalni, hogy a világ legjobb gyereke. Persze, így is az. :-) Ez amolyan sokkterápiás módszer. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése